/Székesfehérvár, 1850. június 22. – Budapest, 1921. november 13./

Atyja Goldziher Adolf, rabbinikus tudományokban művelt kereskedő, édesanyja Berger Katalin volt. Fiuk, Ignác (Jicchak Jehúda) 1850. június 22-én született Stuhlweissenburgban, azaz Székesfehérvárott, (Folio 7., 115. sz.) az egykori Belváros 44. számú házában (ma Oskola u. 8. szám) .
Édesatyjával – aki joggal fűzött fiához nagy reményeket – már négy éves korától kezdve közösen tanulták a hébert, Mózes első könyvét. Nyolc évesen a Talmud tanulmányozásába fogott. Zipser Mayer (lásd ott!) székesfehérvári rabbi bátyja, Zipser Marcus segédrabbi oktatta. Zipser Mayer Székesfehérvárról való távozása után pedig Joseph Gugenheimer (lásd ott!) rabbi és Moritz Dessauer tanította.

A zsidó elemi iskola négy osztálya után a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mellette szinte éjt nappallá téve tanulmányozta a Talmudot.

Ezt követően Vámbéry Ármin, a világhírű orientalista tanítványa lett. 18 éves korában a berlini, majd a lipcsei egyetemre került, ahol filozófiai doktorátust szerzett. 1871-ben a leideni egyetem, majd a bécsi könyvtár keleti kéziratait tanulmányozta. Báró Eötvös József kultuszminiszter támogatta a zseniális tudósjelöltet, neki szánta a pesti egyetemen megalapítandó sémi tanszék vezetését.

1872-ben hazajött, és 22 éves korában egyetemi magántanárrá nevezték ki. 1873-1874-ig tanulmányutat tett Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban. A kairói Azhar mecsetben, az arab tudomány fellegvárában az első európai tudósként tanulmányozhatta az iszlám jogot.

Hazatérve csalódnia kellett reményeiben, ugyanis nem kapott katedrát. A honi mellőzöttség szinte élete végéig elkísérte. Atyja halála után, – immár családfenntartóként is – állást kellett vállalnia, ezért 1875-től harminc nehéz esztendőn keresztül a Pesti Izraelita Hitközség titkára lett. E sokszor méltatlan hivatalnoki munka mellett folytatta kutatásait.

Sorra jelentek meg a zsidó tudományra, az iszlám kultúrtörténetére, filológiájára, teológiájára, vallásbölcseletére, költészetére, tudománytörténetére, archeológiájára vonatkozó művei. Több mint 750 publikációja ismert.

Bibliográfiáját Heller Bernát állította össze. (Kiegészítése: Ignace Goldziher memorial volume, I-II. 1948, 1958, Tagebuch, 1978).

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, 1876-tól levelező tag, 1892-től rendes tag, azonban nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést csak 1905-ben, 33 évi magántanári működés után kapott. Goldziher az Országos Rabbiképző Intézet tanáraként 1900-tól zsidó vallásbölcseletet tanított.

A legnagyobb nemzetközi elismerést 1889-ben a stockholmi nemzetközi orientalista kongresszuson kapta, a kongresszus nagy aranyérmét. II. Oszkár svéd király a Wasa Rendet is a mellére tűzte. Tagja volt számos külföldi akadémiának és tudományos intézetnek: a Porosz Királyi Akadémiának Berlinben, a göttingeni Tudós Társaságnak, a müncheni Bajor Királyi Akadémiának, a madridi akadémiának, a londoni Royal Asiatic Society-nek, a Deutsche Morgenlandische Gesellschaftnak, több keleti társaságnak, a londoni Jewish Historicai Societynek. Az aberdeeni és a cambridge-i egyetem díszdoktorrá avatta. 1894-ben Cambridge-be hívták a keleti nyelvek tanszékére.

Goldziher Ignác fia, Goldziher Károly (1881-1955) kiváló matematikus volt, aki a Ferenc József Műegyetem politikai és kereskedelmi számtan magántanáraként tanított. Tudományos munkássága mellett atyja szellemi hagyatékának gondozásával, emlékezetének ápolásával foglalkozott.

Goldziher Ignác főbb művei: Der Mythos bei den Hebraern und seine geschichtliche Entwiecklung (Leipzig, 1876), magyarul: Mítosz a hébereknél és történelmifejlődése (Bp., 2003);A nyelvtudomány történetéről az araboknál (Bp., 1877); Az iszlám (Bp., 1881, új kiadása 1980); Die Zahiriten (Leipzig, 1884); Muhammedanische Studien, I-II. (Halle, 1889-1890); A pogány arabok költészetének hagyománya (Bp., 1893); Renan mint orientalista (Bp., 1894); A történetirás az arab irodalomban (1895); Abhandlungen zur arabischen Philologie,I-II. (Leiden, 1896-1899); Vorlesungen über den Islam (Heidelberg, 1910), magyarul: Előadások az iszlámról (Bp., 1912); Die Richtungen der islamischen Koranauslegung (Leiden, 1920); A zsidóság lényege és fejlődése, I-II. (Bp., 1923-1924); Gesammelte Schriften, I- VI. (Leiden, 1967-1973)

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)