________________________________________________________________________________________

Prof. Laszlo GARAI, Dr. Acad. Sc.
Head of Doctoral School in Economics, University of Szeged
Founding professor of Department of Economic Psychology
Director of research, National Scientific Research Foundation
PO Box 914, HUNGARY – 6701 Szeged
Phone: (36-1) 209-77-03 Fax/Phone: (36-62) 54-44-99
E-mail: [email protected]
Internet: http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/garai_e.htm
________________________________________________________________________________________

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Egészében igen jó színvonalon megírt szövegének több helyével volna vitám, főleg azokkal a helyekkel, ahol Ön arról ír, honnan hova váltottunk. Most azonban szövegének egy másik helyéhez szeretnék kommentárt fűzni:

Ön idézi

Márai Sándort, 1950-bol. „A demontázs, amelyet a bolsevikok
elkezdettek Magyarországon, tökéletes: ilyen módszeres, szigorú
rendszer szerint még nem szedtek darabokra, ízekre egy ezeréves
országot: mindent szétszednek és elhordanak, a társadalmat, a
muveltséget, a nyelvet.” Vagy: „Ami a magyarsággal történik,
rosszabb, mint ami a tatár- és törökdúlás idejében történt.
Akkor pusztult nép, vagyon, folyt vér, prédálták a magyarság
értékeit: de a bolsevista-orosz pusztítás mélyebben roncsol, a
nemzet életidegét, öntudatát akarja átvágni.”

S az idézethez ezt teszi hozzá:

Ezeket nem egy szélsoséges hozöngo, hanem az európai humanista
értékek és demokratikus elvek iránt elkötelezett konzervatív, ám
antifasiszta polgár írta…

ami igaz is

aki a kommunizmus elol menekülve hagyta el hazáját

ami viszont NEM igaz. Maga Márai nem véletlenül fogalmaz úgy, hogy nem kommunizmusról, hanem bolsevizmusról szól. Hogy a terminusok melyikét – kommunizmus, szocializmus, bolsevizmus – milyen jelentéssel használjuk, nem mindegy, ha azt akarjuk, hogy beszédünk jelentsen valamit, s ne úgy működjenek az általunk használt szavak, mint amikor az óvodában dühében az egyik gyerek a másikat „hülye kurvának” mondja.

Nem kötekedésül mondom ezt, s természetesen eszem ágában sincs Önt kioktatni. De már nemcsak telefonos tv-műsorok olyik betelefonálója beszél úgy, ahogyan. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke is, lám, megengedi magának, hogy amikor egy telefoninterjúban a rádióriporter azt mondja neki, hogy a vallás „örökebbnek tűnik, mint azok a múlandó kapaszkodók, köztük adott esetben Marx meg az egész kommunizmus, amiben ő [ti. Marx] meg nagyon sok ember Magyarországon hitt”, akkor neki erről [tehát arról a kommunizmusról, amelyben Marx hitt], ez jusson eszébe: „Elmúlt, mert embertelen volt. Halálra volt ítélve. Higgye el, lehet egyszerre tapsoltatni, lehet egyszerre a csizmákat odaverni a földhöz és bevonulni egy városba, elfoglalni egy országot, de egyszerre gondolkodtatni nem lehet. Ez volt a bukásának az oka a bolsevizmusnak, a nácizmusnak és minden olyan embertelen rendszernek, amely nem veszi figyelembe az embert hogy ember.”

Ennyit Marxról és az ő kommunizmus-elméletéről egy tudós embernek szavaival.

Ezért gondolom roppant fontosnak, hogy amikor ezekről a dolgokról szólunk – akár olyan érték-pozícióból, mint Márai, akár olyanból, mint Ön -, akkor úgy fogalmazzunk, hogy az olvasó, ha akarja, tudhassa, mi az, amit elitélünk éppen, és mi az, amiről távolságtartással szólunk bár, de a másképpgondolkodást megillető tisztelettel.

Ami pedig Önnel való vitámnak azt a pontját illeti, amelyről levelem bevezetője tesz említést – hogy honnan hova váltottunk a rendszerváltáskor -, erről „Quo vadis, tovaris” címen kötetnyi érvet jelentetett meg tőlem annak idején az Akadémia társadalomtudományi kiadója. Jelen levelemnek azonban ez most nem tárgya.

Tisztelettel

Prof. Garai László DSc