főrabbi

/Balassagyarmat, 1815. augusztus. 14. – Rohonc, 1869. december 10./

Tanulmányait a híres balassagyarmati Eisenstadt Mayer rabbinál kezdte, majd 15 évesen a morvaországi Trebits Nehemiás jesivájába került. Mesterét követve Nikolsburgban folytatta teológiai, bölcsészeti tanulmányait. A tehetséges, vasszorgalmú Zipser német, francia nyelvet tanult, Schillert, Shakespeare- t tanulmányozta.

1837 -ben rabbi diplomát nyert mesterétől, és rövid időre visszatért szülővárosába. Ezt követően Óbudán a Goldberger, majd a Bobély családnál nevelősködött, ahol tanulmányozhatta a gazdag magánkönyvtárat, s ekkor sajátította el a görög és latin nyelvet magánúton.

1844-ben a székesfehérvári hitközség felkérte a rabbiszék betöltésére, amelyet elfogadott. A fiatal rabbi a haladás tántoríthatatlan híve volt. Megreformálta az oktatást, és az addig hagyományos magániskola (chéder) helyett 1844-ben létrehozta az Izraelita Elemi Tanodát. A sok vitát, viszályt kiváltó hitközségi alapszabályzatot (1845) is reformszellemben alkotta meg. 1851-ben a pesti egyetem doktorrá avatta.

Székesfehérváron 1853-ban alakult meg a Chevra Kadisa Szent Egylet. Alapszabálya elkészítésében nagy szerepe volt Zipsernek. (Chevra Kadisa: a halottak eltemetéséről, s a hozzá kapcsolódó feladatok ellátásáról gondoskodó egyesület, a vallás szigorú szabályainak betartása mellett.)

A magyarországi, így a székesfehérvári zsidóságot is erősen megosztotta a haladást, reformokat sürgető törekvések megítélése. Ez 1858-ban Zipser távozásához, s végül 1863-ban az anyahitközség kettéválásához vezetett.

Zipser tehát 1858-ban elfogadta Rohonc hitközségének meghívását, s itt működött 1869-ben bekövetkezett haláláig.

Vallástudományi, történeti tanulmányainak nagyobb része a Litteraturblatt des Orientsben, a Jevish Chronicle-ban jelentek meg. Zipser számol be a sajtó útján, a székesfehérvári zsidóknak az 1848-as márciusi események kapcsán a városból való kiűzetéséről.(Eine Szene aus dem ungarischen Kriege).

A hagyatékában talált kézirataiból Jellinek Adolf bécsi főrabbi adta ki Josephus Flavius görög nyelven írt művének fordítását (1870).

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)