Megmondom a tuttit :)
Egy ideje állandóan azt mondják nekem az emberek villamoson, zsinagógában, romkocsmában, emilben, hogy „Sófárkám, ha olyan baromi okosan le tudsz fikázni mindenkit, aki él és mozog a zsébizniszben, ugyan áruld már el nekünk a tuttit!”
Oké, de aztán ne reklamáljatok! 🙂
1. Semmi ernyőszervezet, meg ilyen-olyan mutyizós képviselet! Egyszerűen össze kell hívni a zsé kerekasztalt, ami előszöris ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy négy legitim judaista irányzat van Magyarországon (betűrendben): neológ, ortodox, reform, meg stateszku. Punktum, akit nem érdekel a vallás, az ne legyen zsidó, vagy ha muszáj neki, civilkedjen szépen a többi rendes biciklista meg folklórista egyesület között.
2. De állandó legyen ám az a kerekasztal! Meg kell hozzá hívni az Állam bácsit, akinek meg kell mondani, hogy ez itten a magyar zsidóság képviselete, a továbbiakban vele tessék egyeztetni zsidóügyekben, mert zsidóéknál nincsen pápa, bíboros, megyéspüspök, és egyelőre nem is várható ilyesmi, hiába lenne az sokkal praktikusabb.
3. A kerekasztalnál határozzák el izibe, hogy nem tűrik tovább a zsidónegyed lerombolását, hanem vérbeli, pezsgő zsidó életet fognak a kutyaszaros romok helyére varázsolni, mert ez mindenkinek az elemi érdeke, aki nem csak tegnap akar zsidó lenni.
4. A zsinagógák térjenek vissza az önfenntartás ősi, cédákán alapuló rendszeréhez! Mindegyik hajtson fel magának egy-két tehetős tagot, aki vállalja, hogy az üzemeltetés harmadát-felét egymagában fedezi, cserébe kapja meg a legnagyobb kóvedet, de tényleg! A többiek meg erejükhöz mérten adják össze a fennmaradó imádkozásravalót. A közösségek morális tartása erodálódik, a fiatalokat egyenesen elriasztja, ha kettős kasszával a hátunk mögött, folyamatosan állami pénzek után kuncsorgunk.
5. Mivel az állam azért kénytelen a zsidókat is támogatni, ha már a Vatikánnal megegyezett a Horn Gyula, le kell vajazni, hogy az állami támogatást mondjuk az egyszázalékos adófelajánlók számának arányában folyósítsák az irányzatok között. De ezt ne a hitélet dologi kiadásaira, hanem közösségi rendezvényekre, infrastruktúrális beruházásokra fordítsák.
6. Viszont a Zoltai NE monnyonle! Vigye csak tovább a boltot, működtesse a központi infrastruktúrát, kórházastul, iskolástul, temetőstül, szociális ellátásostul, kárpótlásostul. Persze közben állítsuk a fejéről a talpára a rendszert: legyen a Mazsihisz a zsidó pláza, aki megkülönböztetés nélkül, de viszont ellenszolgáltatás fejében szolgáltat a templomkörzeteknek. Merthogy a Mazsihisz van a közösségekért, és nem forditva: nehogy már a nyúl vigye a puskát 🙂
Hát ennyi lenne az egész…
Seres Attila
Sófárnyik
július 1st, 2006 at 08:14
Majdnem mindennel egyetértek, az ismétlő bólogatást mellőzöm, ami szerintem más:
1. az állami támogatás alapja lehet ugyan az 1%, de csak akkor, ha a többiek is azt kapják. Előnytelen csakis a zsék számára nem lehet. No meg lehessen üzemeltetésre is fordítani, de ez már nagyon apró részlet.
2. Vannak zsidók, akik egyáltalán nem vallásosak. Valamilyen módot mégiscsak kell teremteni számukra, hogy zsidó körben otthont kapjanak. Persze nem nemzetiségi alapon, de lehetne pl. egy ötödik irányzat, vagy valami hasonló, kifejtve, hogy nem vallásos zsidó vallásúak khiléjéről van szó. Előbb-utóbb legalább a szédert, meg egy-egy péntek estét úgyis meg fognak tartani, csak türelem kell hozzájuk.
aranka
július 1st, 2006 at 21:15
1. Az 1%-os felajánlások aránya a zsidók számára normatívan folyósított állami forrásokon belül értendő. Tehát ha a zsidók számára 100 egység állami támogatás áll rendelkezésre, azt a négy irányzat között a felajánlók arányában kell szétosztani. Mondjuk hasraütésszerűen ha 80 neológ, 8 ortodox, 2 reform, 10 stateszku felajánlás volt, akkor arányosan a 100 egységet 80-8-2-10 arányban kell szétosztani.
2. Magyarországon a zsidók, mint olyanok csak vallásos felekezetként juthatnak állami támogatáshoz, mivel a közjogi helyzetük vallásfelekezet, és a jelek szerint nincs releváns igény a változtatásra. A zsidóság közösségei hagyományosan – és világszerte ma is – a zsinagógák köré szerveződnek. Ehhez nem kell vallásosnak lenni, azonban a zsidó lét – a galutban/diaszpórában legalábbis – nem értelmezhető hagyományok nélkül. Ezeknek a közösségeknek kell kellő türelemmel, és nyitottsággal magukhoz vonzani a vallástalanokat, ha fenn akarnak maradni. Ma ebben nincsenek érdekelve, a napi létezéshez szükséges betevőt mindenképpen megkapják. Ezért (is) kell megszüntetni a jelenlegi, felülről szervezett és pénzelt állapotot.
július 4th, 2006 at 07:57
Pl. 2006-ban állítólag 3 milliárd körüli tételről van szó, amit nézetem szerint igy kellett volna felosztani a 2005-ös Apeh adatok alapján:
A 4 zsé felekezetnek felajánlók száma: 6966 fő
Mazsihisz (neológ) 5912 fő – 84.9% – 2.547 millió
Emih (stateszku) 689 fő – 9.9% – 297 millió
Ortodox 293 fő – 4.2% – 126 millió
Szim Salom (reform) 72 fő – 1.0% – 30 millió
Ehelyett az egészet a Mazsihisz kapta…
Adózási adatok forrása:
Apeh
január 26th, 2008 at 17:58
Megmondom aTuttit.
Ezzel a cikkel makszimálisan egyet értek és támogatom.
január 27th, 2008 at 15:15
Rudas János
Alapjában én is egyetértek az 1 % igazságos elosztási szándékával, de azért fölhívnám két problémára a figyelmet, anélkül, hogy megoldást tudnék ajánlani. De ezek részben tények, amelyekkel számolni kellene.
1.) Teljesen úgy van, hogy M.o,-on a zsidóság közjogilag vallásfelekezet. De azért tudok olyan országot, ahol nemzet. Úgy hívják: Izrael Állam. Lehet, hogy ezért nem kellett volna okvetlenül kiborulni és a sátánt emlegetni akkor, amikor voltak, akik nemzeti kisebbségként kívánták nálunk regisztráltatni a zsidóságot (ez nem szüntette volna meg a vallásfelekezeti státuszt). Hátha lett volna értelme, a tárgyalt szempontokból is.
2.) A kétszer 1 % (egyházak + civil szervezetek) a személyi jövedelemadóból származik. Ezzel szemben nagyon sokan nem fizetnek személyi jövedelemadót. Például: az egyéb jövedelemmel nem rendelkező nyugdíjasok, a még iskolások, főiskolások, egyetemisták, a háztartásbeliek (akikből a többgyerekeseknél több van), a minimálbéren foglalkoztatottak stb. Ez nem csak az 1 %-os felajánlások csökkentését eredményezi, hanem torzulást is. Nincs adatom rá, de valószínű, hogy az elismerendő felekezetek közötti arányok is másképpen néznének ki. Nem tudom, hogy mi a megoldás. De talán az eddigi rendszert – persze kiterjesztve a másik három zsidó felekezetre – valahogy kombinálni lehetne a tényleges hitéleti stb. tevékenység objektíven ellenőrzött mértékével.