Forrás: NOL

Hermann Nitsch könyve bemutatójára érkezett

Gréczy Zsolt, 2005. június 4. 00:00

Hermann NitschKép: Teknős Miklós Hermann Nitsch 1999-es, misztérium színházi képeiből nyílt budapesti kiállítása rendkívül éles társadalmi vitát kavart. Az osztrák művész most Orgia Misztérium Színház című tanulmánykötetének bemutatójára érkezett hozzánk.

Ma is élénken emlékszem, az 1999-es fogadtatásra, amikor élesen támadtak – mondja a Népszabadságnak Hermann Nitsch. Reklámnak azonban jó volt. Sokan állítottak meg az utcán és kértek autogramot. Budapest ekkorra vált számomra igazán otthonossá. Az itt ért támadások valószínűleg Ausztriából eredeztethetőek, az ottani politikai-egyházi körök üzenhettek Magyarországra. A véleményük itt nyitott fülekre talált.

A hatvanhét éves Nitsch hazájában is vitatott személyiség. A bécsi akcionizmus néven elhíresült képzőművészeti irányzat egyik kulcsfigurája, aki nem tűri a vizuális tabukat. Olyan hírességek beszéltek róla elragadtatással, mint Yoko Ono vagy David Bowie. Hívei avatott művésznek, afféle pszichiáternek tartják, aki csak megmutatja, mi lakozik bennünk valójában. Ez a vélemény szemmel láthatóan jólesik neki. Elmosolyodik. Freudra hivatkozik, aki leírta az ösztöneinket, ő pedig arra vállalkozik, hogy ezeket ábrázolja. – Az elfojtott világot akarom tudatosítani az emberekben, meghozva számukra a megtisztító katarzist – jelenti ki. A szeánszain – ahol a szereplők vérben tapicskolva állatokat trancsíroznak szakrális környezetben – éppen ezért nem is játszanak, hanem az élmény kedvéért vesznek részt az előadásokon. – Az intenzív érzékelést a civilizáció igyekszik elfojtani bennünk. Ez csak addig tart, amíg nem hajtanak minket háborúba. Ahol aztán azt veszszük észre, hogy sokan kéjjel ölnek. Hadd emlékeztessek a délszláv háborúra, amely akkor zajlott, amikor a budapesti kiállítást megrendeztük. Nem volt igazam? – teszi fel a kérdést. Majd hozzáteszi: – Egészséges tudatunk záloga, ha megismerjük az ösztönvilágot. A véres jelenetek végigkísérik a világ kultúrtörténetét a mitológiától Krisztus keresztre feszítésén át a múlt század és a jelenkor borzalmaiig. Mindez megtörtént és megtörténik manapság is. Én csak szembesítem ezzel az emberiséget. A színházban is akkor lesz szép egy tragédia, ha valóban gyötrelmes. Egy passióra is azt mondjuk, hogy szép, pedig amit látunk, egyáltalán nem az.

Azzal a közbevetéssel, hogy a keresztre feszítésben a hívők a magasabb rendű létet és nem a naturalizmust látják, Nitsch azt feleli: a papok véleménye sem egyforma ebben a kérdésben. – Én csupán annyit teszek, hogy tudatosítom ezt a jelképet, de kerülöm a blaszfémiát.

Kritikusai, gyűlölői azt mondják róla, hogy nem is normális. Ez őt nem zavarja. Azt mondja, néha boldog is szokott lenni, de semmiképpen sem szeretne kiegyensúlyozott lenni. Elvégre szereti a szenvedélyes tapasztalatokat.

Nitsch és a magyar fogadtatás

Az ausztriai Prinzendorfban rendezték meg azt a hatnapos szeánszot, amelynek dokumentumait és relikviáit mutatta be 1999. június 18. és július 11. között a Kiscelli Múzeum. A tárlat ellen tiltakozott többek között a Katolikus Püspöki Kar, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Wallenberg Egyesület, az Alba Kör, sőt, a Létminimumon Élők Társasága is. Nitsch kiállítását a június 18-i megnyitó és június 30. között 630 látogató látta, ami a múzeum látogatottsági átlagának megfelelő nézőszám. Július 1. és 11., azaz a kiállítás körüli botrány kirobbanása és a zárás között viszont 6334 látogató kereste fel a tárlatot.