néprajzi író, egyetemi tanár

/Cece (Fejér megye), 1853. május 15. – Budapest, 1944. március 1./

Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron kezdte, majd miután a család Pestre költözött ott érettségizett. Felvették a Ludovika Akadémiára és hadnaggyá avatták. A katonai pályát elhagyva a budapesti egyetemen jogot és filozófiát hallgatott, de főleg a balkáni országok néprajzának tanulmányozásával foglalkozott.

1878-ban haditudósítóként részt vett a boszniai bevonulásban. 1885-ben kormánymegbízásból beutazta Dalmáciát, Montenegrót, Albániát, Görögországot, Macedóniát, Szerbiát. Földrajzi, néprajzi, gazdasági tanulmányokat, néprajzi gyűjtéseket folytatott.

Magyarország, sőt Európa számára ő fedezte fel a Balkánt geológiailag, történetileg, politikailag, etnográfiailag. Strausz Adolf, a magyar balkanisztikai kutatások első jelentős képviselője, egyben a Magyar Néprajzi Társaság egyik megalapítója és tiszteletbeli tagja is volt.

Az orosz-japán háború alatt a török kormány megbízottjaként teljesített diplomáciai feladatokat. Mint a bolgár néprajzi és gazdasági viszonyok kitűnő ismerője, munkatársa volt Stambulov bolgár miniszterelnöknek. Ferdinánd, bolgár király barátságával tüntette ki.

Tudományos munkásságának elismeréseként számos magyar és külföldi kitüntetést kapott. 1892-ben meghívták a Keleti Akadémiára egyetemi tanárnak, ahol gazdasági földrajzot, és etnográfiát adott elő. 1921-ben a közgazdasági kar professzora lett. 1923-ban nyugalomba vonult.

Nagyszámú tudományos cikke magyar és külföldi folyóiratokban jelent meg, s mint publicista is évtizedekig dolgozott a Hon, az Egyetértés, a Nemzet, a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló, a Pester Lloyd, a Neue Freie Presse, a Frankfurter Zeitung, a Times, a Temps, a Trnska Constitueia és más nagy lapokba. Szerkesztette a Revue d’Orient, a Gazette de Hongrie és a Die Donauliinder címú tudományos folyóiratokat. Tudományos, néprajzi tárgyú darabjait (Orosz-japán háború, stb.) több százszor adta elő az Uránia Színház. Közel hatezer cikket és harminc könyvet írt.

Önálló kötetei: Bosnyák föld és népe (1881); Bosnien, Land und Leute (1884); Bosznia és Hercegovina (1885); A Balkáni félsziget (1888); Voyage au Montenegro (1889); Bolgár népköltési gyűjtemény (1892); Bolgár nyelvtan (1894); Bulgarische Volksdichtungen (1895); Bolgár néphit (1897); Die Bulgarien (1898); Bosznia ipara (1898); Páris (1898); Románia (1899); Bulgária ipara (1901); Szerbia (1903); Törökország (1905); Az új Balkán-félsziget (1913); Das Osmanische Reich (1917); Grossbulgarian (1917); A római ghettó története (1929).

Egyik legelső kezdeményezője volt a magyarországi cionista mozgalomnak s díszelnöke a Magyar Cionista Szövetségnek. Számos alkalommal képviselte huzamosabb ideig a magyarországi cionista szervezetet Londonban és a cionista világkongresszusokon. A karlsbadi cionista világkongresszus megbízásából 1921-ben tanulmányúton járt Palesztinában. Útjáról magyar, német, francia és héber lapokban számolt be. Magyar és külföldi cionista lapoknak állandó munkatársa, a budai hitközségnek egyik vezetője, díszelnöke volt.

Strausz Adolfot, e kiváló tudóst 91 éves korában a nyilasok bestiális kegyetlenséggel megölték.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)