Kedves Barátaim!
Kicsit szomorúan reagáltam le, hogy egy-két embernél kiverte a biztosítékot a múlt heti levelem. – bocsánat…
Azért kérdezni csak szabad???
Vagy vannak tabu témák??
Szólásszabadság?
Vagy számunkra kényelmetlen dolgok nem léteznek?
Ezekben a levelekben igyekszem nem kinyilatkoztatni, hanem kérdéseket feltenni, mind önmagamnak mind nektek.
Válaszolni mindenki tud, de kérdezni?????
Kérdezzetek ti is!!
Errõl ennyit…
Nézzük a lényeget!
Csütörtök este majd’ mindenki izgatottan várta, hogy mi lesz a vége a palesztin választásoknak. Én szinte egyenes adásban olvastam és párhuzamosan írtam. Figyeltem a hangulatot és aggódtam. Leírtam a félelmeimet.
Egy levelezõtársunk (Bodrogi Tamás) a következõ elgondolkodtató levelet írta nekem másnap hajnalban:
„A Hamasz gyõzelmének én kimondottan örülök. Mi a különbség a két szervezet között? Az, hogy a Fatah ugyanúgy terrorista, mint a Hamasz, csak õk nem ismerik el. Megjátsszák a galambot, de lelkükben héják. Amióta hatalmon vannak, semmit sem tudtak tenni a békéért. Talán, mert nem is akartak. De azért is mert gyengék, nincs befolyásuk a saját népükre. A Hamasz erõs, a Hamászt követik. Ha a Hamásszal sikerül megállapodni, akkor õk, ha akarják, be is tudják tartatni a megállapodásokat. Ne legyünk álszentek, pontosan tudjuk, azt, hogy akarják-e, az nekik nem elvi kérdés. Az elhatározásuk ereje mérhetõ. A mértékegységet amerikai dollárnak hívják. Szerintem 3-4 éven belül esély van az izraeli – palesztin békére. Emlékezzetek vissza Szadat hatalomra kerülésekor sokkal harciasabb volt, mint békésnek koránt sem nevezhetõ elõdje Nasszer.
Ha már a Sors így akarta, akkor velük kell megküzdeni a békéért.
Reméljük a legjobbat…
Sajnos Saronról nincs semmi jó hír, már fel sem vették a pártja listájára a következõ választásokon. Manapság már az is „hír, ha a miniszterelnök megmozdítja a szemét. (http://ma.hu/page/cikk/ab/0/140002/1)
– refuá selémá – mihamarábbi gyógyulást!
A világ közvéleménye meglepõen/érthetõen szigorúan fogadta a Hámász gyõzelmét, egy hét sem telt el, és a Hámász már érdekes rendeleteket helyezett kilátásba. Az elemzõk sokat fognak morfondírozni, hogy ez támadás vagy valami furcsa békegesztus. (http://www.nol.hu/cikk/392876/)
Aggódunk és szeretünk.
A kérdés szinte itt lebeg elõttünk, miért van bennünk ez az örök félelem, ez a túlzó sorsközösség. Sok-sok zsidó barátom, aki messze nem vallásos, mégis aggódva nézi, mi történik ismeretlen és távoli testvéreivel.
Biztos sokan vannak, akik elfojtják ezt az érzést.
És vannak, akik nem is gondolnak rá.
Személyesen hányszor, de hányszor találkoztam velük, akiknek semmi tudásuk nincs a hagyományról, semmi zsidó élményük és semmi hagyományos érzelemviláguk nincs. Semmi, „csak a származás. – ez persze nem csak a saját hibájuk.
Nekünk, kik érezzük a lelki szolidaritás ízét és fontosnak érezzük, hogy barátaink akár egy picit is lássanak a saját õseik kultúrájából, bátoríthatjuk õket. (ez nagyon nehéz!!)
A mi kis közösségünk megteszi, amit tud.
Hogyan?
A héten elkezdtük a zsinagóga és a Szepesi-terem bõvítését, a kertrendezést, a konyha és a nyári fedett kertrész kialakítását.
Ennek a praktikum mellett az is oka van/volt, hogy aki bejön a zsinagógánkba azt ne csak lelki hatások érjék, a kántor éneke, a rabbi beszéde, a közösség összetartó ereje és segítõkészsége, hanem vizuális örömök is, magyarul jól érezze magát. Szép látványban legyen része. – nagyon fontos pillanat!
A mai nap az egyik neves újság újságírója hívott fel és a zsidó bocsánatkérés mikéntjérõl beszélgettünk majd fél órát. Szóba kerültek a jom kippuri alapelvek, és az ott olvasott hármas út, ami a megbocsátás hármas oszlopa:
tefilá תפילה, az ima,
tesuvá תשובה, a megtérés,
Cedáká צדקה, az adomány.
Mit jelent ez?
Hogy a szavak, (ima), gondolatok (megtérés) és a tettek (adomány) hármasa csak együtt áll meg. Ha bármelyik hiányzik, akkor kilóg a lóláb. Akkor már nem az igazi… és ez nem csak jom kippur-kor, és újévkor, hanem az élet minden napján és az élet minden területén érvényes. – igyekezni kell mindannyiunknak.
Igen, mi szinte tudat alatt ezt tesszük a bét-sálomban, a mi imaházunkban is. – ezért ilyen sikeres (és ezt nem én mondom!!!)
A gondolataink együtt vannak. Aki volt közöttünk látta, hogy kellemes és jó a hangulat, ezt meg is éljük, elmondjuk egymásnak. A zsinagógán kívül is együtt vagyunk, beszélgetünk egymással, és teszünk is a közösségünkért, ki hogy tud. Ki a két kezével, ki anyagilag.
Ezt a légkört megörököltük attól közösségtõl, kántoroktól, rabbiktól, és egyszerû zsidó emberektõl, akik az elmúlt évtizedekben ezt a közösséget életben tartották.
Szándékosan nem használom a „régi és az „új szavakat, mert nincsenek régik és újak, nincsen enyém és tiéd, hanem mi vagyunk, és mindenki, aki lejön közénk és a társunkká válik egy pillanat alatt – ezt érzi, ezt kell, hogy érezze.
Ennek a légkörnek volt szíve, lelke és tüdeje Szepesi Hugó bácsi, akinek évfordulójára emlékezünk majd meg ezen a szombaton.
Reméljük méltóak leszünk az általa képviselt szelídséghez.
Heti programjainkban egy változás lesz: újból lesz generációk hétfõje — téma: az aranyvonat és a kárpótlás.
A többi heti program:
Február 3. P.: 17.30. bo szombatja – szombatköszöntõ – majd kiddus, amit a Janklovics – Szepesi család ad
Február 4. Sz.: 8.30. elõimádkozás tanulás
Február 4. Sz.: 9.00. szombati Istentisztelet – kiddus,
Február 4. Sz.: ima után: héber oktatás
Február 6. H.: 7.00. reggeli ima – újhónap
Február 6. H.: 14.30: generációk klubja
Február 8. Sz: 17.00 TALMUD TÓRA
Február 9. Cs.: 7.00. reggeli ima
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK IMÁDKOZNI, TANULNI, EGYÜTT LENNI:
Anikó – Zoli
