bankigazgató, közgazdasági író, ill. kir. udvari tanácsos

/Ala (Fejér megye), 1858. január 9. -Budapest, 1934./

Schlesinger Simon és Klein Pepi hat gyermeke közül Székely Ferenc pályája íveit a legmagasabbra. Tanulmányait Székesfehérvárott a kereskedelmi akadémián kezdte, majd a fővárosba költözött. Pályafutását a Posner-féle műintézetben kezdte szerény könyvelőként. Tehetségének és szorgalmának köszönhetően ragyogó karriert futott be a bankszakmában.

1882-ben a Magyar Országos Bank, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alkalmazottja lett. 1892-ben az akkor alapított Belvárosi Takarék-pénztár vezérigazgatójává, majd elnökévé választották. Vezérigazgatója, majd alelnöke lett az Angol-Magyar Banknak. Több hazai pénzintézet és iparvállalat elnöki, a Pesti Lloyd Társulat alelnöki tisztét is betöltötte. 1910-ben az uralkodótól udvari tanácsosi címet kapott.

1892-ben akadémiai pályadíjat nyert a Valuták rendezése című munkájával. Számos közgazdasági munkája közül kiemelkedik a Pénzintézetek reformjáról írott műve. Szépirodalommal is foglalkozott, munkatársa volt a Borsszem Jankó című élc1apnak is, amelynek több népszerű alakját (Seifensteiner Salamon, Mihaszna András) ő teremtette meg.

A felekezeti élet terén is jelentékeny vezető szerepet vitt. Nehéz időkben, 1919-1921-ig volt a Pesti Izraelita Hitközség elnöke. Az Országos Izraelita Patronage Egyesületnek megalapításától, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának 1927-től elnöke, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak megalapításától pénztárnoka volt. Az I. világháború előtt ő indította meg a magyar zsidóság egységesítését célzó mozgalmat.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)