(l896-ig Feichtman)
főorvos, m. kir. főtanácsos

/Székesfehérvár, 1876. február 6. – Budapest, 1934. november 1./

Székesfehérváron született Feichtmán Adolf és Neumán Júlia gyermekeként (Folio 11., 2. sz.). Lakásuk az egykori Kígyó utca 4. szám alatt volt. Tanulmányait a budapesti orvosi egyetemen végezte, 1898-ban szerzett diplomát.

18 éves korától belső munkatársa volt a Fővárosi Lapok-nak, a Nemzetnek, az Országos Hírlapnak. 1893-tól a Dunántúli Közművelődési Egyesület tisztviselője, 1904-től főtitkára lett. Főképpen a gyermekgyógyászat és a balneológia terén működött, és éveken keresztül a magyar fürdők ügyét propagálta a Fürdők és nyaralóhelyek című almanachjában.
Behatóan foglalkozott a gyermekvédelem problémáival. Az Országos Gyermekszanatórium Egyesület 1910-ben ügyvezetőigazgatójának választotta. Nagy szerepe volt a Balatonalmádiban létesített Zsófia Gyermekszanatórium megalapításában és fölvirágoztatásában, melynek igazgató főorvosa volt.
1912-ben királyi főtanácsossá, 1922-ben magyar királyi egészségügyi főtanácsossá nevezték ki.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)