Siegmund Salzmann néven született zsidó családban 1869. szeptember 6-án Budapesten, de nem sok időt töltött itt: háromhetes volt, amikor Bécsbe költöztek. Szegény sorban nevelkedett, formális iskolai képzésben alig részesült, cselédként kezdte, majd egy biztosítónál kapott állást.

Ambícióit ez nem elégítette ki, ezért a munkától ellopott időben írogatni kezdett, a hivatali robot unalmát verselte meg. Alkotásait különböző álneveken publikálta, ezek egyike lett később írói álneve. Sokáig csak visszautasításban volt része, de 1902-ben megjelent Émile Zoláról írott nekrológja, így otthagyhatta hivatalnoki állását. Később egy másik nekrológja is ismert lett: 1910-ben Karl Lueger bécsi polgármester halála után antiszemita demagógnak nevezte a rendkívül népszerű kereszténydemokrata politikust.

A Berliner Morgenpost szerkesztője, a Wiener Allgemeine Zeitung színikritikusa lett, s csatlakozott a Fiatal Bécs körhöz. Ennek tagja volt egyebek közt Lehár Ferenc, Karl Kraus, Hugo von Hofmannstahl és Herzl Theodor.

Salten egy színésznőt vett feleségül, akitől két gyermeke született.

1910-től kezdett regény- és drámaírással foglalkozni, könyveire méltán borul a feledés homálya. Kivéve az 1923-ban (majd „hivatalosan” 1926-ban) megjelent Bambit, amely Salten nevét mindörökre fenntartotta.

Az ötletet egy, az Alpokban tett kirándulás adta, így született meg a „Bambi, egy életrajz az erdőből”. A történet egy őz életét ábrázolja születésétől felnőtté válásáig (a Bambi név az olasz bambino – kisbaba kifejezésből ered), realisztikusan mutatva be a természet vadságát és veszélyeit, különösen a vadászó ember kegyetlenségét. A Bambit sokféleképpen olvasták már, gyermekkönyvtől egész a politikai paraboláig.

A könyvet 1928-ban fordították le angolra, és Thomas Mann ajánlotta a rajzfilmgyáros Walt Disney figyelmébe. Disney öt évig faragta saját képmására a regényt, a rajzfilm bemutatójára 1942-ben került sor. A könnyfacsaró történet egyedül írójának nem hozott szerencsét: 1933-ban eladta a jogokat, így a rajzfilm óriási sikeréből egy cent haszna sem származott.

Igaz, tiltakoztak az osztrák vadászegylet tagjai is a vadászok negatív ábrázolása ellen…

Az írónak a maga korában még egy könyve vált ismertté: 1906-ban álnéven, magánkiadásban jelent meg a Josefine Mutzenbacher, alcíme szerint „egy bécsi prostituált regénye”. Az azonnal betiltott, de persze azóta is számtalan kiadásban megjelent könyv besorolásával kapcsolatban ma is vita tárgya, hogy az erotikus vagy a pornográf irodalom részének tekintendő-e.

A szorgalmas Saltent 1925-ben az osztrák PEN klub elnökévé választották, a tisztséget 1934-ig viselte. Az élet azonban a múlt század harmincas éveiben, a nácizmus térhódítása nyomán Ausztriában is veszélyessé vált egy zsidó író számára. A Bambi a Harmadik Birodalomban 1936-ban tiltólistára került, írója két évvel később az Anschluss elől családostul Svájcba költözött, vagy inkább menekült. Itt 1939-ben megjelentette a Bambi folytatását Bambi gyermekei címmel.

Felix Salten 1945. október 8-án halt meg Zürichben. Az egykor oly népszerű író haláláról Németországban csak négy évvel később, születésének nyolcvanadik évfordulóján emlékeztek meg.

Forrás:MTI