Forrás: NOL

A hágai ítélet

Aczél Endre, 2004. július 14. 00:00

A hágai Nemzetközi Bíróság – az ENSZ legfőbb bírói szerve, melyet szokás „világbíróságnak” is nevezni – egy palesztin beadvány nyomán úgy foglalt állást, hogy „az a fal, amelyet Izrael mint megszálló hatalom a megszállt palesztin területen, ideértve Kelet-Jeruzsálemet és környékét, épít, a csatlakoztatott (műszaki) rendszerekkel egyetemben ellentétes a nemzetközi joggal”. A bírói döntésnek kötelező érvénye nincs. Ilyenformán Izrael kormánya megengedhette magának, hogy az állásfoglalást – benne azzal a kitétellel, hogy a falat ne építse tovább, eddig felépített darabjait pedig bontsa le, sommásan elutasítsa. E tekintetben az amúgy frakcióharcoktól szabdalt izraeli kormány- és ellenzéki oldalon ellenvélemény nem mutatkozott.

Az izraeli ellenérvelés lényege az, hogy a zsidó állam szabadon dönthet önvédelmének formáiról, márpedig az önvédelemre formált jogot az ENSZ általában, a hágai Nemzetközi Bíróság pedig idézett állásfoglalásában külön is elismerte. Így igaz. Csak éppen az alapállás tér el gyökeresen. Mint az idézett szövegből is látható, a hágai bírák a „megszállt palesztin területen” épített falról beszélnek, miközben Izrael 1967, de különösen a Begin-Samir- Saron-féle jobboldali kormányok ténykedése óta amellett tart ki, hogy Ciszjordánia és Gáza, a majdani palesztin állam két fő alkotó eleme nem „megszállt”, hanem – hovatartozására nézve – „vitatott” terület, ilyenformán az izraeli önvédelmi építkezés semmilyen jogot nem sért. De ha sértene is – ez pedig az érvelés kimondatlan része – Izrael állam nem tartozik tekintettel lenni semmilyen palesztin érzékenységre, amikor a Ciszjordániából és Gázából eredő terrortámadások (terrorista átszivárgások) népét létében fenyegetik.

Az ügy azonban ennél sokszorta komplikáltabb. A külvilág – gondolom, mifelénk is -, úgy véli, hogy a fallal Izrael „lényegében” maga és a palesztin területek közé húz sokfelé kipróbált (l. hidegháború, Európa) áthatolhatatlan vonalat, de ez nem igaz. A „fal” mélyen belevág azokba a területekbe, amelyeket a nemzetek közössége palesztinnak gondol. Innen a palesztinok fő érve, hogy a falépítés egyszerű területrablás. Szó, mi szó: az is. De kényszerű. Éspedig abban az értelemben, hogy a falnak nemcsak magát Izrael államot „kell” védenie, hanem a palesztin földeken létesített nagy zsidó településeket is, melyek zöméről – Ciszjordániában legalábbis – az izraeli kormány nem hajlandó lemondani. Ennek folytán a fal igen nagy mértékben szigetel el egymástól arab közösségeket és embereket. A mérték elviselhetetlen voltát az izraeli legfelsőbb bíróság is felismerte, amikor a „falvonal” módosítására kötelezte a kormányt, némi egyensúlyt akarván teremteni az ország biztonsági igényei és az araboknak a normális élettel szemben támasztott igényei között. Igen, a fal nemcsak a potenciális terroristákat szigeteli el Izraeltől, hanem Arab-Palesztina lakóit is egymástól, ami minden, csak nem épp a majdani palesztin állam életképességéhez való hozzájárulás.

A hágai ítélet erkölcsi győzelem Jasszer Arafat palesztin hatóságának. De tartok tőle, alig több ennél. A helyzet attól sem fog változni, ha netán az ENSZ közgyűlése határozatban teszi magáévá az ítéletet. A falépítéssel Izrael akkor sem fog leállni, mert tudja, hogy kényszert számára csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése jelenthet, az meg a százszázalékosan biztos amerikai vétó miatt soha nem fog megszületni. Pláne most, választási évben nem, amikor a Bush-kormány amúgy is minden korábban elképzelt mértéken felül kötelezte el magát a Saron-kormány palesztinpolitikája mellett. Így aztán az arabok/palesztinok nem is viszik a BT elé az ügyet, mert nem érdekük, hogy Busht nyilvános színvallásra kényszerítsék. Abból ugyanis minden van, csak haszon nincs. Az informális kényszer taktikusabb megoldásokat kínál.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.