Forrás: Demokrata

Emlékművet gyaláztak meg, a Magyar Koalíció Pártját pedig dühödt támadások érik minden oldalról, mert ismét elítélte a Benes-dekrétumokat, bocsánatkérést és kárpótlást várva a szlovák parlamenttől. Ugyanakkor a magyar párt a szlovákiai ügynöklisták napvilágra kerültével a térségben egyedülálló módon nagytakarítást végez saját berkein belül. Bárdos Gyula, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti frakcióvezetője többek között ezekről a kérdésekről beszélt a Demokratának.

– Az elmúlt hetekben több magyar emlékművet is megrongáltak a Felvidéken.

– Révkomárom és Érsekújvár térségében legalább hét emlékművet gyaláztak meg ismeretlen tettesek. Volt, ahol leborították a turult és volt, ahol ellopták a talapzatról. Biztos, hogy nem a véletlen műve mindez, jómagam politikai szándékot gyanítok a háttérben. Nem feltétlenül valamelyik pártra gyanakszom, de egy biztos, valakik így akarják a magyarok tudtára adni, hogy Szlovákiában maradjanak nyugton. Valakiknek ez az egész jól jöhet, hiszen feszültséget szíthat, sőt még válaszreakciókat is gerjeszthet.

– Ez talán összefügg azzal, hogy április 5-én, a hírhedt kassai kormányprogram kihirdetésének 60. évfordulóján megemlékezést tartott több felvidéki civil szervezet és a Magyar Koalíció Pártja (MKP). A szlovák politikusok túlnyomó része erre nekiesett az MKP-nek és elnökének, Bugár Bélának, követelvén, hogy mondjon le a parlament alelnöki posztjáról.

– Még koalíciós partnereink is kihasználják az alkalmat, hogy belerúgjanak az MKP-be, ugyanis a szlovák pártok majd mindegyike a saját választói irányába meg kívánja mutatni, ki az úr Szlovákiában. A dekrétumok ügyében a szlovák politikusok túlnyomó része nem hajlandó tárgyalni a magyarokkal. Annak, hogy az MKP-t támadják, aktuálpolitikai okai vannak, hiszen a magyar kártyát újra meg újra kijátsszák. Ebben a kérdésben az a különbség az ellenzékiek és kormánykoalíciós partnereink között, hogy az utóbbiak némileg óvatosabban fogalmaznak a kassai kormányprogrammal és a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban. Kivételt talán egyik koalíciós partnerünk, a Kereszténydemokrata Mozgalom képez, vélhetően annak köszönhetően, hogy az első embere, Pavol Hrusovsky parlamenti elnök két évvel ezelőtt olyan évnyitó beszédet tartott, amellyel nyitni próbált a magyarok felé. Nem utalt ugyan konkrétan a Benes-dekrétumokra, illetve a magyarok teljes jogfosztottságának időszakára, de egyértelműen kiállt a magyarok és a szlovákok közös történelme és a megbékélés szükségessége mellett. Ezt követte a két parlamenti elnök, Szili Katalin és Hrusovsky közös kezdeményezése. Terveik szerint a magyar és a szlovák parlament kölcsönösen bocsánatot kérne az egymás ellen elkövetett történelmi bűnökért. Mindazonáltal ez a közös nyilatkozat eleddig nem született meg, pedig óriási gesztus lenne mind a magyar, mind a szlovák nemzet számára.

– Miért feneklett meg a kezdeményezés?

– Szlovákiában tavaly a kormánykoalíció elveszítette a parlamenti többségét, Hrusovsky elnök ezért nem élt egy olyan javaslattal, amely nem kapná meg a többség támogatását. Ráadásul köztudott, hogy Magyarországon kormányváltásra került sor, és Szili Katalin helyzete is sokáig más volt, mint az azt megelőző hónapokban. A kereszténydemokraták Hrusovsky úrral az élen továbbra is nyitottnak látszanak erre a párbeszédre, úgyhogy reméljük, hogy a közös parlamenti nyilatkozat egyszer megszületik. Persze ez politikai szempontból lezárná történelmünk tragikus fejezeteit, de a felvidéki magyarság az MKP véleménye szerint az 1945 és 1949 között elszenvedett hányattatásai nyomán kárpótlásra jogosult. Nemrégiben részt vettem az egyik szlovák televízióban egy vitaműsorban, ahol kifejtettem, hogy gyakorlatilag szinte semmilyen különbség nem ragadható meg az 1941-es szlovákiai zsidókódex és az 1945-ös magyarellenes kormányprogram, illetve dekrétumok között. Igaz, a magyaroknak természetesen nem kellett zsidócsillagot hordaniuk, s utazhattak ugyan vonaton, de ez a látszólagos engedmény a magyarok deportálását és kitelepítését szolgálta.

– A szlovák politikusok és újságírók nagy része azzal vádolja önöket, hogy hosszú hallgatás után újra felmelegítették a témát.

– Tény, hogy április 5-én az MKP is aláírta a szlovákiai magyar szervezetek közös dokumentumát, hiszen programunkban mindig is szerepelt e sérelmek orvoslása. Egy demokratikus jogállamban egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki elfogadja a kollektív bűnösség elvét. Tudjuk persze, hogy politikai szempontból olyan témakörről van szó, amely komoly indulatokat vált ki, de mi mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyar és a szlovák parlament körvonalazódó közös nyilatkozatán túl sor kerüljön a felvidéki magyarság anyagi kárpótlására is. Tisztában vagyok azzal, hogy a felvidéki magyarok részéről jogos igény mutatkozik az egyéni kárpótlásra, de politikai partnereinket ismervén ez gyakorlatilag kivitelezhetetlennek látszik. Ezért hasonló megoldásra törekszünk, mint ami a szlovákiai zsidósággal kapcsolatban született a közelmúltban.

– Vagyis?

– Létre kellene hoznunk egy úgynevezett Magyar Alapot, amelyből méltó módon támogatni lehetne a különböző felvidéki magyar intézményeket, szervezeteket, egyesületeket. Ilyen javaslattal a Magyar Koalíció Pártja már élt ebben a kormányzati ciklusban, mégpedig a Koalíciós Tanács ülésén, amíg azonban a zsidóságot illetően megoldás született már, addig a magyar kérdés ebben az ügyben sem jutott nyugvópontra. Az alap egyébként nagyrészt a magyar kisebbség képviselőiből állna, akik dönthetnének a különböző összegek felhasználásáról. Sajnos azonban ebben az ügyben nem jutunk egyről a kettőre.

– Nem tudják kihasználni azt, hogy az MKP nélkül nincs Dzurinda-kormány?

– Egy ideje Meciar és Dzurinda állandóan egyeztet, ráadásul Meciar pártja a parlamentben rendszeresen a jelenlegi kormányfő pártjával együtt szavaz, így lesöpörhetik ez irányú kezdeményezésünket. Ráadásul a felvidéki magyarok és pártjuk hathatós segítségével Szlovákia bekerült a NATO-ba és az Európai Unióba is, így a szlovák politikusoknak már sokkal kevésbé kell jogos igényeinket figyelembe venniük. Szerencsére az állami finanszírozású magyar egyetemet Révkomáromban még időben útjára tudtuk indítani, hiszen 2002-ben a koalíció megkötésekor ragaszkodtunk hozzá. Erre joggal lehetünk büszkék, ugyanis a Kárpát-medencében másutt vagy nincs ilyen intézmény, vagy ha létezik is önálló magyar egyetem, főiskola, az adott állam nem igazán támogatja. A földtörvény tekintetében is komoly eredményt értünk el, bár ezzel már korántsem vagyunk teljesen elégedettek. Ismeretes, hogy a nevesítetlen földek tulajdonosai szeptember 1-jéig birtokba léphetnek. Amennyiben nem áll be változás ebben az ügyben, akkor az önkormányzatok kezébe kerülnek azok a földek, amelyeknek nem jelentkeztek a tulajdonosai. Ez nem rossz megoldás, mert a magyar nemzeti közösség képviselői rengeteg önkormányzatban többséget alkotnak Dél-Szlovákiában.

– A szlovák alkotmánybíróság azonban vizsgálja a szeptember 1-jei határidőt, ami olyan reményekre jogosíthat, hogy az érintettek tulajdonjoga időbeli korlátozás nélkül megmarad.

– A legfőbb ügyész az alkotmánybírósághoz fordult, hogy a földtörvény vonatkozó cikkelyét vizsgálja meg. Ez a cikkely egyesek szerint szemben áll a szlovák alkotmány azon kitételével, amely szerint a tulajdon szent és sérthetetlen. Az alkotmánybíróság egyébként a minap előzetes határozatával felfüggesztette a földtörvény azon paragrafusának a végrehajthatóságát, amely értelmében az idén szeptember 1-jével az államra szállt volna a nevesítetlen földterületek tulajdonjoga. De hadd folytassam a sort! Az egyetemmel kapcsolatos egyértelmű siker és a földtörvény kapcsán elért eredmények mellett meg kell említenünk a földművelésügyi tárca munkáját is, hiszen Simon Zsolt miniszter az MKP színeiben dolgozik a Dzurinda-kormányban. Immár elmondhatjuk, hogy a felvidéki gazdák lényegesen jobb helyzetben vannak az uniós támogatások, kifizetések tekintetében, mint magyarországi társaik. Ne felejtsük, hogy Szlovákiában tavaly év végéig kifizették a gazdáknak a 2004-ben aktuális összegeket! Tehát egyértelmű, hogy az MKP színeiben politizáló miniszter jóval sikeresebben dolgozott az elmúlt évben, mint a minap távozott magyar kollégája.

– A Pozsonytól az ukrán határig terjedő magyarlakta területen az úthálózat ugyan lényegesen jobb, mint például Székelyföldön, de más szlovákiai vidékekhez képest feltűnően rossz, ami azért is aggasztó, mert errefelé helyenként óriási a munkanélküliség, autópálya hiányában pedig a befektetőket se vonzza annyira ez a környék.

– A Magyar Koalíció Pártja mindent elkövet annak érdekében, hogy a Felvidék déli részén is jelentősen fejlődjön az infrastruktúra. Mi adjuk a régiófejlesztési és a környezetvédelmi minisztert is, így van arra lehetőségünk, hogy az egyes országrészek közti ordító különbséget valamelyest csökkentsük. Mindazonáltal nincs könnyű dolgunk, mert az MKP mellett a kormánykoalíciót három szlovák párt alkotja, amelyek egyértelműen a szlovák többségű középső és az északi vidékek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Teljesen világos, hogy az autópálya-építési program is diszkriminálja a felvidéki magyarokat. Köztudott, hogy Szlovákia két legnagyobb városa Pozsony és Kassa, amelyek között a legrövidebb út a magyarok által lakott dombos és sík vidékeken át vezet. Ehhez képest inkább a hegyeken keresztül építik az autópályát, alagutak sorát fúrva, ami az ottani szlovák nemzetiségű munkavállalóknak kedvez, ahogy a már elkészült autópálya-szakaszok is a szlovákok lakta vidékekre csalogatják a befektetőket. Amellett vagyunk, hogy a már megkezdett autópályákat be kell fejezni, de ragaszkodunk ahhoz, hogy a dél-szlovákiai gyorsforgalmi utat is minél hamarabb megépítsük. Úgy néz ki, hogy ez utóbbi munka 2006-ban elkezdődik.

– Azért az autópálya és a gyorsforgalmi út között van különbség.

– Igen, viszont a felvidéki magyar érdekeket már ez utóbbi is jelentősen szolgálná. Ha a gyorsforgalmi út megépül, akkor a magyarlakta keleti tájakra is könnyebb lesz eljutni, és várhatóan ez a vidék is sokkal több beruházásnak ad majd otthont. Tehát e kérdésben bizakodóak lehetünk, azonban a kisebbségi kultúrák finanszírozását szabályozó törvény tervezetét illetően már kevésbé.

– Ez az ügy már évek óta húzódik.

– El kell ismernünk, hogy nagy hibát követett el az MKP, mert a tavalyi költségvetési vita során kellett volna elfogadtatnunk a vonatkozó jogszabályt. Szlovákiában a magyarság számarányához képest jóval kevesebbet kap kultúrája ápolására, mint amennyi megilletné. Ezért a problémát sürgősen rendeznünk kell. Nem biztos, hogy valamikor is lesz jobb alkalom erre, ugyanis a miniszterelnök-helyettes csakúgy MKP-s, mint a kulturális minisztérium államtitkára. Itt azonban újra azzal a problémával szembesülhetünk, hogy a kormánykoalíció kisebbséget alkot a parlamentben. Egyértelmű, hogy csak attól a képviselőtől lehet megkövetelni a kormányprogram megvalósítását, aki mellette szavazott, de azoktól már nem lehet elvárni ezt, akik elhagyták a koalíciót. Márpedig több képviselő elhagyta Dzurinda miniszterelnök pártját, így került kisebbségbe a kabinet. Ráadásul állandóan a magyar egyetemre, a földtörvényre és a kisebb települések számára kedvező, nemrégiben létrehozott Környezetvédelmi Alapra hivatkoznak szlovák koalíciós partnereink, ezzel kívánván ledózerolni további igényeinket. Nem hivatalos információink szerint Dzurinda kormányfő kijelentette, hogy semmilyen más engedményt nem kaphatnak már a magyarok ebben a ciklusban. Nagy gondot jelent, hogy a magyar kártyát egyre gyakrabban húzzák elő az év végi megyei választások közeledtével, ráadásul ezen megmérettetést jövő ősszel parlamenti választások követik. Ezért a következő másfél évben már csak néhány eredményre számíthatunk koalíciós partnereink keménykedése, illetőleg a parlamenti matematika miatt.

– Mindazonáltal a Magyar Koalíció Pártja tavasszal is komoly eredményt könyvelhet el, hiszen az ügynökkérdés kapcsán nagytakarítást végez a saját soraiban.

– Úgy vélem, az MKP nagyon korrekt módon járt el, különösen ha arra gondolok, hogy sem Szlovákiában, sem a Kárpát-medence többi részén nincs még egy politikai erő, aki ilyen következetesen és határozottan állást foglalt volna az ügynökkérdésben. Ugyanis teljesen egyértelműen kimondtuk, hogy az ügynökök, illetve a kommunista titkosrendőrséggel tudatosan együttműködő személyek nem jelöltethetik magukat az MKP listáján a parlamenti, a megyei és a helyi választásokra. Szlovákiában a Nemzeti Emlékezet Hivatala megbízható ügynöklistákat tárt a nyilvánosság elé, így most már bátran hozhattuk meg azt a döntést is, miszerint az azon szereplő személyeknek le kell mondaniuk különböző MKP-s tisztségeikről, akár még egy alapszervezeti elnöki posztról is. Ráadásul az alacsonyabb szinten érintett személyeknek szintén ki kell kérniük a rájuk vonatkozó iratokat, amelyeket megvizsgálva kell dönteni MKP-s jövőjükről az arra hivatott pártszervezeteknek. A korrekt játékszabályokat megalkottuk, a tisztulási folyamat tehát egyértelműen elindult a magyar pártban, ami az egész felvidéki nemzetrészre jótékony hatással lehet. És talán követendő példát mutatunk a régióban is.

Zsebők Csaba