Forrás: NOL

Spanyolország

Európa Múzeum

Munkatársunktól, 2004. július 16. 00:00

Az Európai Uniót leginkább csak úgy ismerjük, mint egy hatalmas, bürokratikus rendszert. Nemzetek, arc és test nélkül. A Politiken című dán napilap elhatározta, hogy megpróbál arcot adni minden EU-tagországnak. Vajon hogyan látják magukat, mik a sajátos értékeik, mi módon járulnak hozzá a közös európai kultúrához? 25 különböző hang – mindegyik saját hazája lényegét és lehetőségeit próbálja leírni. Megkérték őket, hogy válasszanak: egy festőt; egy fotót; egy személyt; egy tárgyat; egy szöveget; egy zeneszámot vagy egy dalt; egy verset; egy ételt; egy helyet; egy eseményt – amely kifejezi azt, hogyan látja az ország saját magát. A Politiken Európa-kiállítása a dán Politiken, a holland Trouw, a norvég Dagsavisen napilapokban és a Népszabadság Jövő7 magazinjában jelenik meg.

…ahogy Luis Landero látjaAz 1948-ban született Luis Landero spanyol író vidéken nőtt fel, szüleivel csak 1960-ban költöztek Madridba, hogy sok más szegény sorsú földműves családhoz hasonlóan a fővárosban próbáljanak szerencsét. Luis Landero apja ösztönzésére kezdett spanyol filológiát tanulni a madridi egyetemen, ahol ma már tanárként dolgozik. Tanulmányaira különböző munkákból kereste meg a pénzt: gitárjátékosként például szinte az egész országot bejárta. Aránylag későn, 1989-ben jelentkezett első regényével, Az öregkor játékaival (Juegos de la edad tardía), mely nagy sikert aratott, és a következő évben két fontos irodalmi díjat is elnyert. Második könyvére, a Szerencselovagokra (Caballeros de fortuna) majdnem öt évet kellett várni, a korábbiaknál jóval szerényebb visszhangot keltő harmadik regénye, A varázslótanonc (El mágico aprendiz) pedig 2001-ben jelent meg. E három művével Landero Spanyolország egyik legelismertebb írójává vált, bár másik nagy szenvedélyét, a tanítást sem hagyta abba: spanyol nyelvet és irodalmat tanít dráma és média szakos hallgatóknak. Landero íróként a régi szerzők realisztikus, nem kísérleti hagyományait követi, stílusát legtöbbször Cervanteséhez hasonlítják. Prózája kifinomult és szellemes, mely a mágikus realizmus hatásait is magán viseli, anélkül, hogy a határokat az irracionális felé tágítaná.

Spanyolország dióhéjbanÁllamforma: királyság Az ország uralkodója: I. János Károly (1938- ). Terület: 505 988 km2, az észak-afrikai spanyol tartományokkal, Ceutával és Melillával együtt. Népesség: kb. 42 millió. Az utóbbi évtizedekben sok marokkói, brit, francia, német, portugál, olasz és ecuadori telepedett le az országban. Ceuta népessége 76 162, Melilláé 69 184 fő. Főváros: Madrid (kb. 3 millió lakos) Nyelv: a hivatalos nyelv a spanyol, észak-keleten a katalánt, északon a baszkot, észak-nyugaton pedig a gallegót is beszélik. Vallás: nincs hivatalos államvallás. A népesség 98%-a katolikus, a többi főképpen mozlim vagy zsidó vallású. Történelem: A spanyol polgárháborút követően az országot évtizedekig Francisco Franco y Bahamonde (1892-1975) tábornok diktatórikus rendszere kormányozta. Franco 1969-ben Juan Carlos de Borbont jelölte ki utódjául, és a diktátor halála után Spanyolország újra alkotmányos királyság lett. 1982-ben Spanyolország belépett a NATO-ba, 1986-ban pedig az Európai Közösségbe. Gazdaság: A munkaerő 62,1%-a szolgáltató szektorban dolgozik. A gazdaság egyik legfontosabb ágazata a turizmus. Spanyolország egyike a világ legkedveltebb turistacélpontjainak, évente kb. 60 millió ember keresi fel. A lakosság 6,4%-a mezőgazdaságból, 31,5%-uk az iparból él. Földrajz: Spanyolország alkotja az Ibériai-félsziget jelentős részét. Északon a Pireneusok hegyláncai természetes határt alkotnak Franciaországgal. Az ország belső része, az ún. Mezeta 600 és 1000 méter közt fekvő fennsík, melyet 2-3 ezer méter magas hegyek határolnak. Délen a Sierra Nevada hegyláncai húzódnak, itt található az ország legmagasabb csúcsa is, a 3482 méter magas Mulhacén.

Tudta-e?: Spanyolország leginkább a bikaviadalairól híres. Egy év alatt átlagosan 24 ezer bika pusztul el az arénákban, melyre évente mintegy 30 millió ember kíváncsi. Spanyolország a világ egyik vezető autóexportőre. A 30 és 64 év közötti spanyol férfiak fizetésük 13%-át hotelekre és éttermekre költik.

Festmény: Velázquez: Az udvarhölgyek (Las Meninas)Az udvarhölgyek című festményen maga Velázquez is látható, amint annak a jelenetnek egy részletét festi, amit mi is éppen szemlélünk. Így az udvarhölgyek – akárcsak a Don Quijote egyes szereplői, akik a Don Quijote című regényt olvassák – fiktív szereplők és olvasók (nézők) is egyszerre. Aki ránéz a festményre, nem tud szabadulni az érzéstől, hogy ő maga is a kép részévé, egyik képzeletbeli szereplőjévé válik. Talán a valóságos és a fiktív e nyugtalanító összjátéka, ez az álom és ébredés közti állapot jellemzi legjobban az ember létét, ugyanakkor van benne valami mélyen spanyol is.

Fotó: Az 1981. február 23-i puccskísérletet követő tömegdemonstrációEz volt történelmünk utolsó sötét fejezete, a spanyolok azonban egy emberként keltek föl, hogy egyszer és mindenkorra bebizonyítsák a demokrácia melletti elkötelezettségüket. Azokban a napokban egy katonai puccs réme fenyegetett, mely ismét visszahozhatta volna a diktatúrát. Történelmi napok voltak – akárcsak idén márciusban. Az akkori tiltakozásoknak (melyek sokban hasonlítottak a márciusi szörnyű madridi terrortámadást követő felvonulásokra) azonban sikerült elpusztítaniuk a spanyol történelem leggonoszabb szellemeit.

Személy: Lope de VegaEgy ember, aki fenékig kiitta az élet poharát. Többet írt, jobban szeretett, nagyobb örömet és fájdalmat élt át, mint akárki más, és a szenvedélyes élet örökségét hagyta ránk. Azon kevés művészek egyike volt, akik örökösen rácsodálkoznak a világra: szinte minden érdekelte és ámulatba ejtette, és képes volt a hétköznapok legapróbb részletében is meglátni a varázslatot. Kortársai úgy hívták: A Természet Szörnyetege. Ellentmondásokkal teli lénye maga volt az élet, méghozzá annak legtisztább formájában.

Tárgy: Bármelyik spanyol falu főtereA spanyol falvak főterei mind hasonlóak egymáshoz: közepén kis kút áll, szilfák és lugasok szegélyezik, melyek alatt az emberek ráérősen beszélgetnek, történeteket mesélnek egymásnak, és megvitatják kis közösségük mindennapi életét. Így tartják életben a közösségi emlékezetet, mely a tapasztalat és a tudás alapvető forrása. Ahogy Walter Benjamin fogalmaz, a civilizáció sokat köszönhet az ember narratív képességeinek, annak a gyakorlatnak, mely manapság sajnos egyre inkább kihalófélben van.

Szöveg: Négy történetTörténet egy fiúról, aki utazásai során elveszti ártatlanságát a 16. századi Spanyolországban (Lazarillo de Tormes). A valaha írt legcsodálatosabb történet egy nemesemberről, aki egy könyvtárban elveszti józan eszét, és a könyvek valóságát összekeveri saját életével (Cervantes: Don Quijote). Egy herceg története, aki egy várbörtönben élve nem tudja, vajon az élet álom-e vagy valóság (Calderón: Az élet álom). Egy öreg, vak és lecsúszott bohém művész története, aki élete utolsó éjjelén végigjárja Madrid utcáit (Valle-Inclán: A bohémélet fényei). Négy történet, mely bemutatja egy ország képzeletét.

Dal: Ha írni akarsz nekemHa írni akarsz nekem,

már tudod, hol vagyok:

a gandesai fronton

az első sorban harcolok.

(Nemes Krisztián fordítása)

Ezt a dalt a republikánusok énekelték a spanyol polgárháború alatt. Mindig mélyen megérint, ha hallom, mert eszembe juttatja őseimet, s mindazokat, akik egy gyönyörű, tragikus és reménytelen harc során az életüket áldozták a szabadságért. A dalt egyszólamú férfikar énekli egy olyan szívet tépően fájdalmas hangon, mely minduntalan felidézi, milyen nagy árat fizettünk a szabadságért.

Vers: Federico García Lorca: Alvajáró románc és Antonio Machado: A vándorZöld, szeretlek, zöld, imádlak.

Zöld szél. Zöldbe borult ágak.

Bárka ring a tenger fodrán,

ló és lovas hegyre hágnak.

(Federico García Lorca: Alvajáró románc – részlet, Nagy László fordítása)

Bejártam sok országutat,

Ösvény maradt sok mögöttem,

Száz tengeren áthajóztam,

Ezer parton kikötöttem.

(Antonio Machado: A vándor – részlet, Gáspár Endre fordítása)

Lorca és Machado talán a két legkedveltebb modern költő Spanyolországban. Mindketten andalúziaiak voltak, mindkettőjüket elbűvölte a régi népköltészet, és mindketten egyre modernebbnek hatnak az idők során.

Étel: TortillaEgy embert se ismerek, aki ne szeretné a tortillát. A tortilla igen egyszerű hozzávalókból készül: krumpliból, hagymából, tojásból, olívaolajból és sóból. A krumplit meghámozzuk, és a hagymával együtt vékony szeletekre vágjuk. Bő olajban, közepes lángon megsütjük. Mikor a krumpli és a hagyma aranybarnára pirult, összekeverjük az előzőleg felvert tojással. Az olaj nagy részét kiöntjük, a tortillát a maradék zsiradékban kétszer átforgatjuk, megsütjük, és már tálalhatjuk is. A legjobb egy vastag szelet fehér kenyérrel és egy pohár jó vörösborral. Bor, búza és olívaolaj: az ősi mediterrán kultúra alapjai.

Hely: MadridSpanyolországban sok helynek van történelme és identitása. Talán ezért választottam éppen Madridot, mely soha nem kérkedhetett e kettővel, de soha nem is volt rá szüksége. Madrid minden ízében élő, izgága, lármás, zsivajgó város, ahol egy ésszerű káoszban a legkülönbözőbb emberek élnek együtt, még sincsenek egymás útjában. Madrid mindenkit szívesen lát és mindenki előtt nyitva áll. És talán éppen ez az, mely egy sajátos identitást kölcsönöz neki. Madridnak nincs szimbóluma, de nincs is rá szüksége. Néha abszurd, néha őrült, de mindig szívélyes és barátságos.

Esemény: A demokratikus átmenet Spanyolországban1975-1978: szenvedélyes évek voltak, ugyanakkor nehezek és vészterhesek is. Ám hosszú idő után először, mi, spanyolok, képesek voltunk tükörbe nézni, és nem elborzadni attól, amit ott látunk. Egészen addig mintha minden nap vasárnap lett volna. Majd amikor a demokrácia végül valósággá vált, hirtelen hétfő lett, és az élet vrmális kerékvágásába. Az áldott, titokzatos normalitásba, melyet azóta – tragikus módon – csak a terrorizmus megjelenése tudott megzavarni.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©