főrabbi

/Sárkeresztúr (Fejér megye), 1861. március 15. – Budapest, 1944. február 24./

1877-1886-ig volt a budapesti Rabbiképző Intézet növendéke. Közben bölcsészdoktori diplomát szerzett a budapesti egyetemen. 1887-ben avatták rabbivá. Ebben az évben választották meg a győri hitközség főrabbijává. Ezt követően Prágában teljesített lelkészi szolgálatot.

1905-től a Pesti Izraelita Hitközség rabbija, 1920- tól főrabbija volt. A Ferenc József Országos Rabbiképzó Intézet vezérlő bizottságának elnöke, tanára volt. Egyházi elnöke volt az Izraelita Magyar Irodalmi Társaságnak, tagja a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége elnöki tanácsának. A görög-zsidó irodalom számos művét fordította le magyar nyelvre.

Művei: Juda ibn Tibbon (Bp., 1885); Mózes élete (Bp., 1925).
Tanulmányai az Egyetértésben, a Múlt és Jövőben, az Országos Egyetértésben, a Blau-Emlékkönyvben, az Imit évkönyveiben, a Neuzeitben, a Pester Lloydban, az Újságban, az Osterreich. Wohenschriftben jelentek meg.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)

Comments are closed.