Meglátni és megszeretni

Mari, 2006. június 15. 20:21  Naplók Add comments

Mostanában kompromisszum-készségem határait döngető helyzetekbe kerülök. Munkában, magánéletben egyaránt. Ma egy iskolai ünnepségről kellett tudósítanom. No, gondoltam, ez sima ügy. Mosolygós tanerők, városatyák és városanyák, lélekben már vakációzó diákok. Mindezekben nem is csalódtam, hozták a papírformát. Aztán a végén beszédet mondott az egyik alpolgármester. Lemerném fogadni, a „hogyan írjunk hatásos beszédet” kézikönyv alapján lapátolta össze mondanivalóját. Megihlette az úriembert Neil Armstrong kislépéses nagyugrásos Holdraszállós mondókája, (Mr. Grabowski és az orális szex nélkül persze), volt abban Istenemre fogadom, és néha a hideg futkosott a hátamon, a Goebbelst idéző hanghordozása és a mozdulatai láttán! Nagyon nyomott hangulatban mentem hazafelé és az este sem ígérkezett jobbnak.

Aztán megtaláltam őt! Egészen véletlenül. Sármos, kedves, igaz kicsit koros. De kit érdekel! Már nem tudom, hogy keveredtem netezés közben az egyik kereskedelmi tévé oldalára, de ott volt ő. És egyből elmúlt minden rossz érzés! Most már csak az a gond, miként folytassam. A blogolás lélekbúvárai és szakmai többsincsei kitalálták, hogy az nem is igazi blog bejegyzés, amikor az ember egy másik oldalt linkel be, mert az nem személyes. Szerintem meg az! Ha én nem Lagzi Lajcsit, hanem Matisyahut ajánlom a blogomon, vagy A negyedik kaput, az bizony nagyon is én vagyok, az én érdeklődésem, az én választásom.

Nos, ezek után lássuk a… Nem a medvét, hanem azt a rágcsálót, „akit” egy laoszi piacon fedeztek fel a biológusok. Egy 11 millió éve kihalt rágcsálófaj nagyon is élő példányát.
Laoszi sziklapatkánynak nevezték el, pedig egész kedves állatka.

Az alábbi linken képet és videót is találsz róla. Szerintem a Jégkorszak (Ice Age) rajzfilm bajkeverő állatkájára hasonlít.

rinr.fsu.edu

Comments are closed.