Kedves Barátaim!
Köszönöm szépen a visszajelzéseket a múlt heti levelemre.
Az idõutazás volt gyermekkorom beteljesületlen álma (mint mindenkinek – gondolom), és a múlt heti levelem az volt számomra.
Abban a majd’ két órában, amíg írtam visszarepültem gyermekkoromba. Kicsit meg is könnyeztem az emlékeket, de ezt csak annak tudom be, hogy a szentimentalizmus korral egyenes arányban növekszik.
Engedelmetekkel mellékelek egy levelet, amit nekem írtak. (lásd a mellékletben) érdekes és érdemes elolvasni.
Ám az igazi idõutazás egy másik barátom jóvoltából jött el… talán életem legmegdöbbentõbb filmjét küldte el nekem…
No Title
No Description
A video 5 részbõl áll. Számomra döbbenetes képek. (remélem ti is hasonlóan gondoljátok). Kicsit visszamutat a núlt heti levelemre…
A kísérõszöveg a filmhez::
Wedding of Frime Chaye Rivke Shapira daughter of Grand Rebbe Eleazer Shapira of Munkatch, author of Minchas Eleazer (d. 1936), to Rabbi Rabinowitz in March 1933. She was the mother of the present Munkatcher and Dinover Rebbes. Complete version. Includes other scenes of Jewish life in Munkacs, Hungary, both of secular and religious Jews.
1. Wedding. Huge crowds of well wishers gather in the streets on the occasion of the wedding of the Munkacs Grand Rabbi’s 18 year old daughter, Frime Chaye Rivke. The Munkatcher Rebbe makes a speech in Yiddish exhorting Jews in America to continue to keep Shabbos (to observe the sabbath day). The wedding party then enters the synagogue grounds, and the cantor sings blessings beneath the wedding canopy (chupah). The wedding concludes with festive hasidic music. Newspaper accounts indicate that some 20,000 people attended the celebrations.
2. Secular Jewish children singing in Munkatch.
3. Traditional Religious Jewish children studying in Orthodox Religious School in Munkatch.
4. Book peddler and weaver in Munkatch.
5. Secular Jews dancing in Munkatch.
Nem is tudom pontosan definiálni, mit érzek, amikor ötödszörre, hatodszorra néztem meg a képsorokat…
Idõutazás, ez az igazi idõutazás, pedig idõben és térben nem messze innen a mai Budapesttõl.
Bár 1933-ban J/Budapesten (és ez már a Goldziher naplóban is elolvasható), nem volt képviselve az ortodox zsidóság ilyen tömegben. – mégis van valami erõ, ami odatol engem.
Minden pillanatban elõttem vannak a Roman Vishniac képek… több száz kép…
http://www.liceoberchet.it/eventi/vishniac.htm (érdemes belelapozgatni)
Aztán ugrunk az idõben 60 esztendõt.
A múlt héten láttam a háborúból kimaradt londoni zsidó közösség egy részét. Szép házak, messzirõl látszó jólét és nyugalom (legalábbis így tûnik). Felvállalhatóság.
És a szemünk elõtt találkoznak a terek és az idõk..
Munkács 1933 – könyvet vásárló bóher, aki zavartan néz a kamerába,
Varsó és Krakkó 1938/9 – mosolygó gyermekarcok
London 2005 – magabiztos élet.
Melyik az igazi zsidó arc?
Melyik az igazi zsidó sors?
Persze a kérdés költõi, hiszen nem tudunk rá egy konkrét választ adni – lehetetlenség.
Ám ami ott van mindháromban, vagy mindegyikben, az az Útkeresés. Örökös útkeresés – ez zsidó sors…
Mesél nekünk Jákob híres létrája… valahová messze visz az ismeretlenbe (lásd 0540-es levél).
Fel a létrán és le a létrán.
„annyian lesztek, mind tenger fövényén a homokszemek – hangzik a tórai áldás…
De az nincs leírva, hogy ez a nép nem tud megpihenni!!! Piciny homokszemként szerte a világban lesz szétszórva. Megtapossák, semmibe nézik.
De összetörni lehetetlen!!!
Akkor miért?
Útkeresés – minden keresztezõdésnél épülés és fejlõdés ez a zsidó sors. Miért menekülünk elõle?
Sokan támadják az Új Életben publikált gondolataimat is. Ki ezért, ki azért. Vannak, akik a heti leveleimet kritizálják meg.
Egészségükre váljék! Ha õk fejlõdnek általa és engem is fejlesztenek, akkor örömmel állok elébe.
Ám ha ez céltalan kötözködés, vagy magamutogató felesleges locsogás, vagy csupán azért történõ megszólalás és megszólítás, hogy valaki a hangját hallassa, akkor tudnunk kell mindannyiunknak, hogy mindezek eltántorítják az oly annyira ingadozó zsidó embereket is a közösségi szerepvállalástól.
Nekünk célokat kell mutatnunk. (lásd múlt heti levelem)
A mellékelt filmek olyan szépen mesélnek…
A munkácsi rebbe próbált utat mutatni a hiveinek…
Az izraeli himnuszt éneklõ gyermekek és a táncoló fiatalok is a jövõt sugallják.
A cél ugyanaz volt: kijavítani az addigi szomorkás, szenvedésteljes életet.
Tudták és érezték, talán eljött a pillanat, talán most és talán ott (itt). És ha ilyen közösség van, ennyi lelkes iskolás és ennyi vidám fiatal, akkor már csak jó lehet.
Ének – tánc – hit.
1933-at írunk, Munkács városa…
Idõutazás. Láthatunk-e (mi vagy az unokáink) még valamikor ilyet itt Európában?
Ám a költõi kérdések után a jelen valósága.
A zsinagóga klasszikus programja:
December 9. péntek: 17.30 vájécé szombatja
December 10. szombat 8.30. elõimádkozó oktatás
9.00. reggeli ima – a kiddust Riesz Péter és családja adják.
az ima után: héber oktatás két szinten
December 12. hétfõ 7.00. reggeli ima
december 14. szerda 17.00. Talmud Tóra
December 15. csütörtök 7.00. reggeli ima
************ H A N U K A I Ü N N E P S É G ***************
DECEMBER 25-ÉN, VASÁRNAP 17.00-TÕL!!!
Ps 0: elindult a körzet klubja Gündert Anikó vezetésével. Legközelebb 2006. január 9. 14.30-kor lesz
Ps 1: aki szeretne mezuzát, szereztem néhány darabot, kérem szóljon, akinek kell!!!!
ps 2: ismét zsinagógák!
Ps 3. a Vénusz festmény Botticelli (álló) vagy Girogone (fekvõ) és nem Michalangelo — elnézést!
Ps 4: A mellékelt videó elsõ részét (az esküvõt) le tudtam tölteni a gépemre, és el tudtam menteni, a másik négynek nem találtam meg a forrását a neten. AKI LE TUDJA TÖLTENI A MÁSIK 4-ET IS, KÉREM KÜLDJE EL NEKEM!!!!
mindenkit szeretettel várunk:
anikó és zoli
www.zsinagoga.net
06.30.240.79.29
OTP — 11773126-00024284 (Szepesi Judit)
—– Original Message —–
Sent: Friday, December 02, 2005 11:04 PM
Subject: Re: Fw: sors vagy sorstalanság??? (0546)
Errol a cimrol kaptam Radnoti Rabbi ur irasat, ezert itt valaszolok ra. Kerem, sziveskedjenek tovabbitani Hozza. Koszonom
Radnoti Zoltan Rabbi Urnak.
Budapest
Kedves Zoli!
Mi ismerjuk egymast, ha feluletesen is es eddig (sajnos) csak a kolcsonos koszonesig es talan egy-ket mondatig jutottunk el, pedig en szerettem volna Veled tobbet tarsalogni. Ugye, nem veszed rosszneven, hogy az idosebb jogaval elve tegezlek? Kerlek, tegezz vissza!
Koszonom a hozzam eljuttatott irast, melynek szavai szivem legmelyeig hatoltak, hiszen minden szot, minden gondolatot at tudtam erezni es visszaidezni regi, megfakult emlekeket, melyek szavaidban ismet testet oltottek.
Mint tudod, en templomkozelben, a vallasi elet minden osszetevojenek ismeretvel es azok gyakorlasaval nottem fel. Boldogult Edesapam pecsi, kaposvari kantoroskodas utan 1957-tol Lagymanyoson (meg a Bocskay uti gyonyoru zsinagogaban), kesobb a Dozsa Gyorgy uton es Szegeden szolgalt. Keso oregkoraban a Dohanyban masodkantori teendoket vegzett es
a korusban mukodott. Tobb, mint hatvan evet toltott el a Hitkozseg szolgalataban. Aldott emleku Edesanyam is vallasos hazbol jott, maga is gyakorolta a vallast halalaig. En a szo szoros ertelmeben beleszulettem a kantorsagba, a vallasba. Szuleim megjartak a deportalas es a munkaszolgalat megprobaltatasait, elvesztettek csaladjaik nagy reszet. En ezekkel a tortenetekkel noltem fel, belemivodott minden, amit az elozo generacio atelt. Sokakban sokfele nyomott hagytak a tragediak, a vesztesegek. Gyakran hangzott (es hangzik) el a „hol volt az Isten?” kerdes. Egyesek megtagadtak a vallast, masokat eppen az atelt szornyu elmenyek hoztak vissza, vagy kozelebb a hitukhoz. Volt es van olyan, aki elmegy evente a Kol Nidre istentiszteletre, vagy a Yom Kipuri Mazkirra, de ezen tul nem kivan odatartozni. Regebben ezt is titokban tette, az utcan korulsanditva, nem latja-e valaki, hogy hova megy, ma mar talan „batrabb”, hiszen az allasat es a „johiret”, kaderet ez nem veszelyezteti, mint a partallam idejen. Habar, tegyuk hozza, aki akarta, az akkor is megtalalta a modjat, hogy „kozelben” maradjon.
Gyermekkoromban a kornyezetemben voltak zsido gyerekek, akik talan csak hallottak arrol, hogy ok zsidok, vagy sok esetben meg azt sem. Emlekezetembe visszater egy velem egyidos fiu, nyolc evesek lehettunk mindketten. Egyszer az iskolaban megsugta nekem, hogy o is zsido. Eloszor nem hittem, „jo zsido szokas szerint” szinte csapdat ereztem a kozles mogott (vajon mit akar ez kiprovokalni belolem? – gondoltam), de o eszrevette ezt rajtam es megmondta, hogy eredetileg mi volt a csaladi nevuk, majd tobb olyan kijelentest tett, amibol leszurtem, hogy ezt csak egy zsido tudhatja es mondhatja. (Kesobb a WC-ben egy konkret es elvitathatatlan jel mindent igazolt.) Szoval o titokban elarulta nekem, es kert, hogy massal ezt ne kozoljem. A szulei sem tudhatjak, hogy o ezt nekem megmondta, mert ok parttagok es senki nem tudja, hogy zsidok. (Vajon a szulok ezt komolyan el is hittek???) A fiu arra kert, hogy eljohessen velem a templomba, ahol eleteben mindossze egyszer volt, az apja elvitte, mar nem emlekszem, milyen alkalommal es mikor. Eljott velem a templomba pentek este. Hogy otthon mit mondott, hova megy, nem tudom, de a helyhez illoen, szepen feloltozve jelent meg. Bar ugy vettem eszre rajta, nagyon tetszett neki, de tobbet nem kerte, hogy johessen. En nehanyszor emlitettem neki, o mindig kitert a meghivas elol. Voltam naluk latogatoban es a szoba sarkaban ott allt a karacsonyfa. Erdekes, hogy a zsido vallashoz valo tartozasukat tagadtak, de a kereszteny vallasi jelkep nem allt ellentetben a partszeminariumokon edzett kommunista felfogasukkal. Bizonyara ok is azok koze tartoztak, akik azt hangoztatjak (itt is gyakran hallom), hogy „nem vallasi okbol allitottak karacsonyfat, csak azert, mert egy szep szokas”. Szavaid elgondolkoztattak. Valoban lehet, hogy „egyedul voltak”? Tartozni akartak valahova? Nem volt, aki megfogja a kezuket es a zsidosaghoz visszavezesse oket? De hiszen en megfogtam ennek a gyereknek a kezet!!! Talan a szuloket kellett volna megfogni? Mindenesetre a soraid felideztek bennem a fiut es elgondolkoztam: mi lehet vele? Lehet-e, hogy ma, a szabadabb elet es felfogas visszahozta ot a zsidosaghoz? Vagy talan annyira elszakadt tole, hogy onnan mar nem volt visszaut? Tudjak-e az o gyerekei (unokai?), hogy az apjuk (nagyapjuk) zsido? Vagy legalabbis zsido szuletesu?
Meghatott az, ahogy leirtad, hogy „asszimilans” Edesanyad a tejes es a zsiros edenyt kulon mosogatta. Miert? Mert ezt igy kell, igy szokas. Ez valami olyan gyonyoru! Annyirra igaz, hogy a zsido valahol a szive melyen mindig zsido marad!
Zoli, nagyon jo ezeket a dolgokat tudni rolad. Azt, hogy vallas nelkul nevelkedtel es vegul rabbi lettel, vagy talan ennel is fontosabb az az ut, amit odaig bejartal: ZSIDO lettel. Azt irod, vajon a Nagyszuleid mit szolnanak, ha ma latnanak? Szerintem nagyon boldogok es buszkek lennenek.
Ha szemelyes kapcsolatunk nem is volt szoros, sokat hallottam Rolad. Fiatal korod, komoly hivatasszereteted a garancia arra, hogy van zsido jovo Magyarorszagon. A sokak altal vitatott es vitathato nemzetisegi torekvesek ellenere szamomra a zsidosag a diaszporaban megis elsodlegesen vallast jelent. Nem tudom levalasztani a zsido kulturat, a heber nyelvet es a zsido identitast a vallasi hovatartozastol. Nem az a kerdes, hogy ki mennyire gyakorolja a vallast. Ha az elso lepest megteszi, hogy onmagat zsidonak vallja, a tobbi lepes mar sokkal konnyebb. Ugy erzem es ugy tudom, hogy Te ebben nagy segitsegere vagy azoknak, akik keresik az utat, akiknek kell egy kez, hogy megfogja oket az elso lepesek megtetelenel.
A Mindenhato aldjon meg es segitsen hivatasod gyakorlasaban! Adja, hogy segito kezed, jo zsido szived sokakat erjen el es hozzon vissza kozenk! Ha a Teremto megengedi, februarban
Pesten leszek es remelem, lesz ra mod, hogy egy kicsit kozelebbrol is megismekedjunk.
Na;atok mar Sabat van, mi most kozeledunk hozza, tehat Sabat Salom.
Anikoval egyutt igaz szeretettel olellek
Sandor Gyuri
