Nem szeretek írni,bár”költőnek”készültem ötéves korom óta.Már nem is tudok írni,ahhoz túl boldog vagyok.Most akkor miért? Ki kell írnom magamból a tehetetlenség fájdalmát.
Két éve élek boldogan egy gyönyörű,nagy történelmi és kulturális múlttal rendelkező kisvárosban,ez a város Sárospatak a”Bodrogparti Athén”.
Ám néhány hete valami megváltozott:Hasztalan kerestem a helyet :a megemlékezés helyét,sehol nem találtam:sem tábla sem gyertya sem kő sem koszorú és Ember sem aki megemlékezne!
Mégis csak volt valaki:a város honlapjának szerkesztője Köszönet érte!
Az ő írása utalt egy korábbi tanulmányra amelyből érdekes,fontos információkhoz jutottam.Áll még a zsinagóga,bár kínai-és műszaki áruházként üzemel megvan még a téli imaterem amelyet raktárnak használnak.Lebontották a jesivát és a rabbilakást, bár romokban ,de áll a mikve is .
Igen ez volt”minden gondom” kezdete!
Ki a tulajdonos? Azóta tudom:magántulajdon!!!Műemlék-e? Igen,műemlék-rom!
És ez az ami nem hagy nyugodni ,tán még nem késő,még megmenthető a fürdő!
Elkezdődött,tehát az „egyszemélyes mikvementő akció!
Kellene egy emléktábla is,legalább ennyi!Egyenlőre bezárt kapukat döngetek,és kilátástalannak tűnik a helyzet:”mert mit akarhat ez az idegen a Városban?!”
De nem adom fel,hisz nagy légvárépítő családból származom !
Mára ennyi,jó éjt! Rea