Szukot ünnepe Tisré hónap (szeptember/október) 15-től hét napon át tart, melyet Smini Áceret, a nyolcadik napi záróünnep követ. Több vidám vallási szertartás, sok ének és tánc kíséri ezt az örömünnepet. E napok meghatározó kellékei: a sátor és a négy különböző növényből (citrus-gyümölcs, pálmalevél, mirtuszág, fűzfagally) készült ünnepi csokor, a luláv.

Szukot ünnepén az Örökkévaló parancsára sátrakban lakunk – vagy legalábbis abban étkezünk – emlékezve őseink 40 évi sivatagi vándorlására. A sátrat a szabad ég alatt állítjuk fel, faágakkal borítjuk, feldíszítjük és ünnepi étkezéseink alkalmával minden nap más biblia személyt hívunk meg abba (Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron, Dávid). Az ünnep másik elnevezése: Chág Háászif – a betakarítás ünnepe, melynek jeleként minden nap – szombat kivételével – meglengetjük ünnepi csokrainkat a zsinagógákban, kinyilvánítva ezzel az Örökkévaló uralmát az egész földön, és hálát adva Neki a jó termésért és a sikeres szüretért.

Szukot egyike azon három zarándokünnepnek, amelyeken – mikor még állt a Szentély – őseink Jeruzsálembe vonultak és különböző áldozatokat mutattak be. A bibliai időkben ekkor volt a Szimchát Bét Hásoévá – a vízmerítés örömünnepe, a hagyomány szerint ugyanis az Örökkévaló ekkor mond ítéletet a lehulló csapadék mennyisége felett. „Aki nem látott Vízmerítő-ünnepet, az nem látott még örömünnepet” – írja a Talmud. Szukotkor mutatták be azt a 70 áldozatot is, melyet Noé leszármazottaiért, azaz a világ 70 népéért mutattak be a Szentélyben.

Szukot 7. napjának külön elnevezése: Hosáná Rábá – a nagy segítségkérés napja, mivel a hagyomány szerint a Jom Kipurkor lepecsételt kedvezőtlen ítéletet ezen a napon még meg lehet változtatni. E nap liturgiáját tekintve hasonló Jom Kipurhoz, melynek során hétszer körbejárva a tóraolvasó asztalt, hozsannákkal, segélykérő imákkal kiáltunk az Örökkévalóhoz, majd fűzfagallyakat csapunk a földhöz, a bűnök lerázásának szimbólumaként.

Forrás: vallasforum.hu