Az utóbbi időben kétszer is volt szerencsém állampolgári eskütételről tudósítani. (A kérelmet az államfő hagyja jóvá, de csak a lakhelyül választott település polgármestere előtt letett esküvel lesz érvényes az állampolgárság.) Az első lényegében visszahonosítás volt, hiszen a 70 éves hölgy, egyszer már volt magyar állampolgár, csak a történelem vihara fútta a határ túloldalára. Erdélyből jött a bakonyalji kisfaluba, a fia után, mert egyedül maradt.

A másik eskütevő, harmincas éveiben járó, csinos fiatal nő. Nyolc éve, szerencsét próbálni jött Magyarországra. Ő is Erdélyből. Aztán itt ment férjhez, gyereket szült, s már csak a magyar állampolgárság hiányzott a boldogsághoz.

Csak most vettem észre, hogy nagy igyekezetemben az eskü szövegét is magnóra vettem. Íme: „Én …… esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaság hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen!”

Hmmmm! El lehet mélyülni a mondatokban igaz? Kedves Állampolgárok, a Föld nevű bolygón!