főrabbi
/Nagypáka (Pozsony megye), 1857. november 4.
– Székesfehérvár, 1921./

1885-ig volt az Országos Rabbiképző Intézet növendéke. 1885-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1886-ban pedig rabbivá.

Nagyatádon kezdte pályáját, majd 1889-ben a székesfehérvári neológ hitközség választotta meg főrabbijának. A nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő főrabbi haláláig volt a székesfehérvári
közösség lelkipásztora. Sírkőavatására 1937. május 26-án került sor a székesfehérvári zsidó temetőben.

Cikkei az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyveiben s a Magyar Zsidó Szemlében jelentek meg.
Maradandó értékű forrásmunkája, A székesfehérvári zsidók története a visszaköltözésöktől a jelenig címmel 1895-ben jelent meg, amelyet a város világhírű szülöttének, Goldziher Ignácnak ajánlott.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)