Forrás: Új Élet

Aki azt mondja közületek: vallásos zsidó vagyok, meg nem engedett étel nem jön a házamba, mindennap imaszíjjal imádkozom, s ennyi az egész vallásosságom, több semmi, lélek nincsen bennem – annak Jesájá próféta azt kiáltja, indulattól reszketôn: Nem vagy zsidó, magadat csalod, nem vagy vallásos ember!

Ha te felkelsz, egész nap üzletedben dolgozol, forintot forintra kuporgatva, csak magadat ismered, másra irigy szemmel tekintesz, kapzsi pénzvágyadban letérsz a becsület ösvényérôl, a magad jogosulatlan hasznát lesed, s emellett ökölnyi töfílint raksz a fejed búbjára: nem vagy zsidó, nem ez a zsidóság lelke!

Ha neked házad van, vagyonod van, jól megy a dolgod, télen jól fűtött szobád van, dúsan terített asztalod, s nyáron fürdôzve a testedet áztatod, a házadból a szegényt könyörtelenül kivered, a falatodból nem adsz az özvegynek, durván rárivallsz a zokogó árvára, az állástalan földönfutóra: nem igaz, nem vagy zsidó, nem ez a zsidóság lelke!

Ha te jól szabott ruhában jársz, s családodnak is megszerzel minden jót, a zsinagógába is be vágódsz úgy néha-néha, Kol Nidré este hallgatod a bűnbánó zsolozsmákat, de rossz-szívű ember vagy, mindenkit csak gáncsolsz, soha senkirôl nem akarsz jót mondani, csak mindig rosszat, másokban meglátod a nem létezô liturgiái hibát, de amikor téged a Tórához felhívnak, vagy amikor halott kedvesedért a kádist kell elmondanod, még ivritül sem tudsz, mindenki más idegen elôtted, s miattad éhen veszhet, s azt mondod, váltaidat rángatva, a csüggedôrôl: „kaparj, futkoss, neked is lesz”, ha rágalmazol, mást megbántasz, s örülsz, ha víz alá merítheted vélt ellenfeleidet, vagy ha vétett is valaki ellened, s nem tudsz megbocsátani: nem igaz, nem vagy zsidó, nem ez a zsidóság lelke.

Ha te magasra kapaszkodói fel, s elôkelô vagy, a melledet vered, sok Ál-Chétet kiabálsz, s mellette bírálsz, kritizálsz, nem vagy megelégedve, szigorú ítélettel vagy mások munkájával szemben, lengeted fejedet, s másról azt mondod: „nagyon jól van megfizetve, honnan telik annak mindenre? Miért nem ad a másik közcélokra, zsinagógára, szegények segélyezésére? Nem adni csak nekem van jogom” – mondod -, s a filléredet nem látja se oltár, se zsoltár, amikor áldozni kell, elbújsz, olyan könnyeket potyogtatsz, akár az óceán, s akár ki sem mozdulsz jom kippurkor a templomból, ha nem teszel tsuvát: nem igaz, nem vagy zsidó, nem ez a zsidóság lelke!

Ha te úgy élsz, olyan dolgokat cselekszel, hogy szégyent hozol egész felekezetedre, ügyesen bujkálsz a törvény rései között, sok gáncsot vetsz, csak nem engeded magadat elfogatni, s amellett nagy mezúzákat versz az ajtófélfádra, konzervatív is vagy, dühbe gurulsz, mert egy jocerral megrövidítik az istentiszteletet, senki sem elég vallásos neked, csak egyedül magadat hangoztatod annak: nem vagy zsidó, nem ez a zsidóság lelke!

Ha te földig hajlongsz, de egykedvűen tűröd fukarságod miatt, hogy se Istenhez, se a hitközséghez nem méltó módon romokban hever templomod, miattad kórház, iskola soha ne épüljön föl: nem vagy igaz zsidó, nem ez a zsidóság lelke!

Ha te napestig is imádkozol, napestig állsz a pódiumon, s csak a hazugságról szavalsz, s nagyon hangos zsidó vagy, s száz meg száz

szerencsétlen testvéred sorsa nem érdekel, akik Izrael földjén vívják nap mint nap élethalálharcukat: nem vagy zsidó, nem ez a zsidóság lelke!

Jesájá, a darócköntösű próféta mondja mindezeket. Ezért, ha keserű íz is gyűlik ínyedre, hogy így le van szólva az álvallásosság, ne a cikk írójára neheztelj. A zsidóság lelke ugyanis: emberség, jóság, becsület, szeretet, hűség, igazság, könyörület, irgalom. Minden egyéb a lényeg külsôsége. Amint a test is csak külsôsége a léleknek; a melódia az érzésnek, mely benne lüktet; a rím a ritmus a versnek, vagy a stílus a gondolatnak!

De te sem, aki ellenkezô véglet perifériáján jársz, ne emeljed fel diadalmas mosollyal fejedet, s ne mondjad: Ez a Jesájá az én emberem, s nekem van igazam, amikor én is azt mondom: becsületesnek kell lenni, s nem véteni az emberség törvénye ellen, ez az egész ember, minden más emberi találmány. Eszem, amíg jólesik, iszom, amíg meg nem halok, nincs külön törvény, kultúra van csak, de a kultusz felesleges. Engem hidegen hagy a forma, s másoknak a véleménye. Nem is igen értem, minek járok templomba. Nem is tudom, hogy miért mondom el az Ál-Chétet, s miért verem a mellemet a bűnök miatt, amiket én nem is tartok bűnnek. A Tóra mondja, de mi is az a Tóra? – régi korok elavult erkölcse. A Talmud mondja. De mi is az a Talmud? – régi idôk emberi bölcselkedése. Ma már fejlett technika van – nem vánszorgunk a Földön. Az űrhajósok a hôsök, s nem Hillél, s rabbi Akiba. Nekem már rádió és tévé beszél, s nem a Sulchán Áruch.

Rosszul hivatkozol Jesájára, félreismerted ôt, mert feddô szavainak befejezésekor azt mondja: Tartsd meg a szombatot, ne üzletelj szombaton, az én szent napomon, s a szombatot gyönyörűségnek nevezed, mert megszentelte azt Örökkévaló.

Az igaz, hogy a lélek a lényeg, az eszme, az eszmény a végcél, a messiási ország, amely felé mi, a zsidóság ôsi hadseregének katonái vándorolunk, de ez a földi harc katonai szabályokhoz, gyakorlatokhoz van kötve. A megbízhatatlan katona az, aki azt mondja: csak rongy darab a zászló, csak formaság a vezényszó, nekem nem szól a riadó. Nem lehet a zsidóság hadcsapatának a katonája, aki megbontja a rendet, akinek külön s elkülönítô jelszavai lehetnek, aki hátrál, amikor a csapat elôretör, amikor a sereg már útra vezényeltetik!

Ha nem ütközöl össze az állam, a közösség törvényeivel – ezzel még nem vagy zsidó, prófétai értelemben. Még mindig csak a forma embere maradtál, hideglelkű és óvatos, a szíved mélyén nincs zsidó tűz, zsidó melegség, amely igenis elvárja tôled, hogy szeressed, gyakoroljad apáid, anyáid életének meghitt hagyományait, amelyek, ha nem is töltik ki teljesen a lényeget, de mégis a szeretetnek, a hűségnek lelke dobog bennük.

Ha azt vallód, hogy akkor vagy zsidó, ha csak ember vagy, könnyen odáig jutsz, hogy azt fogod vallani: na és ha nem vagyok zsidó, mi ebben a baj? Tényleg nincsen benne baj, még börtön se jár érte, csak jellemtelen vagy, csak hűtlen vagy s megbízhatatlan.

Ha te a te házadat meg nem szenteled a zsidó hitvallomás bensôséges lelkületével, ha hajlékodban nem gyúl ünnepi láng, ha gyermeked nem neveled a zsidó hit szépségében, s az asztalod hideg marad, hidd el, majdan koporsód is hideg marad, botorság lesz érted a kádis is – zsidó szökevénye vagy a messiási cél felé tartó zsidó hadcsapatnak!

Ha közönnyel nézed zsidó hitközséged vergôdését, mert csak ember vagy: idegen leszel az egész földön, mert nem tartod magad zsidónak, holott az egész világ majd azt kiáltja feléd: zsidó vagy, százszor is zsidó. Ha nem hiszel a megbocsátásban, mások sem bocsátanak meg neked. Ha zsinagógádat romokban hagyod heverni, intézményeidet sorvadásban, úgy fognak megítélni, mint egy gazdag fiút, aki anyját rongyokban járatja.

Ha azt vallod, mi közöm testvéreimhez, nem vagyok cionista – nem hisznek hazafiúi megbízhatóságodban sem, mert aki meg tudja tagadni népét, múltját, nem lehet hinni hazafiúi ôszinteségében sem.

Ha soha sem öltesz tálitot, mert az szerinted korhadt viselet, ha nem imádkozol, mert szerinted balgaság, ha nem becsülöd meg a Tórádat, mert az emberi mű, ha nem tartod bűnnek a legnagyobb ünnep bűnvallomásának lajstromát, mert ahhoz szerinted semmi közöd, ha nem támogatod a szegényeket, néped feléd nyújtó, kérô kezét nem emeled a szívedhez – gyöngévé teszed a felekezetedet.

Forma s lényeg együvé tartozik. Fogd össze mindkettôt a te lelkedben, hogy egyek legyenek benned, s akkor meg fog valósulni rajtad a próféta áldó szava: „Akkor, mint a hajnal, föl fog hasadni a te világosságod, gyógyulásod gyorsan jön el, a te igazságod elôtted jár, s Isten járja be járásod!”

Halmos Sándor