Forrás: NOL

Galgóczi István, 2005. május 25. 00:00

A Muzulmán Testvérek aktivistái vitatkoznak a Nemzeti Demokrata Párt híveivelKép: AFP Maradni vagy változni kockázatosabb? – ez a kimondatlan kérdése az egyiptomi népszavazásnak, de persze nem erre válaszolnak. A kérdés sokkal bonyolultabb.

Egyiptom az arab világ legnépesebb országa. A 72 millió egyiptomi 32%-a a létminimum alatt él, a keresőképes lakosság 40%-a munkanélküli. Kairóban 14-16 millióan élnek, holott a város 6 millió emberre van tervezve. A 2004 nyarán kinevezett 52 éves miniszterelnök – Ahmed Nazif – kormányprogramjában az oktatás, a közegészségügy fejlesztését (44% analfabetizmus), a bérek emelését és évente 150 000 új munkahely megteremtését akarja.

A Szabad Tisztek Mozgalma 1952-ben megdöntötte a királyságot. Az ország eddigi két vezetője – Nasszer, Szadat – és a jelenlegi Hoszni Mubarak katonaként kezdte. A légierőnél szolgált Mubarakot Szadat 1975-ben nevezte ki alelnökévé, majd az elnök meggyilkolása után, 1981-ben átvette a hatalmat. Már ellene is többször próbáltak meg merényletet végrehajtani. A 77 éves államfőnek idén jár le a negyedik mandátuma. Az ellenzék többször is felemelte szavát, hogy nem akarja őt és fiát, Gamal Mubarakot, aki az országot irányító Nemzeti Demokrata Párt egyik vezetője, a hatalomban.

Az országgyűlés májusban módosította az alkotmány 76. cikkelyét, és lehetővé tette, hogy mások is indulhassanak az államfői posztért. Igaz, olyan feltételekkel – érvelnek a kritikusok -, amelyek teljesíthetetlenek. Ezért a mai népszavazástól való távolmaradásra buzdítja táborát az ellenzék. A lakosságnak arról kell döntenie, akarja-e, hogy több jelölt is indulhasson szeptemberben az elnökségért – vagy nem.

Ha a referendum végeredménye igen lesz, akkor a nagy kérdés, ki(k) legyen(ek) ősszel a kihívó(k). Mubaraknak volt egy valós vetélytársa, a korábbi külügyminisztere, akit, miután megtették az Arab Liga főtitkárává (2001), semlegesített. Az arab világban nagy népszerűségnek örvendő Amr Músza többször is hangoztatta: a Közel-Keleten az események nem úgy fognak alakulni, ahogyan azt Izrael akarja. Ezért kérte akkoriban Bill Clinton amerikai elnök Mubarakot, keressen valami más munkahelyet a népszerű politikusnak, akiről még sláger is született.

Belső reformokat sürget az USA, ezekhez köti a tőke beáramlását, melyre a gazdaságnak nagy szüksége van. Egy friss kimutatás szerint Egyiptom belső adóssága már most elérte a kritikus szintet. Mubarak jó pontokat szerzett a jelenlegi elnök apjánál, idősebb George Bushnál, amikor katonáival részt vett az Öböl-háborúban. Cserébe Washingtonban eltörölték az egyiptomi államadósság nagy részét, és korszerű fegyverekkel látták el Kairót. Ugyanakkor kritikákat is megfogalmaznak, mivel a vezetés nem tud sikeresen küzdeni a muzulmán szélsőségesek ellen, akik nemcsak az ország határain belül követnek el merényleteket. Az al-Kaida második embere, Ajmán az-Zavahiri, és a 2001. szeptember 11. merénylet egyik operátora, Mohamed Atta is egyiptomi. A két ország kapcsolatában először, májusban Mubarak helyett a miniszterelnöke utazott Washingtonba. Nem volt könnyű feladata, mivel Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter keményebb hangon beszél Kairóval, mint elődje, Colin Powell tette. A helyzet komolyságát jelzi, Washington már a Muzulmán Testvérekkel is hajlandó lenne tárgyalni, mivel számára úgy tűnik, lehetséges, hogy hatalomhoz jut. A Fehér Ház közleménye leszögezi: lényeges, hogy a szeptemberi választásokon a jelöltek egy aktív, szókimondó kampányt folytathassanak, azért, hogy az emberek reálisan tudjanak dönteni.

Úgy tűnik, a miniszterelnöknek sikerült meggyőznie amerikai kollégáit, hogy a reformok gyors bevezetése negatív következményekkel jár(hat), és könnyen hatalomhoz juttat(hat)ja az iszlamistákat, ami a demokratikus folyamat végét jelent(het)i. George W. Bush elnök levelében támogatja Mubarak politikai elképzelését, és a hírforrás megerősíti, “a látogatás sokat változtatott azon a ködös képen”, amely az elmúlt időszakban jellemezte a két ország viszonyát.

De kik az iszlamisták, akiktől annyira félnek Kairóban? Az egyiptomi belpolitikai életnek van egy érdekes résztvevője, a Muzulmán Testvérek szervezete, mely hivatalosan be nem jegyzett párt, de akként működik. A szervezetnek országos szinten kiépített hálózata van, és más pártokkal szövetkezve képviselőket küld a parlamentbe. Iskolát, kórházakat működtet. Politikusai nem csak a szegények között népszerűek. A fővárosban és a Nílus-deltában sok értelmiségi támogatja őket. Bár eredetileg az MT programjához tartozott a merénylet is, a hetvenes években a tagok egy része, az “öregek” úgy döntöttek, a békés megoldást választják, szavak és érvek fegyverével buktatják meg a kormányt. Hisznek a demokráciában, a politikai pluralizmusban, polgári uralmat akarnak iszlám alkotmánnyal, és nem gondolják, hogy az iszlám törvénykezés, a saría öszszeegyeztethetetlen a demokráciával. A “fiatalok” közül sokan a továbbiakban is ragaszkodnak a merényletekhez. E militáns csoportok fő célpontjai a turisták. Az olajjal nem rendelkező Egyiptom egyik legnagyobb bevétele az idegenforgalomból van. Egy-egy merénylet után hetekre kiürül az ország, az országos letartóztatások során az MT tagjait is rendszeresen bebörtönzik.

A referendum eredményét senki sem tudja. Kérdés, csütörtökön ki hogyan fogja értelmezni a Koránt: “Isten addig nem változtat meg egy népet, amíg az meg nem változtatja önmagát!” (13. fejezet, 11. sor)

Comments are closed.