tanár, költő, műfordító

(1903-ig Groszmann)

/Budapest, 1882. december 27. – Auschwitz, 1944./

Atyja Groszmann Mór rőfös kereskedő, édesanyja Hönig Róza volt. Tanulmányait a budapesti egyetemen kezdte magyar-francia szakon, majd két félévet a párizsi Sorbonne-on is hallgatott. Mielőtt Székesfehérvárra került, tanított több vidéki gimnáziumban: a győri állami főreálban, a lippai állami felsőkereskedelmi iskolában.

Már egyetemi évei alatt irodalmi barátság alakult ki György Oszkár és a tehetséges, új költőnemzedék tagjai közt. Baráti kapcsolat fűzte Babitshoz, Juhász Gyulához, Tóth Árpádhoz. A fővárosi és helyi lapokban gyakran jelentek meg versei, fordításai. Belső munkatársa volt a Revue de Hongrie címú lapnak.

1920-l940-ig a székesfehérvári Ybl Miklós Főreáliskola jeles tanítványokat is útjára bocsátó, zárkózott, különös sugárzású tanáregyénisége volt. Tagja volt a Vörösmarty Társaságnak, szerkesztette a Székesfehérváron megjelenő Vár címú lapot. 1917-ben A Rossz virágai címmel először jelentek meg magyar nyelven Baudelaire versei, György Oszkár tolmácsolásában.

Önálló verseskötetei: In memoriam (1911); Titkok (1926);A végtelen fasor (1930). További múfordításai: Verlaine: Jóság (1924); Fleg és Spire verseiből (1934).

György Oszkárt előbb 1940-ben nyugdíjazták a zsidótörvények miatt, majd 1944. június l4-én családjával együtt deportálták Auschwitzba.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)

Comments are closed.