Forrás: NOL

Éteri kacsintás

Varsányi Gyula, 2004. július 12. 00:00

Megszületett az első hazai rádiós évkönyv. Az ember lapozgatja, és az jut először eszébe, vajon eddig miért nem volt ilyen. És miért nincs televíziós évkönyv is? Hogy ez utóbbi kérdésre válaszoljunk, a hazai tévéiparnak nem érdeke, hogy ‘földobja’ a szakmát, mert virágzik az magától is. Súlyos reklámmilliárdokat söpör be, és egyebek mellett az üzleti rádiózástól szívja el a piacot.

A Rádiós Évkönyv 2004-et a hazai rádiós üzleti szektor gründolta össze, jól felfogott érdekből. A könyv kiadója a Danubius Kereskedőház Vagyonkezelő Rt., főszerkesztője Incze Kinga (Mrs. White Media Consulting), társszerkesztője Fischer András (Danubius Sales House). Az igényesen szerkesztett kiadvány alkalmas arra, hogy nagyobb figyelmet összpontosítson a rádiózásra. A kötetben érthetően nagy súlyt fektetnek a rádió reklámszerepére, különösen arra a fölmérésre, amely szerint ez az éteri hanghordozó sokkal hatékonyabb hirdetési eszköz, mint azt eddig hittük.

Az olvasó képet kaphat az évkönyvből a hazai rádióhallgatási szokásokról. Nemcsak arról, hogy általában a Danubius és a Sláger Rádió hallgatói részaránya a legnagyobb országszerte, és csak a harmadik a közszolgálati Kossuth, hanem arról is, hogy az ország legtöbb megyéjében a helyi adók a leghallgatottabbak. Dunántúlon és Észak-Magyarországon van három-három megye, ahol a Danubius, illetve Baranyában a Sláger viszi el a pálmát.

A kötetből megtudjuk továbbá, hogy négy országos adó mellett a helyiek közül 16 Budapesten és régiójában, 62 megyeszékhelyeken és megyei városokban, 60 a kis és közepes városokban ad műsort. A kisközösségi és intézményi adók, amelyek nem vesznek részt a reklámpiacon, kimaradnak a felsorolásból. Annál terjedelmesebb és alaposabb a reklámpiaccal, a törvényi szabályozással, a kereskedelmi rádiózás szakmai kérdéseivel foglalkozó fejezet. A kötet négy rádiós személyiséggel közöl interjút: a Sláger reggeli sztárpárosával, Boros Lajossal és Bochkor Gáborral; a Klub legjobb interaktív műsorát készítő, közszolgálatból kiszorított műsorvezetőjével, Bolgár Györggyel és a Danubius kreatív főnökké is vált mókamesterével, Jáksó Lászlóval.

Bár értjük a könyv célját, mégis hiányérzetünk támadhat lapozgatás közben. Sajnos egy csöppnyi önkritika sem fért bele a szerkesztők elképzeléseibe. Pedig milyen elegáns lett volna, ha egy független értelmiségi kicsike esszében szóvá teszi az üzleti rádiózás gyakori fals hangjait: a sok hadarást, magyartalan hangsúlyozást, nyafogó beszédmodort és a beszédképtelenséget, ami sokak sajátja.

És hiányzik a rádiós közszolgálat is, amellyel nem nyelvhelyességi problémák vannak. Egy hete például egy konzervatív műveltségére, humánumára és kereszténységére nyilván büszke jegyzetíró elevenítette föl azt az alantas modort a Magyar Rádió vasárnap reggeli adásában, amely a kereskedelmi szektorban nem dívik, mert nincs rá fizetőképes kereslet. Közpénzből viszont, úgy látszik, finanszírozható. A csúfolódás megint ‘Imre Kertész Nobel-díjáról és a Holokauszt Múzeum átadásáról’ mint ‘a magyarság régi álmának beteljesüléséről’ – vagyis épp ellenkezőjéről – szólt. Igen, így, hogy ‘Imre Kertész’, mint aki idegen, nem magyar. Zsidó. Szentmihályi Szabó Péter, a közszolgálati jegyzetíró egyszer már volt szíves tájékoztatni minket arról, hogy ő Kertész egyik regényét sem olvasta. Nem kellene esetleg egy kísérletet tennie kortárs nemzeti irodalmunk jelesének valamelyik művével ahelyett, hogy antiszemita éteri összekacsintásra használja személyét?

Ezt a kérdést azért odaírnám a folytatásra érdemes rádiós évkönyv margójára.

Népszabadság Rt. *Impresszum *Hirdetési lehetőségek *Előfizetés *Regisztráció *Hírlevél *Adatvedelem *Akciók *Lap tetejére *©

Comments are closed.