Kedves Barátaim!

Mindenekelõtt elnézést kérek azoktól, akik a múlt héten nem kapták meg a levelemet. Ennek oka, hogy külföldön (Párizsban) voltam, és a notebookon egy régebbi címlista volt.

Az onnan küldött rövid levélben megígértem, hogy leírom az impresszióimat, amit egy ottani neológ hitközségnél láttam.

Tehát ma inkább egy úti beszámolót tartok.

Vágjunk rögtön a közepébe.

Nyugaton és Amerikában a mi neológ hitközségeinkhez hasonló közösségeket konzervatívoknak nevezik. Ez számunkra furcsának tûnik, hiszen a „konzervativizmus szó európai szemszögbõl, általában valami visszaforduló értelmet, valami archaikust jelentett, amitõl egy kicsit tartani kell, pláne egy neológ vagy modern zsidó mozgalomnak, aki újítani szeretne.

Ám éppen ez a lényege.

Hasonlítsuk össze egy pár sorban a keleti és a nyugati zsidó modernizációs törekvéseket. A magyarországi neológ zsidóság furcsa utat jár be.

A zsidó vallás elismertetésére, az úgynevezett recepcióra eléggé megkésve került sor: köztudomásúlag már 1849-ben – a szabadságharc idején – Szegeden kimondták a zsidó emancipációt („büszkén mondhatjuk, hogy Közép-kelet Európában elsõként itt foglalták törvénybe), ám a szabadságharc bukása miatt törvényerõre már nem emelkedhetett.

1867-ben (röviddel a kiegyezés után) valósult meg végül a zsidó lakosság egyenjogúsítása, ám csak egyénileg, a közösségé, a vallásé nem. A zsidó ember egyenjogú lett keresztény polgártársaival.

Érdekes (és természetes), hogy a zsidóemancipáció azonnal beindította a zsidó szervezetek és képviseletek szervezõdését. Szinte a következõ pillanatban az 1868/69. évi zsidó kongresszuson megtörtént a nagy szakadás: 3 országos zsidó szervezet jött létre – ortodox, neológ és staus quo. (Fontos megjegyezni, hogy ugyanekkor kialakultak a kulturális, oktatási és tudományos egyesületek, intézmények is, köztük az (akkor még Ferenc József nevét viselõ) Országos Rabbiképzõ Intézet.)

Mit látunk?

Azt, hogy itt Magyarországon, az egységes valláskövetõ zsidóságból – a nagy Kongresszusból váltak ki, a modernséget és az újítást vágyó közösségek. – õk lettek a neológok.

Ez így történt Amerikában is, ám ott az elválók reformereknek nevezték magukat, és legfõbb céljuk az „ómódú zsidó vallás legális megváltoztatása és a kor képére formálása, beleértve határozott ideológiai és vallási változtatásokat (pl. kóserság felülbírálása, a rabbinikus törvények újragondolása (kipa), vegyes házasság engedélyezése, férfi-nõi viszonyok újraszabályozása vallási téren, ünnepek csökkentése, stb.)

Aki részletesebben érdekel a reform angol nyelven a következõ lapokat tudom ajánlani:

Reform Judaism Table of Contents

Encyclopedia of Jewish and Israeli history, politics and culture, with biographies, statistics, articles and documents on topics from anti-Semitism to Zionism.

Reform Judaism – Wikipedia

Reform Judaism, also known as Liberal Judaism or Progressive Judaism, is a major Jewish denomination that emphasizes the evolving nature of Judaism, the superiority of its ethical aspects to its ceremonial ones, and belief in a continuous revelation which is closely intertwined with human reason and not limited to the Theophany at Mount Sinai.

http://www.aish.com/literacy/jewishhistory/Crash_Course_in_Jewish_History_Part_54_-_Reform_Movement.asp

Minden vallási modernizáló ideológia és követõik értelemszerûen magukat tartották autentikusnak, eredetinak, és a többieket elhajlónak gondolták.

A reformer ideológusok egyre több engedményt engedtek híveiknek, illetve hívek egyre többet követeltek a vezetõiktõl. Ám a túlzott engedményeket nem minden modernizáló zsidó gondolkodó tudta magáévá tenni, ezért ez a csoport teátrális körülmények között kilépett a reformerek közül.

Õk lettek azok, akik szigorúbban, azaz konzervatívabban álltak a zsidósághoz. – ez lett a konzervatív mozgalom. – a nyugati neológia…

Mint a nevükben is mutatják, õk a kevésbé vallásosokhoz viszonyítják magukat.

A világ legnagyobb zsidó mozgalmainak összefoglalásáról egy nagyon szép táblázat angol nyelven:

Home

Kenneth D. Wald is Distinguished Professor of Political Science Emeritus and the Samuel R. „Bud” Shorstein Professor Emeritus of American Jewish Culture and Society at the University of Florida. He has written about the relationship of religion and politics in the United States, Great Britain, and Israel.

(Hálásan megköszönném, ha valaki alkalomadtán ezt az összefoglalást lefordítaná magyarra, és akkor el tudnám küldeni még egyszer mindenkinek magyarul.)

Ezek a konzervatív közösségek több dolgot megõriztek a reformer hagyományaikból, amit a magukat az ortodoxiához mérõ neológoknak meg sem fordult a fejében.

Leglátványosabb különbség a neológia és a konzervatív (héberül: mászorti) mozgalom között a majd’ teljes férfi-nõi egyenjogúság a zsinagógában.

Ez számunkra teljesen furcsa és elképzelhetetlen, hogy egy nõ tálitban és tfilinben imádkozik, a Tórához felmegy, vagy akár kántorként funkcionál. (Egy magyar nõismerõsöm, aki racionalitásáról híres a barátai között, amikor elkerült egy ilyen közösségbe (nem reform!!), és felhívták a Tórához (életében elõször), elsírta magát elérzékenyülésében).

A most szerdai Talmud Tórán hosszan beszélgettünk a nõi szerepekrõl, csak az volt a probléma, hogy csak hölgyek voltak… – pedig kíváncsi lettem volna a fiúk véleményére is)

Ez az aktív vallási élet párhuzamosan magával vonzza azt is, hogy a nõk megtanultak olvasni, pontosan tudják a liturgiát, érzelmileg pedig nagyon sokat jelent, hogy így a nõk is kérhetnek áldást a gyermekükre, a férjükre vagy a családjukra a Tóránál.

Érdekes élmény volt, hogy a zsinagógában, ami egy nagy terem volt padok nélkül, csak székekkel, kb. 100 ember volt lent péntek este (és szombat reggel is). Én leültem az elsõ sorba, az Anikó az utolsóba, (próbáltuk õrizni a mi hagyományainkat J). És ahogyan az emberek jöttek, és kezdett megtelni az imaterem, én mellém egy 40 év körüli hölgy ült le, az Anikó mellé egy néger férfi.- szóval ennyit rólunk és az elveinkrõl. J

Az imarend ugyanaz volt, mint nálunk ám bizonyos részeket pl. a Smá Jiszráél-t együtt mondta az egész közösség hangosan, az egészet elejétõl a végig, a tórai dallamokkal. (ezt én is be szeretném vezetni, hogy legalább az elsõ versszakot együtt mondjuk)

Nem volt kántor, pénteken a rabbi imádkozott elõ, és szombaton minden elõimádkozó önkéntes volt – és nagyon büszke, hogy õ imádkozhat elõ.

A rabbi a közönséget nagyon sokat énekeltette, és próbált ismert dallamokat használni (Carlebach, vagy népszerû izraeli dallamok).

Ezen a héten pont egy bár-micvá volt.

Hogy zajlott??

A fiú mondta el a zsinagógában a péntek esti kiddust, talán szimbolizálva a felnõttségét is, szombat reggel õ mondta a Smá Jiszráélt a tóra kivételekor, és õ olvasta a Tóra azon részét, amibõl felkészült.

Érdekes hagyomány volt, hogy amikor a rabbit hívták fel a Tórához és amíg õ mondta az áldást, akkor az egész közösség felállt. (Nem csak a helyi rabbi, hanem ha vendég rabbi volt ott, akkor is. Azaz nagyon megható volt, amikor engem felhívtak a Tórához a 100 ember egyszerre állt fel.)

Szombat reggel nem csak a tórai felhívásokat osztották ki, hanem még azt is, hogy ki mondhatja el az áldást Izrael államáért. Imádkoztak Franciaországért is, franciául. Ám az izraeli hadseregért nem mondtak imát. Orgona, fényképezõgép, mobiltelefon nem volt.

Ami egybõl lerítt, hogy mind a férfiak, mind a nõk teljesen otthonosan mozognak a jiddiskáit-ban, a liturgiában, a héber nyelvben.

Belestem a vasárnapi Talmud Tóra egyik csoportjának oktatásába. Kb. 20 bár micva kor alatti gyerekkel foglalkozott egy huszonéves tanárnõ. Az óra elején azzal kezdtek, hogy együtt hangosan, közösen, a hagyományos tórai dallamon elolvasták az egész Smá-t.

***

Tudnunk kell, hogy Nyugaton, vagy Amerikában, az egyház államtól egy fillért sem kap, a közösség tartja el önmagát, alkalmazza a rabbit, esetleg a kántort. Tudják, önmagukat építik önmaguknak és a gyermekeiknek. Családonként átszámolva havi 3.000 – 30.000 forint tagdíjat fizetnek, hogy a közösség tagjai lehessenek, hogy ha majd a fiúk / lányuk, bár/bát micva lesz akkor meg tudják az ünnepet tartani, legyen aki felkészítse. Legyen, aki megtanítja nekik a héber betûket, legyen egy minjen ahol tud imádkozni. Hogy legyen tanárnõ, aki megtanítsa a gyerekeket a Smá-ra, stb.

***

Mi itt álmodhatunk sok dolgot, de a neológiában sajnos ez a szoros kapocs a hagyományokhoz kevésbé mûködik… rabbiskodásom folyamán sajnos nem csak azt tapasztaltam sok ismerõsömnél, hogy nem tudja még a zsidóság(ának) alapjait sem, hanem ami fájóbb, nincs igénye rá, hogy megtanulja. Itt nálunk ingyen lehet tanulni pl. héberül, és mit látok?? Hát nincs nagy tömeg… L

Majd csak lesz… – hiszem és remélem.

Gyertek el… és ne csak akkor.. hanem akár tanulni is.

Imaidõpontok:

Március 3. P.: 17.30. Truma szombatja – szombatköszöntõ – majd

Március 4. Sz.: 8.30. elõimádkozás tanulás

Március 4. Sz.: 9.00. szombati Istentisztelet

Március 4. Sz.: ima után: héber oktatás

Március 6. H.: 7.00. reggeli ima

Március 6. Sz: 17.00 TALMUD TÓRA – a nõi kérdés II.

Március 7. Cs.: 7.00. reggeli ima

Március 8. P. 18.00. (!!!) szombatköszöntõ

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK IMÁDKOZNI, TANULNI, EGYÜTT LENNI:

Anikó – Zoli