Kedves Barátaim!

Most hogy tetõfokára hágott a választási küzdelem, meg a pártok vitatkozása, meg minden más egyéb mulandó és erjedõ dolog, ideje egy kicsit magunkkal is foglalkozni.

Vasárnap letudjuk állampolgári kötelességünket, döntünk irányokról és sorsokról. Légkörrõl és jövõrõl.

Aztán hazamegyünk. Belépünk a mi kis világunkba. És ott is döntenünk kell a mi irányunkról, a mi sorsunkról, a mi légkörünkrõl és a mi jövõnkrõl is.

Ám a cél teljesen más… a hagyományaink arról szólnak, nagyon-nagyon meg kell õriznünk a sajátot. És ez nem csak egy papírra rajzolt „x”, és nem csak egy pillanatnak a munkája.

Saját… a legsajátabb ünnepe egy népnek a függetlenségi napja. Gondoljunk Franciaországra, vagy az Egyesült Államokra. „Nekünk” is van! Méghozzá rögtön kettõ.

A másodikat, Izrael államát 1948. május 14-én /5708. ijár 5-én kiáltották ki Tel-Avivban, mely nap azóta az önálló zsidó állam függetlenségének napja.

A majd kétezer év utáni önálló, független államot deklaráló nyilatkozatot Dávid ben Gurion, a késõbbi miniszterelnök olvasta fel az ENSZ 1947. november 29-i határozata értelmében a brit mandátum lejárta elõtt nyolc órával.

Az elsõ az valamikor réges-régen történt, és a hagyomány csak Pészáh-nak nevezi…

Furcsán ünnepeljük jövõ szerda este beköszöntõ ünnepet. 8 napig nem eszünk kovászosat, erjedõt. Esszük a pászkát…

Így ünnepeljük a szabadságot, az önrendelkezést, a saját országot. Tisztán… erjedés nélkül.

Kinek mit jelent, ki hogy éli ezt meg a törvényt, az a saját útja. A szabad választás I*ten ajándéka. Ám a hagyomány azért csöndben ott kér (könyörög??), hogy a zsidóság ne legyen csupán egy állapot…

Persze ott van a vallásjogi alapelv, amit mindenki kívülrõl fúj: vallásjogilag az a zsidó, akinek az édesanyja zsidó, vagy érvényes betérése van. Mit kell törõdni a hagyományokkal? – zsidó vagyok én minden hókusz-pókusz ellenére – mondhatnók, ám szeretném eszünkbe juttatni Golda Meir szellemes definícióját, ami nagyon sok igazságot hordoz magában, miszerint „az a zsidó, akinek az unokái is zsidók maradnak”. Pészáh különleges kérése: „meséld el fiaidnak…”

Múlt héten arra biztattam önmagamat, hogy keressek kérdéseket…

Én most bátorkodom visszakérdezni a világtól:

A kérdéseim cudarok, de õszinték. Ezeket sokszor magamtól kérdezem meg és keresem a jó válaszokat. Hogy én mint rabbi mit is tehetek… (most éppen rossz kedvem van, és ti isszátok meg a levét, kedves olvasóim… J)

– a vallásjogon kívül mitõl zsidó az az ember, aki szinte SEMMI zsidó hagyományt nem tart be?

– aki bármit megeszik, amit szeret, azaz fittyet hány az étkezési törvényekre, ami a judaizmus egyik alapelve és szimbóluma. (A világban princípium, hogy a zsidók nem esznek disznót)

– aki nem tanulja a hagyományát, és jobb esetben is csak annyit foglalkozik a Tórával, amennyit az általános mûveltség követel.

– aki számára nagyobb ünnep a szilveszter mint a jom kippur vagy a széder.

és még sorolhatnám a naiv kérdéseimet… de én is sokszor menekülök elõle… kilátástalan harc önmagammal és a saját lelkemmel, hiszen a választ tudom: szinte semmitõl…

Ezek a tünetek nem a zsidó emberek rosszasága miatt vannak, hanem a tudáshiány miatt. – tudni kell!

Ennek az okairól szintén hosszan lehetne beszélni…

Én nem szeretnék senkit sem elrángatni egy közösségbe, és ha mégis bármi ilyet is írnék, akkor az sem azért van, mert rosszat akarok bárkinek is, hanem hogy megérintse egy olyan szellemiség és õsiség, amibõl valamilyen oknál fogva kimaradt. Ám az sokkal fontosabb, hogy önmagunkban letisztázzuk, mit is jelent nekünk ez az egész… kérdéseket tegyünk fel…

Nem szabad bezárni az ajtókat!

Pészáh köszönt ránk a jövõ héten, a szabad választások ünnepe. Persze sokan teszik fel a kérdést nekem is:

„Állandó versenyzéssel, vetélkedéssel, és sokszor harccal teli világban élünk, amiben küzdeni kell a túlélésért, a munkáért, a pénzért, sõt a munkáltatók kegyeiért. Mindenki egy adott ország adott körülményei között él – hogyan lehetséges nem meghajolni, és a helyi „istenségeket” nem szolgálni, legyen az akár a pénz, vagy az attól félelem, hogy másnak néznek minket? Milyen egyszerû lenne beolvadni, nem felvállalni önmagunkat! És hogyan lehet továbbra is kötõdni a parancsolatokhoz, ami „terheli” és korlátozza az ember szinte minden lépését, teljes létezését és munkáját?”

A válasz nagyon nehéz ezekre az érvekre… de ha elõttünk lebeg a lelki szabadság elve, hogy végre önmagam lehetek, minden külsõ rám erõltetett maszka nélkül, akkor talán segít.

Ez olyan emlékezés kell, hogy legyen, ami tanít, világít és erõt ad ahhoz a cselekedethez, ami a napokat élettel teli, zsidó napokká teszi. Pészáh ünnepe alatt ezt az érzést valóban meg lehet élni minden nap és egész nap. Az õseink hagyománya ma a mi kezünkben van…

A pészáhi imarend még nem igazán állt össze a zsinagóga állapota miatt, de amit eddig tudunk:

április 7. péntek 19.00. TIT székház – sábát hágádol

április 8. szombat 9.00. TIT székház – elõtte tanulás

április 12. szerda 19.00. ima az FMH-ban – SZÉDER I.

április 13 csütörtök reggel pészáh 1. nap – a hely kérdéses

április 13 csütörtök este pészáh 2. nap – a hely kérdéses

április 14 péntek reggel pészáh 2. nap – a hely kérdéses

április 14 péntek este sábesz – a hely kérdéses

április 15 szombat reggel sábesz – a hely kérdéses

április 18 kedd este pészáh 7. nap – a hely kérdéses

április 19. szerda reggel mázkir – a hely kérdéses

április 19. szerda este pészáh 8. nap – a hely kérdéses

április 20 csütörtök reggel pészáh – a hely kérdéses

kellemes ünnepet és kóser pészáhot

ani – zoli

ui:

mellékletben magyon jó kis kifestõk vannak pdf-ben is!!!

A Tóra 70 arca közül néhány érdekes:

szegény egyiptomiak: http://www.samapple.com/passoverImg/schlepping.swf

egy kis pészáhi hip-hop zene (techno?):

http://www.atomfilms.com/contentPlay/shockwave.jsp?id=matzah&preplay=1&r

egy teljes széder 60 másodpercben: http://haggadah.z-kit.com/h.swf

egy kis filozofálás: http://www.aish.com/a/passover.asp