Forrás: NOLA „nagy medve” kérése
Egy kiadatási eljárás furcsaságai
Fekete Gy. Attila, 2004. július 16. 00:00
Noha a Fővárosi Ítélőtábla végzése szerint Kajdan Michael kiadatási eljárása folyamán számos hiba és szabálysértés történt, az orosz-izraeli állampolgárságú vállalkozó kiadható Oroszországnak. Ott azonban egy, korábban az ő vallomása alapján hét évre elítélt, most szabad csecsen terroristavezér vadászik rá.
Kajdan Michael (49) orosz-izraeli állampolgárt 2003. szeptember 22-én vették őrizetbe Hegyeshalomnál, amikor Ausztriából Magyarországra tartott. Elfogását egy héttel korábban kérte a magyar hatóságoktól az Interpol moszkvai irodája a Tulai Körzeti Ügyészség egy 1997. augusztus 26-i keltezésű – minden jel szerint nem létező – elfogatóparancsa alapján, amelyet tíz év szabadságvesztéssel fenyegetett, nagy értékre elkövetett csalásért adtak ki ellene. Kajdan a gyanúsítás szerint „megtévesztéssel és bizalommal való visszaéléssel eltulajdonította más tulajdonát”, amivel mintegy 5,4 milliárd rubel, csaknem egymillió dollár kárt okozott.
Az orosz ügyészség elfogatóparancsa szerint Kajdan az AOZT Computer-Technoex nevű cég elnökeként „csalárd módon” megállapodott az AO Tulaogol vállalattal, hogy segít rendezni a cég vásárlóinak adósságait. A többek között üzemanyagok és elektromos áram kereskedelmével foglalkozó cégnek pénz helyett az általuk előállított termékekkel fizettek vevői, így a cég tulajdonába került egyebek között 131 különféle gépjármű is. Kajdan hivatalos meghatalmazást kapott az AO Tulaogol vezetőitől, hogy járjon el a nevükben az adós cégeknél, segítsen a csereügyletek révén a cég birtokába jutott autók és más vagyontárgyak értékesítésében. A tulai ügyészség szerint azonban kizárólag azért szerzett magának meghatalmazást az AO Tulaogoltól, azért állapodott meg annak adósaival, hogy megszerezhesse a már említett autókat és más javakat.
Kajdan Michael 1997 áprilisában törvényesen kivándorolt Oroszországból. Azzal a kétezer dollárral a zsebében érkezett meg Izraelbe, amelyet a lakásáért kapott. Abban, hogy Izrael befogadta, alighanem jelentős súllyal eset latba, hogy édesapja a sztálini orvosperekben többéves börtönbüntetést kapott, testvérét pedig 1985-ben a KGB cionista kémkedésért bírósági eljárás nélkül kényszergyógykezelésre pszichiátriai intézetbe záratta, ahonnan különböző nemzetközi emberjogi szervezetek fellépésére engedték ki.
Négy hónappal azután, hogy Kajdan elhagyta Oroszországot, tanúként idézték be a tulai ügyészségre. A történetét részletesen bemutató orosz lapok szerint 1997 augusztusában Kajdan tudta nélkül azért indult ellene büntetőeljárás a hazájában, mert nem jelent meg az idézésre, „elmenekült, mert lopott” – írták később nem kis malíciával a helyi lapok. Hat évig nem is tudta, hogy keresi az ügyészség. Az orosz hatóságok nem érdeklődtek a rokonainál felőle, országos körözést adtak ki ellene, de külföldön akkor még nem kerestették. Távollétében 68 olyan gépkocsi „ellopásával” is meggyanúsították, amelyek jogellenes eltulajdonítását egy másik eljárás keretében Juszi Alijevics Kacajev terhére írtak.
Kacajev, akit Tulában rablásokban és zsarolásokban is érdekelt csecsen terroristaként tartottak számon, Kajdanhoz hasonlóan több környékbeli nagyvállalat vezetőjét kereste fel „visszautasíthatatlan” ajánlatával: „egy szállítmány autó, vagy az élete”. Amikor 1995-ben Kacajevet elfogták, és bíróság elé állították, csak kevesen mertek tanúskodni ellene. Kajdan e kevesek közé tartozott. Kacajevet börtönbüntetésre ítélték, ám ezt követően az orosz hatóságok kicserélték három csecsen fogságba esett orosz katonáért, így szabadlábra került. Terhelő vallomása miatt Kajdan a csecsen célpontjává vált. Ahogy az egyik orosz lap írja: „Kajdan izraeli állampolgár, Oroszországból emigrált, jelenleg Magyarországon előzetes letartóztatásban várja kiadatását Oroszországnak. Ha Izrael nem védi meg az állampolgárát, akkor egészen biztosan számítani kell arra, hogy a csecsenek végeznek vele.”
A szerkesztőségünk birtokában lévő dokumentumok (bírósági ítéletek és az Igazságügyi Minisztérium tisztségviselőinek levelei) azt mutatják, hogy Kajdan ügyét Magyarországon nem kellő alapossággal, törvényességgel és emberiességgel kezelik. Az igazságügyi szervek és az érintett hatóságok Kajdan védőinek legtöbb kifogását elutasították, ám a bíróság nem hunyhatott szemet az eljárás folyamán elkövetett törvénysértések egy része felett: a Fővárosi Ítélőtábla a kiadatási eljárással összefüggő fellebbezés kapcsán – bár a védő indítványát elutasította – megállapította, hogy „az eljárás során több adminisztratív hiba, ügyviteli szabálysértés történt. Egyes iratokat sem az Igazságügyi Minisztériumban, sem a bíróságon nem érkeztettek és nem sorszámoztak szabályosan. Ellentétes volt a hatályos jogszabályokkal az is, hogy a bíróság a terhelt meghallgatását nem tárgyalás keretében foganatosította. Mindezek a szabálytalanságok azonban nem befolyásolják a kiadatási kérelem érdemi elbírálását.”
Kajdan védőinek erről más a véleményük. Szerintük nem nevezhető egyszerű adminisztratív vagy ügyviteli hibának, ami a Fővárosi Bíróság 2003. október 31-én kelt jegyzőkönyvében olvasható: az előző napon tájékoztatták a terheltet, hogy „a kiadatását kérő orosz hivatalos jegyzőkönyv annak mellékleteivel együtt megérkezett”, amikor pedig más hivatalos iratokból tudható, hogy a kérdéses napon az iratok nem voltak – nem lehettek – a bíróság birtokában. Az ominózus jegyzőkönyvek és mellékletek csak idén január 6-án kerültek a bíróság elé. Ez pedig több mint holmi szabálytalanság, ha figyelembe vesszük, hogy a vonatkozó törvények értelmében az ideiglenes kiadatási letartóztatástól számított 40 napon belül az iratoknak meg kellett volna érkezniük.
Az Igazságügyi Minisztérium illetékes osztályvezető-helyettese azonban 2003. december 19-én arról tájékoztatta a Fővárosi Bíróságot, hogy a kiadatási kérelemhez szükséges iratokat az Orosz Föderáció Legfőbb Ügyészsége „még október 22-én megküldte”, de azok adminisztratív okok miatt a minisztériumban maradtak. Újra fel kell tehát tenni a kérdést: milyen iratok voltak a bíróságon október 30-án?
Számos jel arra utal, hogy ebben az ügyben mindkét ország a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között még az 50-es években létrejött kiadatási egyezmény alapján járt el. 2001 óta ugyanis az orosz hatóságok csak bírói döntés alapján adhatnak ki nemzetközi elfogatóparancsot. Csakhogy Kajdan már több mint egy hete ideiglenes kiadatási letartóztatásban ült Magyarországon, amikor a Tulai Bíróság (2003. október 16-án) meghozta a szóban forgó határozatát.
A magyar hatóságoknak a védők szerint lényegesen körültekintőbben kellett volna vizsgálniuk azt is, hogy Magyarországon egyáltalán bűncselekmény-e az, amivel Kajdant Oroszországban gyanúsítják. Az orosz ügyészség ugyanis semmivel nem igazolta, hogy Kajdan csalárd szerződést kötött volna partnereivel, hogy azért vállalt volna közreműködést az adósságrendezésben, mert „el akarta tulajdonítani azok jogos tulajdonát”.
„Nem kell ujjat húzni a nagy medvével, ha kell neki ez az ember, hadd vigye” – kommentálta a fentieket kiadatási ügyekben jártas, névtelenséget kérő forrásunk.
A védők már csak abban bízhatnak, hogy emberiességi okokból Magyarország mégis megtagadja Kajdan kiadását. A kiadatást emberiességi okokból egyedül Bárándy Péter igazságügy-miniszter tagadhatja meg.
Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©
