Életének és pályájának főbb állomásai.

Pozsonyban született 1877. július 27-én.
1886-ban volt első nyilvános szereplése zongoristaként, 1894-ben kezdte Zeneakadémiai tanulmányait. 1899-ben indult első külföldi turnéjára. Fellépett Berlinben, koncerteket adott Angliában, Skandináviában, Orosz-, Olasz-, és Franciaországban, és az Egyesült Államokban.

1905-től 1915-ig a Berlini Zeneakadémia professzora, 1916-tól ismét itthon dolgozik. 1919. és 1944. között a Budapesti Filharmóniai Társaság elnökkarnagya.
1931-től 1944-ig a Magyar Rádió főzeneigazgatója, 1928-tól 1943-ig a Zeneakadémia tanára majd igazgatója. 1949-től az Egyesült Államokban a tallahassei Florida Egyetem tanára.
New Yorkban halt meg 1960. február 9-én, amerikai állampolgárként.

Ifjú éveit szülővárosában töltötte, 6 éves korától zongorázni tanul. Édesapja, Dohnányi Frigyes kitűnő csellista volt, állítólag még Liszt Ferenccel is koncertezett.

Zeneszerzői talentuma is korán kiteljesedett: 16 évesen Bécsben komponistaként is bemutatkozott zongoranégyesével. Érettségi után Budapesten, a Zeneakadémián folytatta tanulmányait, közben megírta c-moll zongoraötösét, amellyel Brahms elismerését is kivívta. A nagy zeneszerző így dicsérte meg: Magam sem tudtam volna jobban megírni.
Zongoraművészi képességeit a világhírű Liszt-tanítvány, Eugen d’Albertnél fejlesztette tovább, majd hosszabb külföldi, tengerentúli koncertkörútra indult. A korabeli sajtókritika a legnagyobbak közé sorolta zongora játékát, muzikalitását, technikáját.

1905-ben a nagyhírű berlini Zeneakadémia professzora lett. Több mint 10 év tanítás után tér vissza Magyarországra. Itthon hamarosan a zenei élet központi tekintélye lesz. A Zeneakadémia tanára, igazgatója, a Filharmonikusok elnökkarnagya, a Rádió zeneigazgatója és közben sikeres zongoraművész. Operáit – A vajda tornya, Simona néni, A tenor -, balettjét – Pierette fátyla – itthon és külföldön egyaránt bemutatták. Sokat tett kortársai, különösen Bartók és Kodály műveinek megszólaltatásáért, népszerűsítéséért. Tanári, előadóművészi munkássága közben is sokat komponált szimfonikus és kamaraműveket.

1944-ben elhagyta Magyarországot, és korábbi sikereinek színhelyére az USA-ba emigrált, ahol egyetemi tanárként működött, zongorapedagógusként. Előadói tevékenységét még 80 évesen is folytatta.

Főbb művei – a már említetteken kívül – két zongoraverseny, Hegedűverseny, fisz-moll Szvit, Szimfonikus percek, Rurália Hungarica, Szegedi mise. Zenéje egyre gyakrabban újra megszólal a világ hangversenytermeiben.

Zenei memóriája páratlan és legendás volt. Természetesen mindig kotta nélkül játszott, egy alkalommal fogadásból, baráti társaságban egyvégtében eljátszotta Beethoven 32 zongoraszonátáját. Ez kb. 15 órányi zenét jelent.
2002. elején Budapesten létrehozták tiszteletére a Dohnányi Ernő Archívumot az MTA Zenetudományi Intézetében.