tanár, irodalmár

/Kismarton, 1877. február 1.- ? /

Tanulmányait a budapesti egyetem bölcsész karán végezte magyar nyelv és irodalom-német szakon, ugyanitt szerzett bölcsészdoktori oklevelet is. Középiskolai tanári diplomáját 1901. november 27-én kapta meg. 1901-től helyettes tanára, majd a következő évtől rendes tanára a székesfehérvári főreáliskolának, ahol 19 évig tanított magyar és német nyelvet, irodalmat. Aktívan részt vett a Székesfehérváron alapított Vörösmarty Társaság munkájában.

1921-től a budapesti zsidó fiúgimnáziumban kapott állást, ugyanekkor a budapesti Zsidó Múzeum őre is volt.
Széleskörű levelezést és irodalmi munkásságot fejtett ki már székesfehérvári évei alatt is. Részt vett a Kelemen Béla-féle nagy magyar-német szótár szerkesztésében. A Múlt és Jövőben, az Egyenlőségben, a Zsidó Szemlében, a Szombatban, továbbá különböző német és angol szaklapokban, folyóiratban jelentek meg cikkei.

Nagyobb tanulmányai: Sitten und Gebrauche einer Judengasse (Székefehérvár, 1908); Die jüdischen Realschulen Deutschlands (cikksorozat, Manatschrift, 1914).

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)