Kedves barátaim!
Az õsi görög „in medias res szerkezetet használom levelemben, azaz a rögtön közepébe vágok, hátha valaki nem olvasná végig azt, és ezért lemaradna a lényegrõl. J
Tehát:
1. Most pénteken még a Károli zsinagógában imádkozunk 18.00-tól, és szombat reggel 9-tõl szintén.
2. Ám a jövõ héttõl (2-3 hétig), péntek-szombaton, a TIT székházban fogunk imádkozni.
3. A hétköznapi ima pedig elõreláthatólag két hétig szünetel. (Lehetõség szerint hétfõn – csütörtökön a Frankel körzetet erõsítsük, mert õk is sokszor segítenek bennünket.)
4. ezidõben a Talmud Tóra szerdánként 17.00-tõl a mi lakásunkban lesz. (aki a címet nem tudja, annak személyes e-mailben leírom.)
4. Jó hír: hála Kéri Palinak már nagyjából kész az újjáépült templom alaprajza (lásd melléklet!)
5. Pénteken 16,30-tól lehet maceszt és lisztet kapni a zsinagógában. 580.-/kg
6. Döntés született egy emlékfal létrehozásáról a zsinagógában, ahol eltávozott szeretteink emlékét õrizzük meg örökmécsessel.
7. Pészáh után újból elkezdõdik a „normális Talmud Tóra két szinten, azaz van új gyermek-tanár.
8. jó képeket lehet látni az építkezésrõl a http://kep.tar.hu/robertino/50240767#2 honlapon (Balog Robi)
Mint látjátok, az építkezés gõzerõvel folyik – és nem csak a szó fizikai értelmében.
Amit közösen elkezdtünk 22 hónapja, minden kétkedõ hang ellenére, minden támadás és rémhírterjesztés ellenére halad. A valóság rájuk cáfol, és valóság a közösségünket támogatja.
Találtunk új társakat és barátokat. Tucatnyi testvérünk ismerte meg a zsidóságot a mi közösségünkön keresztül.
A magyarországi zsidóság jövõje csakis az lehet, ha úgy építi fel önmagát, hogy bármikor önálló tudjon lenni a központi költségvetéstõl. Akkor minden költségvetési fillért fejlesztésre, oktatásra és PR-ra lehet majd fordítani és nem a mesterségesen (és éppen ezért feleslegesen) létrehozott dolgok fenntartására.
Pl. sosem értettem meg, minek olyan minjent létrehozni, ahol 9 fizetett ember van – fenntartani egy minjent, csak azért hogy fel lehessen muatatni?
Segélyezni, támogatni persze, hogy kell! De bevezetni azt az állapotot, hogyha XY lejön imádkozni, akkor kap segélyt. Ez a zsidóság halála. (Mielõtt bárki megkövezne, nem azt mondtam ezzel a gondolattal, hogy a Hitközség a segélyezést bármi feltételhez is köti… Tudom és mindenhol hirdetem, hogy a Hitközség több ezer embernek ad ingyen ételt, pénzsegélyt, hidegcsomagot, jogsegélyt, stb. — ahogy kell!!! – én a templomi fizetett minjenmanokról beszélek) És hol vannak a hívek?? És hol lesz a minjen, hogyha elfogy ez a pénzügyi keret? Vagy a patyomkin minjenek fenntartása a cél? Ez sem rossz… de mire???
Ismét hangsúlyozom, hogy a templomjáró, rászoruló, zsidó embereknek támogatást nyújtani is nagy dolog, csak könyörgöm, ne rájuk alapozzuk a templomunk minjenét! A Misna kommentár a (kis szánhedrin kapcsán) is beszél már bátlánokrõl (bátlen), hogy egy jóravaló város mindig finanszírozzon tíz embert, akik egyfolytában tanulnak, hogy sohase vesszen ki a Tóra és a tanulás Izraelbõl. Ez hasonlít az ortodox közösségekben mûködõ szokáshoz, miszerint (összegyûjtött adományból) fizetést kapnak azok a fiúk vagy férfiak, akik egész nap tanulnak. Ez szép és dicséretes, hiszen részben ennek köszönhetõen vannak tanuló és tudós férfiak. No, de csak azért fizetni, hogy ott álljanak… és hol van az ihlet??? Az õszinte aktív részvétel az imában?
Engem (és az Anikót) sokan szidnak, sõt gonosznak is mondtak már (legutoljára éppen inkorrektnek és zsidótlannak nevezett valaki), mert azt mertem mondani, hogy aki fizetést kap a zsidóságáért, (azaz fõállású zsidó, pl. rabbi, kántor, vallástantanár, stb.), az tegyen meg mindent, ami tõle telhetõ és ne a kifogásokat keresse. Mert csakis mirajtunk múlik a zsidóság jövõje. Mi építünk, mi õrzünk, mi tanítunk… és ha mi szúrjuk el, akkor….
A személyes példamutatás mindenek elõtti. Azok az emberek, akik próbálják egyszerû zsidóként élni az életüket, bíznak bennünk, és hétrõl hétre várják a péntek estét, a beszédet, a kiddust, a templomot, pészáhkor a széder estét. Akik bíznak abban, hogy lesz minjen a járcájtjukon, mert a minjent megszervezzük. Nekünk ez a szakmánk. És ez nem a napi 8 óra vagy heti 5 munkanap kérdése… (most reggel 2.15 van éppen, és a reggel 7 órai minjen óta egy kicsit kicsúsztam a napi 8 órából J ). És aki így áll hozzá, az menjen el könyvelõnek, majd a munkaidõ végén, délután 16.30-kor rakja le a tollat és menjen haza televíziózni, vagy bármi jót csinálni. Ám a zsidóság nem ilyen. És ezt kell megérteni annak, aki erre tette az életét. És ha a „hivatásosok-ban megvan a lelki igény arra, hogy minnél többet tegyenek a zsidóságukért és a Jóistenért, csakis akkor fogják követni õket az emberek. Akkor vállalnak önkéntes munkákat, akkor adnak adományt a közösségnek pl. egy templomfelújításra. Minden összefügg mindennel. A lélek a testtel, az eszme a tettekkel – és így vállnak eggyé.
A Tóra a „Smá”-ban fejezi ki talán a legszebben ezt az elvet:
Hogyan kell Istent szeretni?
Behol levávhá – teljes szíveddel, uvehol náfséhá – és teljes lelkeddel, uvehol meodéhá – és teljes valóddal (más fordítás szerint minden tehetségeddel)
És ugyanilyen legyen a minjenben imádkozó zsidó ember is, és akkor egyre többen leszünk, mert ilyen helyre öröm bemenni.
Szóval legyen belsõ igényünk zsidónak lenni, tanulni és tenni. Ez az alapja – enélkül az egész „hávél hávélim (vanitatum vanitas) hiábavalóságok hiábavalósága, ahogy a prédikátor, Salamon király mondja.
Az imarendet már fentebb leírtam, de még egyszer a szokás kedvéért…
(a zsinagóga már be van fûtve!)
Március 17. péntek 18.00 – szombatköszöntõ
Március 18. szombat 9.00. reggeli ima (igény szerint elõtte és utána a szokásos héber tanulás)
Március 22: szerda 17.00 Talmud tóra nálam
Március 23. csütörtök, 7.00. fontos járcájtot tartunk a Frankelban.
Március 24. péntek 18.00. ima a Bocskai úti TIT székházban
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK IMÁDKOZNI, TANULNI, EGYÜTT LENNI:
aki szeretne jönni a széder estére, kérjük, mihamarább jelezze!!!
Anikó – Zoli
