Valóban háború indult-e, ahogyan a minősítések szólnak, vagy a térség egy fegyveres konfliktusa fejlődött tovább, amikor Izrael légitámadást intézett a libanoni nemzetközi repülőtér ellen?
– Mindaz, ami most történt, az valóban egy újszerű dolog, vagy a hetvenes-nyolcvanas évek mintegy ismétlik magukat? Egyáltalán váratlan volt-e, ahogy az első nyilatkozatok szóltak?
– Egyáltalán nem volt váratlan, hiszen a palesztin választások, illetve az új izraeli kormány megalakulása után folyamatosan azt láthattuk, hogy egyre éleződik a palesztin-izraeli relációban a feszültség – vélekedett Gazdik Gyula Közel-Kelet-szakértő. Izrael nem ismerte el a Hamász-kormányt, a Hamász-kormány se Izraelt. Az Egyesült Államok elfogadta a választások eredményét, de ugyanakkor Bush elnök számos alkalommal kifejezésre juttatta, hogy nem a mi érdekeinknek megfelelő ez a kormányzat, nem akarunk vele különösebb kapcsolatot létesíteni, és megindult egy nagyon erőteljes nyomásgyakorlás a Hamász-kormányra, a politikájának az egyértelműbbé tétele érdekében, az anyagi támogatásoknak a megvonása, az uniós forrásoknak, az amerikai forrásoknak az átcsoportosítása, és ez természetesen kihatott az arab segélyekkel kapcsolatos döntésekre. És emellé jött, hogy a Fatah és a Hamász között is egyre jobban éleződött az ellentét.
– Mennyire határozza meg ezt a látszólag nemzetközi vagy nemzetek közötti konfliktust az, hogy a palesztin belpolitikában, illetve az izraeli belpolitikában is jelentős törésvonalak, konfliktusok vannak?
– A jelenlegi konfliktusok inkább ürügyül szolgáltak szerintem a Hezbollah mostani akciójához, aminek nyomán ez az egész új libanoni válság elindult. A gázai válság, egy újabb front megnyitása nagyon jól jött most, az időpont nagyon kedvezett – mondta Shiri Zsuzsa, a Magyar Rádió jeruzsálemii tudósítója. A Hezbollah nagyon régóta tervezte ezt az akciót. Évek óta fenyegetődzik azzal, hogy el fog rabolni egy izraeli katonát, ugyanis a 2000-ben elrabolt katona nyomán kialakult fogolycsere-egyezménynek a második pontját a mai napig nem sikerült realizálniuk, ami két hezbollahos libanoni fogoly izraeli börtönből való kiszabadítását jelentené. Ezért évek óta fenyegetett a Hezbollah vezetője egy újabb akcióval.
– Ha valaki éppen Libanon történelmére emlékszik egy kicsit, akkor azt mondja, hogy tulajdonképpen ezek az akciók, az emberrablások nem igazán számítanak új dolognak, hiszen annak idején számtalan ilyen eset történt. A libanoni történelem most visszaköszön egy kicsit? Hiszen itt nem szabad elfelejteni, hogy korábban ez egy meglehetősen komoly konfliktus volt Izrael, Szíria, illetve a libanoni különböző vallási, nemzetiségi csoportok között.
– Én inkább úgy mondanám, hogy a rablások majdnem húsz évre visszamenő történet. Nem visszaköszön. Ez egy rossz szó. Nekem rég meggyőződésem az, és inkább azokkal a szakértőkkel állok egy platformon, akik azt mondják, hogy az arab világ – és itt a közel-keleti népesség – más történelmi korszakot él meg, mint Európa, és nyilvánvaló, hogy más történeti korszakot él meg, mint Izrael, és ebből nagyon sok konfliktus fakad – vélte Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. Nevezetesen elsősorban abból, hogy az arab nacionalizmus ahelyett, hogy tompult volna mondjuk az elmúlt néhány évtizedben, egyre inkább erősebb lett, és ennek megfelelően ezek a konfliktusok vissza-visszatérnek, és itt a palesztin kérdés egy kulcskérdés. Hogy az elmúlt tizenhat évben világosan látszik, hogy a legnagyobb konfliktusok általában mindig ott vannak, ahol gyenge államok vannak, vagy ahol nincs gyakorlatilag állam. Ha megnézzük a Hezbollah történetét, vagy a Hamász történetét, akiket mi terrorcsoportokként definiálunk Európában és Amerikában, azt látjuk, hogy a muzulmán világ számára nagyon sokszor, vagy a muzulmánok egy részére ezek a csoportok jelentik az egyetlen szociális biztonságot, az oktatást, az egészségügyet stb. A CIA nagyon sokszor úgy fogalmaz, hogy a Hezbollah az egyetlen tényleges fegyveres erő ott a térségben. És hát ezek óhatatlanul újra és újra termelik a konfliktust.
– Itt volt nekünk egy jugoszláviai háborúnk, volt egy koszovói válságunk, ugyanakkor mégsem érthető igazából európai szemmel az a helyzet, hogy én hétköznapi zsidóként utazom a buszon, és bármikor fölrobbanhatok, vagy én hétköznapi palesztinként otthon vagyok a falumban, és bármikor jöhetnek az izraeli tankok, és lőhetnek engem. Tehát ez egy olyan furcsa reakciólánc, ami igazság szerint európai szemüvegen keresztül nézve nem igazán értelmezhető, nem bogozható ki, hogy hol lehetne egyáltalán feloldani egy ilyen konfliktust.
– Az európaiak nagyon sok irracionalizmust látnak ebben. Ez egy történelmi konfliktus, két nacionalizmusnak az egymásra feszülése. Ami Libanont illeti, itt erről az alig több mint tízezer négyzetkilométernyi kis országról azt szokták mondani, hogy itt a Közel-Kelet összes ellentmondása sűrűsödik. Nagyon nehéz egy úgynevezett erős államot kialakítani. Felekezeti megoszlásra épülő politikai rendszer van – mondta Gazdik Gyula.
– Gyakorlatilag valamiféle egyensúly csak úgy jött létre, hogy kiosztották a különböző felekezetek között az állami struktúra egyes elemeit.
– Igen, és ezt a polgárháborúnak a lezárása után, 1989 októberében módosítani kellett, hiszen a lakosság számarányában, összetételében változások következtek be, például a síita populáció a legszegényebb populáció Libanonban. Ezeknek a részaránya jelentősen növekedett, a muzulmánok részaránya összességében növekedett. Itt egymást keresztező érdekek, regionális érdekek, nagyhatalmi érdekek vannak. Nagyon könnyen lángba borulhatnak a térségnek különböző pontjai, és mégis a nemzetközi politikának, a nagyhatalmaknak is mindig az volt az érdeke, hogy valahogy megmaradjon az integritása a nehéz történelem ellenére ennek az országnak – hangsúlyozta Gazdik Gyula.
– Magyarországon, Európában kevésbé érthető az, hogy mi a különbség a mérsékelt izraeli jobboldal, illetve az úgynevezett szélsőjobb között Izraelben.
– Mérsékeltnek számít például a Likud párt, szélsőséges pártok pedig többen is vannak, ők akár fölvetik a transzfer lehetőségét is, ami azt jelenti, hogy arab lakossági csoportokat, akiket ők nem ismernek el palesztinoknak, és akiktől megtagadják a saját népiség, nemzetiség kategóriáját, azokat kicserélnék a telepesek által lakott területekre, illetve területi és lakosságcseréket hajtanának végre. Ez a szélsőjobboldali álláspont – mondta Shiri Zsuzsa.
– A mostani konfliktust mennyire befolyásolhatja az, hogy elvileg van egy menetrend a helyzet rendezésére, mely szerint bizonyos területek fokozatosan átkerülnének a palesztin közigazgatás alá, illetve valóságosan kiépülne egy palesztin állam?
– Én úgy gondolom, hogy a menetrend – ha finoman akarok fogalmazni – jelentős késést fog szenvedni. Nem hiszem, hogy Izraelben ezek után a konfliktusok után bárkit is rá lehet venni újabb területek feladására – vélekedett Tálas Péter. Ami magát a konfliktust illeti, itt egy borzasztó nagy dilemma lehetett az izraeli politikai vezetés előtt. Az én megítélésem szerint az első emberrablást túlreagálta Izrael. Azért jelentett ez nagyon nagy problémát, mert ha megfigyeljük, akkor felszínre jönnek azok a biztonságról alkotott különböző felfogások, ami Európa és Izrael között van. Izraelben nagyon sokan állítják, hogy egész egyszerűen nem lehet erő nélkül megmaradni, erővel kell válaszolni, mert erőből értenek a népcsoportok.
– Itt a célzott likvidálásnak a meglehetősen speciális logikáját látjuk. Nem nagyon értjük.
– Az az érzésem, hogy egy ilyen akció a hadsereg nimbuszát – az izraeli hadsereg kétségtelenül a térség legerősebb hadserege – belpolitikában alááshatja. Nem tudjuk megvédeni a katonáinkat? Valószínűleg a libanoni-izraeli határról el akarják a Hezbollahot valahogyan tessékelni. Nem hiszem, hogy tovább menne ez a dolog. De ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Gázai övezetben alkalmazott fegyveres akciók túlzottak voltak, és ráadásul a világ közvéleményének egy olyan képet festenek, ami elsősorban a palesztinokat áldozatként mutatja be ismét – mondta Tálas Péter.
– Az izraeli átlagemberek hogyan vélekednek? Végül is az egy nem normális élethelyzet, amikor dörögnek a fegyverek.
– Az az igazság, hogy például az Izraelben élő zsidó, attól függően, hogy milyen területen él, akár azt is megteszi, hogy nem vesz tudomást az egész konfliktusról, mert például hogyha valaki a Gázai övezet mellett, mondjuk Sderot városban él, amit rendszeresen bombáztak Kaszam-rakétákkal, akkor ő nagy valószínűséggel vérszomjasan azt fogja követelni, hogy minél erősebben, minden eszközt bevetve, azonnal el kell taposni, azonnal véget kell vetni ennek a konfliktusnak, mert az életét veszélyben érzi mindennap. Most Észak-Izraelben, miután katyusákkal lövik Karmielt, és akár Haifáig is elérhetnek a Hezbollah rakétái, az emberek személyes fenyegetettségükben nyilván sokkal szélsőségesebb megnyilvánulásokra képesek. Viszont hogyha itt például Jeruzsálemben most körülnézek, az emberek gyakorlatilag csak a tévéhíradóból értesülnek a legújabb eseményekről – mondta Shiri Zsuzsa.
– A Hezbollah kezében egyre korszerűbb harci eszközök vannak, egyre nagyobb mélységben tudják a célpontokat eltalálni. Izrael nagyon jelentős erőt vet be a déli fronton és most az északi fronton. A jelenlegi válság, ha a Hamász-kormányzat teljes ellehetetlenülésével végződik, akkor lehetőség van arra, hogy az amerikaiak által is favorizált tervet megvalósítsák, vagyis Abbász egy kiterjedt elnöki hatalmat megvalósít egy átmeneti időszakra. A Hamász-kormány gyakorlatilag most sem működik, és akkor kinevezne egy ügyvivő kormányt Abbász. A fegyveres erők jó része az ő irányítása alatt van, az Egyesült Államoktól, Nyugat-Európától jelentős segélyeket kapna, és egy-másfél év múlva a választásokra újra visszatérnének. Egy ilyen alternatíva természetesen stratégiai veszteség Szíriára és Iránra nézve – hangsúlyozta Gazdik Gyula.
– Elég csekély a lehetősége, hogy ebből akár egy 1967-es típusú háború jöjjön létre. Egyik fél sem igazán érdekelt ebben. Sokkal inkább attól aggódom, hogy ezek a konfliktusok, beleszámítva egy olyan lehetőséget, hogy Irán atomprogramja valamikor megvalósul, alapvetően az izraeli biztonság-felfogást fogják kardinálisan megváltoztatni. Az izraeli politikai vezetés egy része ezt egyelőre nem tudja elfogadni. Az utolsó ember, akiben én ezt láttam, az kómában van, ugyanúgy, mint egyébként az izraeli-palesztin megbékélés – tette hozzá Tálas Péter.
– Teljesen valószínűtlen ennek az amerikai tervnek a megvalósítása, azon egyszerű okból, hogy Mahmúd Abbásznak semmiféle politikai hatalom pillanatnyilag nincs a kezében. A palesztin vezetés éppen úgy foglya a szélsőséges csoportoknak, mint ahogy a libanoni kormány fogja a Hezbollahnak – zárta a beszélgetést Shiri Zsuzsa.
MR
