Egon Erwin Kisch újságíró

1885. április 29-én született Prágában. Sokgyermekes, német nyelvű zsidó kispolgári családból származott. 1904-ben a Prager Pressében kezdett publikálni. Az első világháborúbeli frontélményeit Ezt írd fel, Kisch címmel jelentette meg. Szenzációs tényfeltáró riportsorozatot írt Alfred Redl osztrák ezredes kémügyéről.

Redl a prágai hadtest vezérkari főnöke volt. Amikor 1913-ban a hadsereg vezetése által kikényszerített öngyilkosságot követett el, Kisch egy lakatos barátja törte fel az ezredes iratait tartalmazó fiókokat. Kisch tőle kapta az információit, a cenzúrát pedig úgy játszotta ki, hogy lapjában először cáfolatot jelentetett meg az ügyről. Ezután már nem lehetett eltussolni a történteket, így Kischnek is jelentős része volt abban, hogy európai skandalum kerekedett belőle. (Szabó István Redl ezredes című filmje is erre a történetre épített.)

Kisch 1918-ban részt vett az Osztrák Köztársaság bécsi kikiáltásában. Belépett az osztrák kommunista pártba is. Ezért néhány év múlva börtönbe került, majd kiutasították az országból. Prágába, majd Berlinbe ment, ahol a baloldali német sajtónak dolgozott. 1923-ban antológiát adott ki Klasszikus újságírás címmel. Ebben a zsurnalizmus 400 éves történetét dolgozta fel Luthertől Zoláig.

Riportútjain beutazta Kínát, Japánt, Észak-Afrikát, a Szovjetuniót, az Egyesült Államokat, Ausztráliát. Magyarországon is járt. A berlini Reichstag felgyújtása másnapján, 1933 februárjában a nácik elfogták, és bár csehszlovák közbenjárásra kiszabadult, Németországból kiutasították, könyveit elégették. Ezután Prágában élt. 1936-38 közt a spanyol polgárháborúból tudósított, majd Csehszlovákia lerohanása után Párizsba emigrált. Innen ontotta náciellenes röpiratait. 1940 és 1946 között Mexikóban antifasiszta lapott szerkesztett, majd hazatért szeretett városába, Prágába. Hazáját sosem feledte, csehnek mondta magát és ragaszkodott csehszlovák útleveléhez is. Hazatérte után már nem írt.
Szülővárosában halt meg agyvérzésben, 1948. március 31-én.

Kisch a 20. századi újságírás klasszikusa. Sajátos, cseh, svejki humorral telített novelláit, írásait az államhatalom túlkapásainak elmarasztalása, a sajtószabadság, a szegények és elnyomottak igazságáért való kiállás, a fajüldözés és az antiszemitizmus minden formájának elítélése, a kapitalizmus, a nacionalizmus és a fasizmus ellentmondásainak és embertelenségének hangsúlyozása jellemzi.

Az ironikus-szatirikus hangvétel mellett az objektivitásra törekedett. Lebilincselően írt legyen bármi is a témája. Ugyanakkor rendkívüli alapossággal és tárgyszerűséggel dolgozta fel anyagait. Munkái magyarul is megjelentek.

Forrás: (Panoráma, Sajtóadatbank)