(1879-ig Fischer)

filológus, egyetemi tanár, az MTA tagja

/Tés (Veszprém megye), 1855. május 26. – Budapest, 1901. április 9./

Veszprémben és Székesfehérváron járt gimnáziumba, az egyetemet Budapesten végezte. Miután középiskolai tanári és bö1csészdoktori diplomát szerzett, Székesfehérváron lett tanár az Ybl Miklós Főreálban. 1891-1892-ben a székesfehérvári zsidó elemi iskolaszék elnöke volt. Budenz József egyik legtehetségesebb tanítványát ekkor meghívták a kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti tanszékére. 1893-ban kinevezték a finn-ugor és magyar nyelvészet nyilvános rendes tanárává.

1880-1890 között háromszor küldte ki a Magyar Tudományos Akadémia a lappok közé gyűjtőútra Svédországba, Norvégiába. 1888. május 4-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta.

Legkiválóbb művei: Ritkább és homályosabb képzők (akadémiai díjjal jutalmazva, Bp., 1880); Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok (Bp., 1881); Visszahódított magyar szók (Bp., 1883); Kazinczy mintfordító(Bp., 1883); A svédországi lapp nyelvjárások;
Magyar szók az északi szláv nyelvekben (Bp., 188698); Az ugor-szamojéd nyelvrokonság kérdése (1892-93); Kármán József (Bp., 1878).

A Grimm-féle gyermekmeséket Móka bácsi álnévvel ő adta ki gyönyörű magyarsággal (Gyermekmesék. Árták a Grimm Testvérek. 3. kiad., Bp., 1899). Ő maga is írt gyermekmeséket, ugyanezen az álnéven. (Legszebb magyar mesék, Bp., 1898; 1906.) Kiadott és lefordított finn népdalokat. Szám os tanulmányt írt, főleg a Nyelvtörténeti Közleményekben.

Halála után egyetemi előadásait A magyar szófejtés története címmel adták ki.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)