Magyar Rádió

2004. július 11., vasárnap 12:07

– Az apropó egy könyv, ami a napokban jelent meg, és amelyet igen ünnepélyes körülmények között mutatott be akadémiai elnökként, a tudományért legfelelősebb emberként. Világhíres magyarok, az a címe ennek a könyvnek. Azáltal, hogy a határok most itt látványosan nyitotta váltak körülöttünk, a tudománynak van-e valami új útja, vagy új szerepe abban, hogy a magyarok olyan sokat hangoztatott világhíressége, a magyar agynak az olyan nagyon sokszor aláhúzott nagyra tartott volta, az valóban határok nélküli legyen?

Vizi E. Szilveszter: – Nem véletlen, hogy a világ legjelentősebb tudományos lapja egy külön nagy cikket szentelt ezeknek a világhíres magyaroknak, Genius loci volt a cikk címe, a Nature-ben jelent meg két évvel ezelőtt, a januári számában. Tehát a hely szelleme, ez volt a címe, és nagy-nagy vastag betűvel szedve az volt, hogy „The twentieth century was made in Budapest” – a XX. századot Budapesten csinálták.

– Vajon mire gondolhatott az, aki ezt leírta?

Vizi E. Szilveszter:- Természetszerűleg ebben benne van egy újságírói túlzás is, de az alapja igaz. Igaz, hogy az akkor születettek, hatalmas befolyást gyakoroltak a világ fejlődésére. Itt gondolok Neumann Jánosra, akinek az alapelve, a komputer alapelve, tulajdonképpen alapjaiban megrengette a világot. Hát az elektronikai forradalom, az információs forradalom, hát tessék körbenézni, minden, de minden erről szól, az, hogy ma egy pillanat alatt, itt most mi egy felvételt csinálunk a kis telefonunkkal, abban a pillanatban el lehet küldeni Alaszkába, ahol egy lapban megjelenhet a rólunk készült fénykép. Az, hogy mi egyik pillanatról a másikra át tudunk küldeni pénzeket, üzeneteket válhatunk, egészen új típusú családi szemléletek jöttek létre, ez ennek a felfedezésnek köszönhető. De, ha azt mondom, hogy az atomenergia békés felhasználása, felszabadítás az energia felszabadításában, a magyarok nagyon fontos szerepet játszottak. Azok, akik a századfordulón, tehát 1890 és utána egy-két évtizedben születtek, de ha azt mondom, ugye Európai Unióról beszélünk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, amely hét vallásnak, 11 néhány nemzetnek adott valamilyen államigazgatási egységet, a maga problémáival.

– Súlyos problémáival.

Vizi E. Szilveszter:- Súlyos problémáival együtt, de akkor tessék megnézni Klimtől kezdve, meg lehet nézni Prágát, Pestet, akkor a világ kultúrájának a közepe itt volt ebben a háromszögben, Prága, Bécs, Pest. Az áthelyeződött ma a tengerentúlra, egy ideig Párizs dominálta, aztán a tengerentúl, így változik a világ, de visszatérve a magyar szellemi tőkére, amely itt nőtt fel, amely azóta újra és újra termelődött. Ez a Kárpát-medence ez egy genetikai pályaudvar volt. Itt mindenki jelen volt, jelen volt a töröktől kezdve, az osztrákig, a németig, a szlávokig, az oroszokig, a galíciai zsidóságig, mindenki. A magyar egy befogadó nemzet volt. Tessék megnézni az Eötvösi törvényeket, tessék megnézni Erdélyországnak, Erdélynek az alkotmányában, hogy milyen vallásszabadságot biztosít mindenkinek. Tehát ez azt jelentette, hogy itt sokan voltunk, sokféle emberek voltunk, akik tulajdonképpen egy közös szellemi kohóban, egy igazi szellemi műhelyben alkottak, és ez az alkotás, ez az iskolarendszer. Na most én nem a klasszikus iskolára gondolok, hanem a szellemi örökség, a gondolkodásmódnak az átörökítése, tudniillik lehet genetikailag átörökíteni valamit, és van egy szellemi genetika, ezt nevezem iskolának, ebben nagyon nagyok voltunk.

– Mégiscsak zavarba ejtő az, amikor mi nagyon büszkén arra hivatkozunk, hogy milyen hihetetlen mennyiségű híres magyar él a világban, vagy milyen hihetetlen mennyiségű magyar került ki Magyarországról külföldre, vagy még arról is beszélünk, hogy milyen sokan vannak azok közül, akik külföldön született nem magyarok, és Magyarországon teljesítették be a hozzájuk fűződő nagy ígéreteket. Azért zavarba ejtő, mert mondjuk, ha a mai Csehországban, vagy a német nyelvterületen, vagy vegyünk egy kis országot Portugáliában, megszámolnák, hogy hány híresség, hány fantasztikus szellem, hány fontos személyisége van a portugál kultúrának, az aki portugál földön született, vagy odavándorolt, vagy ott hozott létre valami nagyon különlegeset, könnyen lehet, hogy azonos számhoz jutnánk. Valahogy, nekünk magyaroknak, erre a folyamatosan megerősített, belső büszkeségre nagyobb szükségünk van, mint a körülöttünk élő emberek számára, nem így van, mit gondol?

Vizi E. Szilveszter:- Nem teljesen osztom a véleményét, mert azért erre a népre az jellemző, hogy sajnos nagyon sokszor negatív, depresszív állapotba kerül, és nagyon sokszor nem volt elég önbizalma. Épp azt mondtam el, amikor méltattam ezt a könyvet, a hasonló gondolattal, amit most felvetett, mert hiszen a címének azt adtam, hogy – Mit jelent magyarnak lenni? – példaképpen hoztam fel ezeket, a nagy magyarokat, akik Teller Edétől, Baj Zoltánig, vagy Galamb Józseftől, a C-vitamin felfedezőjéig, Szentgyörgyi Albertig, hogy ki ilyen, ki olyan ok miatt, itt tudott maradni, vagy el kellett hagynia, mert elüldözték, de azért gondolkodásában, kultúrájában, nyelvében mindig magyar maradt.

– Biztos, honnan tudjuk mi ezt ilyen pontosan? Mert jó, van, aki ezt deklarálta, Teler Edéről például nagyon pontosan tudjuk, mert nagyon sokszor elmondta, hogy ő mennyire szoros szellemi közelséget érez Magyarország iránt, de azért fel tudnék sorolni jó néhány olyan híres nagytudóst a világban, aki lehet, hogy legszívesebben nem is mondta volna ki, hogy ő magyar, mert olyan körülmények között hagyta el Magyarországot, vagy azért kellett elmennie, innen, mert innen elüldözték, tehát nem tudom, hogy mennyire szabad ilyenkor a magyar szellemiséget hangsúlyozni, nem vezetjük-e félre saját magunkat ezzel?

Vizi E. Szilveszter:- Igen, ebben az esetben természetesen félrevezetjük, és ez sajnos szomorú lapja a magyar történelemnek, amellyel foglalkozni kell, amellyel nemcsak, hogy meg kell követnünk ezeket, hanem foglalkoznunk kell, hogy tanulsággal szolgáljon a következő generációknak. Egyet nem szabad elfelejteni, hogy az erkölcs, az etika, egyáltalán az emberi magatartás ezt nem genetikailag öröklődik, ez generációról és generációra, újra és újra kell tanítani, hogy milyen dolgoknak nem szabad előfordulni, mint például a Holokausztra gondolok konkrétan, és kimondom. Tehát ez a mi feladatunk, a mienk, az enyém, az én feladatom, mint akadémiai elnöknek, de ugyanakkor igenis ki kell mondani azt, hogy itt nagyon sok nagyon sok tehetséges ember született, aki itt végezte az iskoláit, itt ért el eredményeket, vagy el kellett mennie külföldre, hogy elérjen eredményeket, de ez az ország ez a nép, sokat adott a világnak. És még valamit, ami nagyon de nagyon fontos, a könyvnek ez az egyik fő érdeme, hogy példaképeket állít. Példaképeket állít a mai magyar fiatalok elé, hogy igenis, milyen eredményeket lehet elérni. Hogy mit lehet adni a világnak, mert így lehet magyarnak lenni. Tudja, van egy gyönyörű gondolat, hogy itt Magyarországnak európainak kellene lenni, és külföldön magyarnak.

– Ez borzasztó nehéz olyan körülmények között, amikor mások a megmérettetési körülmények Európában, hogy most idézőjelben tegyem ezt a megjelölést és Magyarországon. Ön, aki a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként egészen pontosan belelát a magyar tudomány helyzetébe, nem feltétlenül láthat igazán optimistán például abban a tekintetben, hogy a magyar tudományt képviselő, vagy azt tanuló, vagy azzal foglalkozó és nagyon tehetséges emberek, valóban el tudnak-e jutni egy leendő, sokkal szélesebbre tárt kapukkal élő Európába, megvan-e ehhez a megfelelő háttér?

Vizi E. Szilveszter:- Igenis, ez most egy kötelesség, hogy a magyar tudománynak olyan, és a magyar tudóstársadalomnak, a magyar kutató-fejlesztőknek olyan feltételrendszert biztosítsunk, hogy ne menjen el, hanem itt maradjon, ne forduljanak elő a történelemben előfordultak, hanem itt maradjon, és tényleg a magyar gazdaság számára olyan kellő alapot adjon, a magyar ötletességgel, a magyar szellemességgel, a kutatók felfedező-képességével, hogy ez most tényleg itt ebben az országban hozzon gazdasági hasznot. Ez a kormányzatnak is kötelessége most, és kötelessége nekünk, akik ápoljuk a magyar tudományosságot.

– Ezzel maximálisan egyetértek, de belátják-e azok, akiknek ez a kötelességük?

Vizi E. Szilveszter:- Beszéljünk általánosan a magyar tudomány helyzetéről, a magyar matematika, a Mayer elméleti fizika, amely világhírű volt mindig, ezeknek kell megteremteni azt az infrastrukturális lehetőséget, hogy tényleg világszínvonalon dolgozzanak.

– Mert pillanatnyilag nincsen meg? Ezzel azt is kimondta?

Vizi E. Szilveszter:- Igen, ezt is kimondtam, nincs meg, és ez ma már kötelesség. Megítélésem szerint kényszerítő erő fog hatni a kormányzatokra, hogy teljesítsék azt az elvárást, amit az Európai Unió elvár tőlük, tehát, hogy a nemzeti jövedelemnek legalább 1,9 százaléka jusson most kutatásfejlesztésre.

– Mennyi jut most alapkutatásra?

Vizi E. Szilveszter:- Kevesebb mint egy százalék.

– Összemérve, mondjuk a hozzánk hasonlítható országokat, mi az arány?

Vizi E. Szilveszter:- Ez körülbelül harminc-negyven százalékkal alacsonyabb, mint a többieké. Ha csak azt mondom, hogy 2010-re a lisszaboni döntés értelmében három százalékát kell a nemzeti jövedelemnek kutatás-fejlesztésre fordítani, és ez csak egy álom jelen pillanatban Magyarországon, de mégis azt mondom, hogy nem kerülheti meg egyetlen kormányzat sem, hogy ezt a feltételrendszert biztosítsa. Megmondom miért? A gazdaság fogja igényelni. Tudniillik a magyar gazdaságnak a jövője, attól függ, hogy milyen eredeti magyar ötletek születnek. Tudniillik van egy törvény a XXI- században, nevezetesen az, hogy az anyagi tőke odamegy, ahol szellemi tőke van. Magyarország gazdag szellemi tőkében és ha ennek a lehetőségeit megalapozzuk, akkor ide fog jönni az anyagi tőke, és akkor az extraprofig, az anyagi és a szellemi tőke találkozásának eredménye itt fog jelentkezni, itt és most Magyarországon.

– Számomra úgy tűnik egy kicsit felemelt hangjából, hogy ezt folyamatosan kell magyaráznia az illetékeseknek, mert hogy nem pontosan értik, vagy nem fogják fel, vagy nem tudják, vagy más dolgot tartanak fontosabbnak.

Vizi E. Szilveszter:- Megértve mondjuk a kormányzat gazdasági problémáit, azonban a történelem és az Európai Uniós belépés olyan helyzetet teremtetett, ahol nem lehet kitérni ez alól. Igenis a prioritások, a kiemelt témák közé a kutatásfejlesztést is fel kell venni, kell autópályát építeni, kell egyéb dolgokat megvalósítani, de ezt meg kell csinálni, mert ez hosszú távon az országnak gazdasági érdeke, az ország gazdasági érdeke, akkor minden állampolgárának az érdeke.

– Azt tapasztaltuk ugye a az elmúlt években, évtizedekben, hogy az alapkutatás fogalma például még mindig magyarázatra szorul, hogy erre miért van szükség, hogy ez miért kell támogatni. Nem kézzel fogható az eredménye, nem felmutatható azonnal, hogyha egy fizikus, vagy egy biofizikus hosszan kutat. Ezért aztán a hozzá nem értő, de a pénzelosztási hatalomban lévő emberek nagyon nehezen fogadják el azt az érvelést, amit most imént ön is elmondott, és amit hát évek óta nagyon sokszor hallani, hogy erre nincsen elég pénz. Itt van-e valami módszer arra, hogy megértesse a pénzelosztókkal, hogy az alapkutatás például az a jövő számára a legfontosabb?

Vizi E. Szilveszter:- Hát, példaként kell venni, Finnországot, Írországot, és most hadd ne soroljam tovább, azokat az országokat, amelyek igenis beruháztak, kutatásfejlesztésbe, alapkutatásba, azért, hogy legyen eredmény. És ma az innovációs lánc, tehát a felfedezéstől, egy gondolat megjelenéstől, és a termékké válásig az idő nagyon lerövidült. Tehát, ha egy kormányzat hosszabb távon is gondolkodik, nemcsak négyéves választási ciklusokban, akkor igenis eredményes lehet, és ez visszafizetődik a politikában is, ezt kell megérteni a kormányzatoknak. Hadd mondjam meg, a Széchenyi Terv beindított egy olyan koncepciót, amikor a kutatót és a kis- és középvállalkozót közelebb hozta, mert csak együtt pályázhattak. Tehát ez folytatódik most is, csak nem elegendő a támogatottsága, tehát ezt kell fokozni, ez szerintem az egyetlen kitörési pontja Magyarországnak, mert van egy törvény. Minden energiaforrás elfogy. Egyetlen egy olyan nyersanyag van a világon, amely nem fogy el, amely nem véges, és ez a szürkeállomány, a tudás.

Váradi Júlia