NOL

NOL‣ Munkatársunktól‣ 2004. július 5.

Közvetlenül Mohamed el-Baradeinek, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatójának keddi látogatása előtt Izrael megtette az első lépést, hogy nyitottabban kezelje atomprogramját.

Az izraeli atomenergia-bizottság a nukleáris kutatásokról szóló honlapot nyitott, amelyen még a Negev-sivatagban erősen őrzött dimónai atomreaktor képe is látható, az atomfegyverek kérdéséről azonban nem esik szó. Az oldalon (www.iaec.gov.il) csak általános információk találhatók a magreaktorról, az atomkutatásról, de állásajánlatok között is válogathat a böngésző.

Baradei, aki utoljára hat éve járt Izraelben, mostani kétnapos jeruzsálemi látogatása során atomfegyvermentes övezetre tesz javaslatot a Közel-Keleten. Szakértők egybehangzó véleménye szerint Izraelnek már évtizedek óta van atomfegyvere – ezt Izrael nem ismeri el, de nem is tagadja.

Az ország mindmáig vonakodott pontos adatokat közzétenni atomprogramjáról, emiatt szomszédai rendszeresen élesen bírálják. Líbia döntése óta, miszerint leállítja atomfegyverprogramját, Izraelre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy mondjon le az atomfegyverekről. Néhány adat Izrael feltételezett fegyvertáráról:

Fegyverek

Az izraeli atomtitkot 1986-ban egy brit újságnak felfedő Mordeháj Vanunutól származó adalékok alapján elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy az ország nem kevesebb mint 200 atomfegyvert állított elő – a világ 5. legnagyobb atomhatalmává téve Izraelt.

A legutóbbi amerikai hírszerzési becslések mintegy 80 rakétára teszik az arzenált. Azóta, hogy Vanunu beszámolt a sivatagi Dimónában felépült reaktorról, komolyabb adatok nem szivárogtak ki.

Hordozórendszerek

Elemzők feltételezése szerint Izrael két kezdetleges atombombát fejlesztett ki az 1967-es közel-keleti háború előtt. Azóta nagy hatótávolságú hordozórendszerekre tett szert, rakétákra, tengeralattjárókra és harci repülőgépekre – állítják szakértők műholdfelvételekre hivatkozva.

Néhány szakértő úgy gondolja, hogy Izraelnek „taktikai” atomfegyvere is van – aknaméretű bombák, amelyek megfordíthatják a harc kimenetelét anélkül, hogy kiterjedt pusztítást okoznának.

„Stratégiai kétértelműség”

Izrael az úgynevezett stratégiai kétértelműség politikáját követi nem hagyományos katonai kapacitását illetően, hogy távol tartsa térségbeli ellenségeit, miközben megpróbálja elkerülni a fegyverkezési versenyt.

Míg Irakról és Líbiáról köztudott, hogy eredménytelenül törekedtek atomfegyverre, Izraelről azt gyanítják, hogy az egyedüli ország a Közel-Keleten, amely birtokol atomfegyvereket. Izrael és az Egyesült Államok közben azzal vádolja Iránt, hogy atomfegyver kifejlesztésén dolgozik, amit Teherán indulatosan tagad.

Ellenőrzések

Indiához és Pakisztánhoz hasonlóan Izrael sem írta alá az ENSZ 1970-es atomsorompó-szerződését, így a NAÜ-nek nincs felhatalmazása a dimónai létesítmény ellenőrzésére.

Történészek szerint Izrael 1969-ben biztosítékot kapott az Egyesült Államoktól arra, hogy nem fogják rákényszeríteni az atomsorompó-szerződés aláírására, ha tartózkodik a kísérleti atomrobbantásoktól. A NAÜ üdvözölné, ha Izrael megnyitná létesítményeit az ellenőrzések előtt, de Baradei kijelentette: nem fogja kioktatni az izraelieket arról, hogy be kell-e ismerniük atombombák birtoklását.

(MTI)