Forrás: DemokrataAz elmúlt másfél évtizedben nyílt arra lehetőség, hogy jó néhány csángó fiatal magyar nyelven felsőfokú tanulmányokat végezzen Erdélyben és Magyarországon. Többen hazatértünk a szülőföldünkre, ám egyelőre csupán egy igen vékony értelmiségi rétegről beszélhetünk. Számítunk arra, hogy amennyiben megszilárdul az oktatási programunk, akkor a fiatal csángómagyar értelmiségiek számára vonzó lesz a visszatérés – mondta lapunknak Róka Szilvia, a Moldvai Csángómagyar Szövetség elnöke.
– Hat évvel ezelőtt, amikor itt jártunk Csángóföldön a Demokrata színeiben, elég reménytelennek tűnt a csángók magyar nyelvű oktatásának ügye.
– A Moldvai Csángómagyar Szövetség elsősorban oktatási téren ért el jelentősebb eredményeket az elmúlt években. Még 2000-ben Pusztinán és Klézsén iskolán kívüli program keretében újra beindítottunk magyarórákat Moldvában, több mint 40 évnyi szünet után. Több esztendő küzdelmei nyomán elértük, hogy a 2002-2003-as tanévben útjára indult a magyar nyelv oktatása az iskolákban is. Egészen pontosan Pusztinán és Klézsén 1-1 csoporttal vágtunk bele ebbe. Nem volt könnyű dolgunk, a magyaroktatást kérvényező szülőket és a szövetségünket folyamatosan zaklatták, sőt, a tanfelügyelőség 2001-ben jogi útra terelte az ügyet. Végül az illetékes táblabíróság nekünk adott igazat, amiben szerepet játszott az RMDSZ által nyújtott ügyvédi segítség is. Jelenleg a harmadik tanévben járunk, és elmondhatjuk, hogy immár 10 faluban 3-3 órában tanulhatnak magyar nyelvet a gyerekek.
– Ezeken a településeken kik járhatnak magyarórákra?
– Bármelyik gyermek, és ha valaki felvette a magyar nyelvet, akkor kötelező jelleggel kell járnia az órákra az iskola végéig. Ez egyébként külön tantárgyat jelent, és a Magyar mint anyanyelv néven szerepel a tanrendben. Mint említettem, heti 3 órában lehet ezt tanulni, a többi tantárgyat viszont továbbra is csak románul hallgathatják a csemeték. Különböző korú gyermekekről van szó, így magyarórára úgynevezett vegyes csoportban lehet járni. Létezik egy törvény által előírt minimális létszám, de ezt felül szoktuk múlni, mivel átlagosan 15 fős csoportokkal indultunk el. Már 480 gyermek tanul a tíz moldvai iskolában magyarul, és a következő tanévre beiratkoztak még mintegy 200-an. A 480 fiatal ugyanakkor még iskolán kívüli magyaroktatáson is részt vesz. Ez már lényegesen kötetlenebb foglalkozásokat jelent, hiszen nem kapnak jegyeket, mégis rendszeresen megjelennek a gyerekek, talán azért, mert túl azon, hogy olvasnak, írnak magyarul, rajzolhatnak, részt vehetnek kézműves és egyes helyeken számítógépes foglalkozásokon is. Az iskolán kívül tehát aktív kikapcsolódást próbálunk biztosítani a magyar nyelvű foglalkozások révén. Ezekre még körülbelül 450-en járnak azon a 480 gyermeken kívül, akik a magyart az iskolában is tanulják. Összesen tehát több mint 900 csángómagyar fiatal részesül ilyen-olyan formában magyaroktatásban Moldvában. Mindemellett elég szép számmal járnak fiataljaink erdélyi elemi és középiskolákba.
– Mely moldvai falvakban tanulhatnak magyarul a csángó gyermekek?
– Pusztinán, Frumószán, Lészpeden, Magyarfaluban, Lábnyikban, Diószénen, Külsőrekecsinben, Somoskán, Budán, Klézsén az iskolában és azon kívül is tanulhatnak magyarul a fiatalok, és még van 3 falu, Trunk, Csíkfalu és Kóstelek, ahol egyelőre csak iskolán kívüli magyarfoglalkozásokat lehet látogatni.
– Ismeretes, hogy azok a határon túli magyar szülők, akik magyarórákra járatják a gyermekeiket, a státustörvényből fakadóan oktatási-nevelési támogatást igényelhetnek Budapesttől. Hányan éltek ezzel a lehetőséggel Csángóföldön?
– Az elmúlt években Moldvában legalább háromezer ember kért magyarigazolványt. Eddig kétszer lehetett igényelni az évi húszezer forintnyi oktatási-nevelési támogatást azoknak a szülőknek, akik valamilyen módon magyarórákra járatják a gyermekeiket. Tavaly körülbelül 300 pályázatot továbbítottunk úgy 500 gyermek számára. Ők, illetve szüleik szerencsére megkapták a támogatást, és őszintén bízom abban, hogy idén sem kell csalódniuk.
– Az említett 13 településen kívül a közeljövőben várható még valahol, hogy a magyaroktatást beindítják?
– Szeretnénk más falvakban is lehetőséget teremteni a magyar nyelv oktatására, mivel még mindig körülbelül 60 ezer ember beszéli a magyar különböző dialektusait Moldvában. Igaz, hogy mintegy 300 ezer római katolikus él ebben az országrészben, akiknek a túlnyomó része magyar származású, ehhez képest csak minden ötödik ember érti ősei nyelvét, de nekünk mindenképpen küzdenünk kell az anyanyelvű oktatás kiszélesítéséért. S a 60 ezer csángómagyarból még lehet több is, hiszen számos olyan esetről tudunk, hogy a család már elfelejtette nyelvünket, a gyermekeket mégis magyarórákra akarják járatni. Ugyanakkor megannyi olyan ember él mifelénk, aki beszéli még a magyar nyelvet, de már nem magyar érzelmű. Tehát több fajta csángó identitás létezik, de a lényeg az a számunkra, hogy más falvakban is kérték már a magyarórákat, ezért indítottuk be az úgynevezett keresztapa-programunkat. A budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által az iskolán kívüli oktatási programunkra biztosított évi 18 millió forintos támogatást ugyanis 11 településen teljesen felhasználjuk, két helyszínen, Csíkfaluban és Kósteleken a keresztapa-program nélkül nem tudnánk magyarfoglalkozásokat tartani.
– Pontosan mit is jelent és mennyire sikeres a keresztapa-program?
– Ennek az a célja, hogy bővítsük az iskolán kívüli magyar oktatási programot. Nem könnyű munka ez, hiszen szükséges egy magánházban kibérelt szoba, minden gyermek számára tanszercsomag, a tanárnak lakhatási lehetőséget és fizetést kell biztosítani, sőt meg kell szerveznünk a gyerekek nyári táboroztatását, a különböző versenyeket, a tanévzáró ünnepségeket. Hála Istennek, már legalább 450 keresztszülő jelentkezett, főleg az anyaországból, de akadnak magyar támogatók például Ausztráliában, Németországban, sőt még Brazíliában is. Aki egy moldvai csángó gyermeknek a magyartanulásban segíteni szeretne, az internetes és postai címünkön jelentkezhet. Nagyon várjuk a reménybeli támogatók leveleit, hogy megismertethessük őket itteni gyermekekkel.
– Néhány évvel ezelőtt csángómagyar értelmiségről nem igazán hallhattunk. Mi a helyzet mostanság ezen a téren?
– Az elmúlt másfél évtizedben nyílt arra lehetőség, hogy jó néhány csángó fiatal magyar nyelven felsőfokú tanulmányokat végezzen Erdélyben és Magyarországon. Többen hazatértünk a szülőföldünkre, ám egyelőre csupán egy igen vékony értelmiségi rétegről beszélhetünk. Számítunk arra, hogy amennyiben megszilárdul az oktatási programunk, akkor a fiatal csángómagyar értelmiségiek számára vonzó lesz a visszatérés, jelenleg ugyanis nem könnyű megélni mifelénk egy magyar bölcsészdiplomával. Persze falvanként eltérő a helyzet. Például Külsőrekecsinben az iskolában 4 magyar csoport működik, így a magyartanár 12 órát tart hetenként, a következő tanévben pedig szerencsére még több diákja lesz, így már biztos a megélhetése. Van azonban olyan falu, ahol csupán egy magyar csoport működik, heti 3 óra tanításból pedig egyáltalán nem lehet boldogulni.
– Közismert, hogy a moldvai csángók magyar nyelvű hitélete teljesen megoldatlan, mivel a jászvásári (iasi-i) püspökség egyetlen faluban sem engedélyezi a magyar nyelvű miséket.
– Néhány esztendővel ezelőtt még hihetetlenül bonyolult kérdésnek tartottam ezt az egészet, viszont az elmúlt időszakban történt néhány olyan esemény, amelyek derűlátásra adnak okot. Április közepén Budapesten a Teleki László Alapítvány egy csángókonferenciát szervezett, ahol az előző évektől eltérően román katolikus egyházi méltóságok is megjelentek. Ezen a jeles alkalmon mások mellett részt vett a moldáviai Kisinyov püspöke, Anton Cosa, aki csángómagyar származású, és úgy látszik, nem sikerült teljesen átgyúrni őt a tanulmányai alatt és eddigi szolgálata során, hiszen nem tartja jogtalannak, megalapozatlannak a csángók magyar nyelvű hitéletet célzó kéréseit. Mi persze a jászvásári (iasi-i) püspök alá tartozunk, ő pedig eddig elutasította az igényeinket, de a Béke Királynője Moldvai Csángómagyar Iskolaközpont május 15-ei alapkőletételénél a püspökség képviseltette magát. Ezt óriási eredménynek, sőt egyfajta nyitásnak tartom. 2000 környékén még szinte semmilyen párbeszédet nem lehetett a jászvásári püspökséggel folytatni, mostanában azonban részt vesznek a csángómagyarok legfontosabb rendezvényein. A pápai nuncius részéről is érezhető a nyitás irányunkba, úgyhogy hamarosan el kell következnie annak, hogy néhány településen engedélyezik a román mellett a magyar nyelvű miséket is. A pusztinaiak egyébként néhány hónappal ezelőtt kifejezték ez irányú kérésüket a jászvásári zsinaton, tehát immár hivatalosan megfogalmazott igény is létezik egy csángómagyar közösség részéről, ami szintén nagy előrelépésnek tekintendő.
– A csángómagyar fiatalok a megélhetés reményében Olaszországban, Spanyolországban vagy éppen Izraelben vállalnak munkát. Visszajönnek-e ezek az ifjak?
– Szinte minden családból kimegy egy vagy több fiatal dolgozni ezen mediterrán országokba. Az ott megtakarított pénz javát hazahozzák vagy -küldik, és városi lakásokat vásárolnak, illetőleg a szülőfalujukban házakat építenek. Nagy részük tehát hazajön vagy a hazatérésen gondolkodik. Egyelőre csak ingatlanok vásárlására futja a külföldön munkát vállaló fiataljainknak, más befektetéseket még nem eszközölhetnek. Ahhoz, hogy kis-, esetleg középvállalkozásokat beindítsanak, még egy-két évet kint kellene tölteniük, aztán pedig egy kis tőkével a zsebükben vissza kéne költözniük Moldvába. Úgyhogy ez ügyben néhány év múlva okosabbak leszünk.
– A már most működő csángómagyar kisvállalkozások milyen segítségre számíthatnak?
– A magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány kilátásba helyezte, hogy a moldvai csángómagyar vállalkozókat évi 10 millió forinttal segíti. Ez persze nem olyan óriási összeg, de néhány csángómagyar kisvállalkozásnak komoly segítséget jelenthet, ami végső soron az egész közösségünk számára fontos. Rendkívül lényeges az is, hogy a magyarországi látogatók, turisták fel tudjanak keresni olyan kisvendéglőket, boltokat, ahol magyarul szolgálják ki őket. Terveink között szerepel, hogy a helybélieket arra ösztönözzük, fogjanak bele falusi vendéglátásba, de mindehhez rendkívül komoly tájékozató kampányt kellene folytatnunk. Ez a következő hónapok, évek legfontosabb teendői közé tartozik. Reménykedünk az uniós forrásokban, bár elég kemények a pályázati feltételek, ráadásul önrészt is fel kell mutatni a legtöbb esetben, amire a szövetségünk egyelőre nem képes, úgyhogy mindebben is őszintén várjuk az RMDSZ segítségét. Az kétségtelen, hogy a kulturális értékeink támogatásra érdemesek, a régió, illetve a csángómagyar többségű falvak gazdasági helyzete pedig rengeteg tennivalót igényel. Mindezt lehetőleg tudatosítanunk kell minden létező európai fórumon.
Zsebők Csaba
A Moldvai Csángómagyar Szövetség
elérhetőségei: www.csango.ro
Asociatia Maghiarilor Ceangai din Moldova
Ro-600069 Bacau, OP.1, CP 124
