Forrás: HVG

HVG

“Minden focistának kihullik a haja, viccelődött édesanyám, én meg elhittem neki” – emlékezik a 35 éves sztárelemző, miért tekintett el egy másik karrier lehetőségétől. Választásban más tekintetben sem volt odahaza hiány: az apai ágon a nyilasok által megtizedelt, majd a kommunisták által is kifosztott családfelet az anyai ági kommunista felmenők ellensúlyozták.

“Emlékszem arra, milyen komoly veszekedések voltak a szocializmust pokolba kívánó apám és rendszerpárti anyósa között. Én apámhoz igazodtam” – tudósít egyik első komoly döntéséről, amit csak megerősít, hogy 1990-ben, 17 évesen jelentkezik az SZDSZ-be. Egy esztendő múltán már párttag, és így kezdi meg tanulmányait is az ELTE összehasonlító történelem-szociológia szakán. Még az egyetem végén összefut későbbi üzlettársával, Szabados Krisztiánnal, “elhatároztuk, hogy közös céget alapítunk politikai és üzleti kommunikációra”. Ezért aztán letesz a politikai karrierről, sőt 1998-ban szakít a párttal. Nem sokra rá életre hívják a Political Capitalt, aztán 2002-ben megalapítják a Privy Councilt, majd hamarosan megszületik a Capital Group Zrt. is, amelynek már a vezérigazgatója. Azóta sincs megállás. A több külföldi irodával is rendelkező, folyamatosan növekvő cégbirodalom számos eleme közt van az internetes hírportál, a Hírszerző is. “Száz oldal már kész a doktori dolgozatomból” – árulja el reménykedését, hogy egyszer ezzel a disszertációjával is készen lesz.

A focitól a pingpongon és a karatén át a ma napi két órában művelt kungfuig vezetett útja, amelynek “jövő évi mestervizsgájára már most készülök”. Feleségével, az egyetemen megismert és jelenleg a Budapesti Értéktőzsde kommunikációs vezetőjeként dolgozó Bodó Teodórával, valamint lányukkal, a 10 éves Flóra Borbálával eddig egy óbudai társasházi lakást birtokoltak, ám “épp most cseréljük egy XII. kerületi nagyobbra, mert várok még valakit, akinek kell a hely” – avat be egy, még csak a remény szintjén létező jövevény lehetséges érkezésébe.

HVG: A kérésünkre készült önbemutatásában nem mulasztotta el megemlíteni, hogy amikor nemrég Washingtonban járt, meginvitálták az egyik amerikai elnökjelölt kampánystábjába. Melyikébe? És hogy itthon van, jogos a kérdés: kihagyott egy ekkora lehetőséget?

Somogyi Zoltán: A név maradjon titok, mert szeretném diszkréten kezelni. Különben sem egy kampánystáb vezetésébe kértek fel, inkább megfigyelői szerepre, hogy ott lehetnék a 120 fős csapatban.

– Igaza lehet, egy cég éléről beállni egynek a 120-ból, eléggé snassz. Pedig milyen szép elégtétel lett volna, ha mi is küldhetnénk valakit a szakma egyik őshazájába…

– A cégnek itthon van rám szüksége. Ha elvállaltam volna az amerikai ajánlatot, legfeljebb arra lettem volna alkalmas, hogy jó kérdéseket tegyek fel. Aki nem az amerikai kultúrában nőtt fel, és ezáltal nem ismeri annak minden apró rezdülését, legjobb, ha sokáig csendben marad. Érvényesnek érzem ezt a külföldi tanácsadók magyarországi munkájára is. Lásd Medgyessy Péter amerikai tanácsadótól kapott javaslatát, hogy legyen közös lista az európai parlamenti választásokon… Szerintem a Fidesznek sincs most nagy szüksége a republikánus tanácsadóra. Legfeljebb csak a hírre, hogy Amerikából jönnek nekik segíteni.

– Elegáns: egyet ide, egyet oda. Pedig benne volt a sűrűjében. A szabaddemokraták felé se néz már?

– Vannak ott barátaim, mint minden parlamenti pártnál. Figyelem az SZDSZ-t, de hatalmas káoszt látok a fejekben. Ilyen például, amikor a liberális párt elnöke visszahívja a ma már “baloldali radikális”, szerintem kommunista TGM-et a pártjába.

– Önt meg az MDF-fel hozták hírbe. Hogy ön “csinálta meg” az antiorbánista Dávid Ibolyát…

– Megtisztelő, ha azt gondolják, hogy marionettfiguraként tudunk mozgatni politikusokat, de ez természetesen nem így van. Dávid Ibolyát van szerencsém személyesen ismerni, szuverén és komoly személyiségnek tartom, határozott politikai elképzeléssel és erős karakterrel.

– Tévedés lenne az is, hogy dolgoztak neki?

– Nem. Amikor 2003 végén az MDF alig 1 százalékon állt, nagy nemzetközi ügynökségeket hívtak meg, és hazai tanácsadókat, hogy mit tegyenek a 2004-es európai parlamenti választásokig. Mi nyertünk a Normális Magyarország programmal, és javasoltuk, csinálják meg. A dolog bejött, ott maradtunk. De onnantól ki kellett alakítani egy elemzőinktől és a cégcsoport egészétől független tanácsadói csapatot, amely csakis nekik dolgozik.

– Azért megnéznénk, mikor ekézi majd az elemző stáb a tanácsadók koncepcióit. No, de ne is lovagoljunk ezen. Legalább ilyen érdekes, hogy a neje azonos szakmában, mégis más cégnél dolgozik. Nem lett volna szüksége rá ilyen nagy cégexpanzió közepette?

– Teó kiváló szakember, minden komolyabb kérdésben kikérem a tanácsát. Megszámoltam: napi átlagban ötven fölött van a vezetői döntéseim száma, és ha azonnal segítséget kérnék mindenben, akkor már rég tönkrement volna a házasságunk.

– Egészen más talajban vannak a gyökereik. Kellett-e a másik fél elfogadtatása végett bármelyiküknek is magyarázkodnia a családjában?

– Nem kellett, mert mindkét oldalon felvilágosult családról van szó. Az ő mélyen katolikus hite, és az én világi zsidó hátterem eddig nem jelentett semmilyen problémát. Ez amúgy is bonyolult kérdés, hiszen a vallási és kulturális hagyományok sajnálatos hiánya, illetve gyengesége miatt nehéz magamat zsidónak nevezni.

– Megteszik ezt ön helyett mások. Ezért, vagy ettől függetlenül felkészítik-e lányukat az eltérő vallási szokások közötti esetleges választásra?

– Szabad a választás, de azt mondta 8 évesen nekünk, hogy ha elment volna az iskolai hittanra, és mégsem igaz, amiket ott mondanak, akkor túl sok időt szentelt volna fölöslegesen erre. Ettől még, remélem, a hitet megszerzi az élethez. Teóval ezen vagyunk.

– És nem sajnálja, hogy napi két órát tölt a kungfuval, ahelyett, hogy vele lehetne?

– Az a két óra ahhoz kell, hogy a maradék nyolc óra munkában kétszer olyan jól tudjak teljesíteni. A kungfu ugyanis energiát termel. De így is jó viszonyban vagyok a lányommal. Reggelente én viszem az iskolába, és minden évben elmegyünk egyszer nyaralni vagy telelni kettesben. Ilyenkor szabadon rendetlenkedhetünk.

– Ez akár bájos végszónak is tökéletes lenne, de nem hagy nyugodni egy kis aktualitás: tudjuk, úgysem árulná el, hogy volt-e részük a miniszterelnök a ciklus kitöltését ígérő kommunikációjában vagy Orbán Viktor azonnali hatalomátvételi készségének megfogalmazásában. Mégis, jó lenne tudni: szakmailag melyiket látja sikerültebbnek?

– Gyurcsány megmondhatná, hogy miért van értelme a kormányzásának 2010-ig, ezzel még tartozik. A Fidesz kommunikációja szerint pedig nagyon komoly válság van. Csakhogy más a válság, és más annak generálása. Az éhséglázadások sem éhínség idején törtek ki, hanem amikor azt hitték az emberek, hogy éhezni fognak. Ez tehát nem más, mint “élménygenerálás”, ami egyszer le fog járni. Ezért aztán a Fidesznek korántsem mindegy, mikor.

LINDNER ANDRÁS – HORVÁTH ZOLTÁN

Comments are closed.