tudós és költő

/Mór (Fejér megye), 1788. – Mór, 1821. április 25./

Atyja Juda (Lőw) ben Jakab, jeles talmudista volt. Másodszülött fia, Salamon elemi iskolai tanulmányait a móri zsidó elemi iskolában kezdte. A latin nyelvet dr. Schönberg Sámuelnél, a kapucinus barátoknál tanulta.

13 éves korában már járatos volt a héber nyelvben és a bibliai ismeretekben. 1809-ben a híres prágai jesivában tanult, ahol rokonával, M. Saphirral együtt a legtehetségesebb növendékek közé tartozott. A Talmudon és a teológiai stúdiumokon kívül korán elsajátította a görög, latin, francia, olasz és német nyelvet, irodalmat is. A klasszikus szerzőket is tanulmányozta, rajongott Shakespeare, Goethe, Schiller művészetéért. Löwisohn alapos teológiai, filozófiai, művészeti ismeretei megszerzése után irodalmi pályára lépett.

Első irodalmi alkotásai költemények és nyelvtani könyvek voltak. 1811-ben jelent meg Prágában a Beszélgetés a lélekvilágban című munkája.
1814-ben a híres bécsi Schmid-féle könyvnyomdában kapott korrektori állást. Fő művét 1815-ben fejezte be (Zsidó poétika, Bécs, 1816). A műve elé írt, a szépséghez szóló ódája a héber költészet egyik gyöngyszeme. A föld tájai, bibliaiföldrajz című könyve 1820-ban jelent meg Bécsben.

Otthagyva a korrektori állását rövid, hátralévő életét a tudománynak, művészetnek szentelte. Egészsége megroppant, egy bécsi nagykereskedő lánya iránt érzett szerelme, majd csalódása végzetesnek bizonyult. Az őrültség jelei kezdtek mutatkozni rajta. Visszatért Mórra, s ott halt meg fiatalon a magyarországi héber irodalom legkiválóbb költője.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)

Comments are closed.