Kedves Barátaim!

MINDENEKELÖTT:

Gõzerõvel halad a zsinagóga építése… por az már van bõvivel, méghozzá elég vastagon a padokon.

Már szinte csak az építõkben van bizodalmunk, hogy lebontják péntek délig az állványokat a zsinagógában, és az Anitában (õ segít takarítani), hogy kellõen le tudja porolni a székeket, és szombatra csillogni-villogni fog minden. J

Hiszen szombat reggel ismét kis ünnepség lesz – névadás! Gal és Odett lányának lesz a névadása. –

Mint látjuk, egy kicsit csúszik a felújítás… ám a zsinagóga ajtóinak kiváltása megtörtént már. Azaz az ajtós bejáratok megszûntek – a bejáratok kétszeresére nõttek. – Mit látunk? Kevesebb fal, nagyobb terek, könnyebb mozgás.

Most pénteken még mindig egy kicsit kényelmetlenül leszünk, de ahogy Karcsi bácsi mondta, volt már ennél sokkal rosszabb is – és akkor is imádkoztak a zsidók. – és ne feledjük, hogy milyen szép lesz majd! – a legszebb!!!

A szépet és a sajátot keressük. – a mi szép épületeink, a mi szép ünnepeink.

A diszpórának megvannak a maga kis ünnepei. Ilyen egy zsinagóga felavatása – átadása. Minden zsinagóga egy kis szelet Izraelbõl, Jeruzsálembõl, a Szentélybõl.

Hiszen a zsinagógák formáinak, díszítésének, építészete kialakulásának folyamatát figyelve, láthatjuk, hogyan próbálják az egymástól elszigetelt közösségek átvenni és egy kis terembe bezsúfolni a Jeruzsálemi Szentély kicsinyített mását. Szentségeivel, a szentek szentjével, az örökmécsessel, a Szent Város felé való orientációval. Korábbi idõkben pedig a mozaikokkal és a falfestészettel.

(Lapajánlat: http://www3.telus.net/public/kstam/en/models/models.htm)

Ám a diaszpórához hozzátartozott mindig is a zsidó sorsközösség megélése, a kissebségi lét szellemi kiszolgáltatottságának fájdalma. És az identitás görcsös megõrzése. (sokszor akár vallási szigorítások árán is)

Éppen ezért az ünnepeknek is valahogy máshol van a hangsúlyuk a diaszpóralétben.

Most is ünnepünk lesz:

Hétfõn este köszönt ránk purim. A purim a sok gyásznap, mely a zsidóság több évezredes történelmét kíséri, mellett egy igazi hamisítatlan örömünnep.

A bibliai Eszter és Mordeháj élete a diaszpóra-lét furcsa elõképe.

Hiszen Perzsiában járunk. A nevek már nem is héberek (Astarte – Marduk). A tórai zsidó hónapok helyett már a perzsa neveket használják (és használjuk a mai napig is). A zsidóság néhány évtized alatt beolvadt a befogadó ország lakosai közé (a király nem is tudja, hogy zsidó lányt vett feleségül). És ebben az „idilli életben, hirtelen jön a rossz… majd hirtelen és csodás módon jön a szabadulás is.

A történet egyik legfontosabb tanulsága és üzenete, hogy a számûzetésben az egyén (Eszter) és a közösség (a nép, aki böjtölt érte) csakis együtt tud gyõzni.

Igen, Purim, az egymásrátalálás ünnepe. Identitás ünnep.

Nem is nagyon kutatjuk, honnét jött az ünnep azon szokása, hogy amikor Eszter könyvét felolvassuk a hagyományos tekercsbõl (megilá), akkor a rosszat akaró, de mégis pórul járó Hámán nevének meghallása esetén zajongani, kereplõzni, kézzel vagy lábbal kell dobogni. Hiszen a közös ellenség megsemmisítése utáni vágy is közös. A közös szabadságvágy megvalósulása és reménye.

A diaszpórai világ egy másik érdekességérõl írtam múltkor. A világ két részén kialakult modernista mozgalom, az európai neológia és az amerikai konzervatív (maszorti) zsidóság kapcsolatáról. Örömmel vettem, hogy kaptam egy érdekes választ, amibõl idéznék (minimálisan stilizálva)

(A levélíróval nem mindenben értek egyet – de ez is egy vélemény – méghozzá számomra nagyon fontos)

„A leglátványosabb különbség a maszorti és a neológ között, hogy jelenleg a maszorti, az mozgalom, a neológia pedig nem.

A maszorti átgondolt, értékcentrikus világban gondolkodik, a neológia pedig nem.…

A neológia a világháború után felélte (megmaradt) szellemi tartalékait, az utolsó elismert képviselõje negyedszázada halott. Lehet, hogy egyszer ez lesz a
maszortibol is (vagy az egész zsidóságból), de szerencsére egyelõre nem halt még ki.

Nyugodtan el lehet felejteni a neológia belsõ „megreformálását a magyar zsidóság vagy megpróbál csatlakozni egy szellemi mozgalomhoz, vagy tovább folytatja elszigetelt létezésecskéjét.

A változtatásoknak enyhen szólva is mélyenszántóbbaknak kell lenniük, mint a Smá hangos együttmondása. (Ami egyébkent inkább gyerek-istentiszteletre való, mint felnõttre.) …

Nehogy azt gondold, hogy nincs összefüggés aközött, hogy ingyenes és aközött, hogy kong az ürességtõl. Az ember vagy arra megy rá, hogy legyen minjen és akkor akár bárhonnan is (válogatás nélkül) összeszed egy fizetett minjent, vagy inkább a színvonalra megy rá, és akkor lehet, hogy egy ideig egyáltalán nincs semmi.

Gondolkodni nem kedvelõ embereket nem lehet gondolkodásra rávenni, a gondolkodók pedig – el nem ítélhetõ módon – a színvonalas társaságot kedvelik. Ha a magyar zsidóság nem akar zsidóság lenni, akkor nem lehet ráerõltetni…

…Iszonyatos elszántság és lelkierõ kell ahhoz, hogy ne sírva távozzak néha. Ha nem külföldön, hanem véletlenül Budapesten csap meg annak a szele, hogy lenézzek egy zsinagógába, akkor tuti, hogy az elsõ élmény után soha többé fele sem nézek. Miután 3 év normalitás alatt kialakult bennem egy rituális elkötelezettség, most mar nem fordítok neki hátat, de ez lehet, hogy nem mindig marad így.

Ezeket azért írom le most, mert egyszerûen ég és föld a különbség a nyugati és a magyar zsidóság között és ezt a gordiuszi csomót csak karddal lehet megoldani. Hiába állsz oda bogozgatni, nem haladsz elõre.

A magyar zsidóságban a világi zsidóságé a szellemi vezetõ szerep, ha zsinagógát akarsz csinálni, csak a külföldre számíthatsz. És nem példáért, nem anyagi támogatásért, hanem személyes segítségért.

A nõkrõl: Azt hiszed, bárkit is érdekel, hogy mi van a nõkkel? Nyáron egyszer elmondtam az összes lehetséges érvemet amellett, hogy a nõk a mai hálákhá által is támogatott módon megsokszorozzak a szerepüket a zsinagógában, soroltam azokat az ortodox közösségeket, ahol például lejnolnak is. Erre a válasz csak gúnyos mosoly volt.

Hááát igen…kemény szavak…

Mindannyian, kik az életünket (vagy egyéb szakmában elérhetõ karrierünket), vagy szabadidõnket arra tettük fel, hogy a zsidóságot segítsük és a Jói-tent szolgáljuk, mi mindannyian azon vagyunk, hogy a legjobb legyen a magyarországi zsidóságnak.

A gyerekek tudjanak olvasni, a felnõttek örömmel jöjjenek imádkozni. Hogy az embereknek legyen igényük a zsidóságukat megélni!!!!

Sok út létezik. Aki a fentebbi sorokat írta, úgy érzi, csakis radikális változások után van esély a honi zsidóság megmentésére. Én személy szerint mindig egy naiv harcos voltam (errõl már korábbi levelemben írtam), és bizakodom az emberek megváltozásában és a józanságuk elõtérbe kerülésében.

Persze, hogy sokszor csalódok (pl. ma is) és borzasztó érzés pofára esni. Ám a talpraállás gyönyörûsége is ott van! J Nem csak a csomókat lehet kikötni, hanem még az ördöglakatot is…

Diaszpóralét… ezzel kezdtük.

Tudjuk, Itt nincs az iskolában hivatalos purim és jom kippur. Itt szabadságot kell kivenni ros hásánákor és a mázkir alkalmával. Itt küzdeni kell azért, hogy az emberek tartsák az ünnepeket, vagy még azért is, hogy megismerjék.

Purim… – a mi ünnepünk.

Identitás ünnep.

Hétfõ este köszönt be!!!!!!!

Mit kell tennünk?

Este 6 óra: Megila (Eszter könyve) olvasás (mellékletben a magyar fordítás!! – érdemes kinyomtatni és elhozni a zsinagógába) – utána a hölgyek (nõcsoport) által sütött sütik megkóstolása majd elfogyasztása. – otthon is enni kell, no meg inni is…

A keddi nap folyamán (a Biblia szerint!) reggel ismét felolvassuk Eszter könyvét, majd ajándékot illetve ételcsomagokat kell (!) adni barátainknak és a rászorulóknak. Mi ez, ha nem az összetartozás szimbóluma??

Ezek könnyû micvék!

Március 10. P.: 17.30. Tecáve szombatja – szombatköszöntõ

Március 11. Sz.: 8.30. elõimádkozás tanulás

Március 11. Sz.: 9.00. szombati Istentisztelet – kiddust a Saphier – Gerstl család adja gyermekük születése és névadása alkalmából

Március 11. Sz.: ima után: héber oktatás

Március 13. H.: 7.00. reggeli ima

Március 13. H.: 18.00. PURIM – utána szeudá (étel – ital)

Március 14. K: 7.00 PURIM

Március 15. Sz: 17.00 LESZ TALMUD TÓRA!!! – a nõi kérdés II.

Március 16. Cs.: 7.00. reggeli ima

Március 17. P. 18.00. (!!!) szombatköszöntõ

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK IMÁDKOZNI, TANULNI, EGYÜTT LENNI:

aki szeretne jönni a széder estére, kérük mihamarább jelezze!!!

Anikó – Zoli

Számlaszámunk: OTP — 11773126-00024284 (Szepesi Judit)