újságíró, művészeti író, publicista

/Budapest, 1890. november 4. – Budapest, 1936. december 15./

Fe1eky Hugó fia. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. A Nyugatban, majd a Pesti Naplónál kezdte újságírói pályáját. 1920-1925-ig a Világ című napilap felelős, 1925-1926-ban főszerkesztője lett. 1926-ban a Magyar Újságírók Egyesületének alelnökévé és Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsági tagjává választották.

A polgári radikalizmus képviselőjeként bátor hangú, nagy lexikai tudásról árulkodó írásaiban a haladó polgárság gondolatait szólaltatta meg. Leleplezte a fehérterror különítményeseinek rémtetteit a magyar és az európai közvélemény előtt. Elsősorban esztétikai és művelődéstörténeti kérdésekkel foglakozott.

Történelmi tanulmányai közül a legjelentősebb az I. világháború előzményeit tárgyaló, német nyelven megjelent Kaiser und Krieg (Bp., 1933) című műve.

További önálló kötetei: Könyvek, képek, évek. Találkozások a művészettel. (Bp., 1912); Munkácsy (Bp., 1912); A művelődéstörténeti múzeum problematikája és a fővárosi múzeum (Bp., 1914).

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)

Comments are closed.