Kedves barátaim!

Sajnos a „nagygépem-bõl egyik percrõl a másikra kifogyott a szufla, és már be sem tudom bekapcsolni. Tudom, hogy ez benneteket nem annyira érdekel, de nekem minden fontos dolog, file, dokumentum, és ami a legfontosabb a heti levelem címlistája is ott van / volt bezárva egy dobozba…

Végül a régi hdd-rõl egy harmadik számítógép, egy pendrive segítségével és több órás munkával le tudtam menteni néhány foldert. Remélem sikerül majd kezelni is, ha már ennyit szenvedtem vele.

Most itt ülök egy öregedõ notebook felett, mikor elkezdem ezt a levelet. Éjfél is elmúlt, és már volt reklamáló skype–s ismerõs (nevem: razo9999), hogy hol marad az esti mese J…

Hát esti mesét soha nem ígértem, pláne mostanság…

A szürke tél megteszi hatását….

Hiszen a múlt heti levelemmel néhány helyen kicsaptam a biztosítékot.

Volt olyan „kedves barátom, aki közölte, hogy ebbõl a gyalázkodó, kirekesztõ stílusból többet nem kér, vegyem le a levlistáról, stb, stb (sajnos nem tudom szó szerint idézni szavait, mert utána nem sokkal romlott el a gépem, és a régi merevlemezen van a levelezésünk (vitánk) elsõ fele). (– most egy kicsit sorolom a sérelmeimet, jó??) Majd a neki személyesen írt válaszleveleimet, amiben privát gondolataimat írtam le – számára, tudtom nélkül mutatta meg egy harmadik embernek, aki a levelemben említve volt.

Ez már kicsit sok volt nekem is, és kértem, hogy hagyjuk abba ezt az értelmetlen és személyeskedõ levelezgetést, de erre válaszul, a „kedves barátom azzal zárta le, hogy

„Igazad van, így kell egy vitát lezárni! Nem a vita tárgyával kell foglalkozni, hanem a szereplõt kell minõsíteni. Én olyan helyeken tanultam vitakultúrát, ahol ez nem így volt, lehet, hogy ahol te tanultál, szocializálódtál ott más a módszer. Pont errõl szólt a vitánk is.

Tudjátok, valahogy nem szeretem, ha a szüleimet vagy az iskoláimat valaki is a szájára veszi…

Miért nem lehet egy vitát személyeskedésektõl mentesen is végigvezetni???

És ez egy (az?) óriási probléma, hogy az emberek nem tudnak saját vélt igazságukon felülemelkedni. – pláne „itt…

HISZEN a hazai zsidóságban mindenkinek igaza van,

Hiszen mindenki autentikusnak mondja magát, és a másikat ugyanabban a pillanatban ignorálja, ezzel is erõsítve önmagát (gondolja)

Hiszen a másik neveltetését kritizálja, mintsem a közös, vállalható pontokat keresné.

Persze volt más levél is:

„Kedves Zoltán!

Jókedvre derítõ nagy örömöt hozott szókimondó leveled. Ez aztán egy hanukai ajándék. Hogy ezt meg azt „nem érted” ? – Ez csak azért van, mert az ügyetlenséget, butaságot csak megállapítani lehet – megérteni nem!

Vannak idõk /korok, korszakok, helyzetek/ amik a butaságnak kedveznek. De jaj annak, aki ezt szóvá teszi!… (És nagyon, nagyon szurkolok, hogy Te ezt megúszd.)

Megúszni… J J – ez az elsõ gondolat, hogy bajom lehet???? – remélem nem tartunk még ott, hogy nézeteiért és õszinteségéért valakit bántsanak…

Mindezek mellett én hiszek abban – és mindent meg is teszek azért – , hogy el lehessen mondani az embernek a véleményét, mégha az a másik embernek kényelmetlen is. – nem tudjuk hol is áll az igazság…

Ám vannak alapelvek, amiket be kell tartani!!!! Ilyen (szerintem), hogy egy jottányit sem szabad engedni az identitásunkból. (vagy ilyen volt a múltheti levelemben az a gondolat, hogy gyermeket nem küldünk tüntetni, és ha valaki bármilyen módon is (közvetve vagy közvetlenül, akár úgy hogy kritikával illeti a tüntetés ellen fellépõ embert) a gyerektüntetést támogatja, számomra nem szalonképes.

Ez nem vállalható álláspont.

De ez teljesen vakvágány, és csak szomorúvá tesz ebben a vidám hanukai hónapban…

Hanuka, az identitás és az önmagunkkal való tisztában lévés ünnepe. Hiszen a zsidó hõsök az egyszerû emberekbõl lettek. – mindannyian lehetünk hõsök????

A zsidóságot lehet sokféleképpen megélni. Vallásosan, sorsközösségben, büszkeséggel vagy szégyellve.

És lehet nyilvánosan is, vállalva akár az esetleges nemvárt reakciókat, és lehet otthon, a négy fal között. http://index.hu/politika/kulhirek/?main&248625

De meg kell élni – keressünk egy pontot a zsidóságunkban – kapaszkodjunk bele, és onnan építkezzünk tovább!

Olvasom a szombat folyóirat (2005_dec) álnaiv újságírójának naiv sorait (de higgyétek el nekem, szívbõl drukkolok neki!!!):

„Az elõállt új helyzetben venni kéne egy nagy levegõt, megpróbálni elfelejteni az egymásnak okozott sérelmeket, és valóban újragondolni a zsidó közösség képviseleti rendszerét, hatékonyságát, a magyar zsidóságra gyakorolható hatás optimális feltételeit.

Nem is tudom, mit tudok még írni, hiszen annyira ismeritek már a gondolataimat és az elveimet, amiket az elmúlt másfél évben leírtam, hogy csak önmagamat ismétlem. Nincs nagyobb vágyam ennél, annak ellenére, hogy mindannyian tudjuk, az elszenvedett sérelmek és sebek nem gyógyulnak – gyógyulhatnak be, éppen ezért felejthetetlenek.

Azon kell elgondolkodni a vezetõknek és a „hétköznapi zsidóknak is, hogy mi legyen az alapvetõ irányultsága a magyar zsidóságnak. Mire épüljön a hitünk…

Elnézést kérek, hogy ilyen elmélkedõ vagyok ebben a korai órában, de sokszor olyan gyengének érzem magam ahhoz a munkához, amit a sors rám helyezett, és ez valahogy most elõjött. A véleményemet (ismét) sérelmezték…

De hát kit képvisel(het) egy rabbi? A választ sajnos a történelem adja meg: nem kell rabbinak lenni, hiszen mindenki képvisel mindenkit. A zsidó lelkek összeérnek az emberek szemében. Ezt a terhet méltósággal és büszkeséggel kell viselni. Örömmel kell hozzátenni. Épülni, és mint József a történetben, fel nem adni….

A zsinagógai imádkozás idõpontjai:

A tavaszi imaidõpontok nemsokára fent lesznek a honlapunkon: www.zsinagoga.net

A „mikéc szakasz hetében:

Péntek: 17.30

Szombat reggel 9.00 (elõtte fél órával elõimádkozás tanulás, az ima után héber-ivrit tanulás)

Vasárnap: tévét újhónap – 8.00

Hétfõn és csütörtökön: 7.00

Mindenkit szeretettel várunk imádkozni, tanulni, gondolkodni, együtt lenni.

Anikó – Zoli és az egész károlis közösség