Kedves barátaim,

Ez a felhõs január ismét rányomta bélyegét a levelemre.

Minek ennyit gondolkodni???

Az emberben a milliónyi kérdés közül talán a legsûrûbben elõforduló kérdés, a „meddig?.

Meddig lehet valamit csinálni? – mikor van az „állj?

Meddig lehet elmenni egy ügy védelmében/támadásában?

Hol az elvek határa, és hol a cél szentsége?

Ez az ember örök harca önmagával.

Emberi szerepek…

Szerepek…

Szerepelni kell??

Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nõ:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Elsõ a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergõ, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökérõl.
Jön a párduc-szakállu katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hirért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsur-nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sipol, fütyûl. A végsõ jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny – tönkremenés!
(Shakespeare:
Ahogy tetszik. II. felvonás 7. szín.
Szabó Lõrinc fordítása)

Fellép és lelép…

A zsidó filozófia alapjai közül kettõt szeretnék kiemelni. Ez a két oszlop, amire talán a zsidó világszemlélet épül.

Az egyik a „tikun olám – a világ megjavíthatóságába vetett hit, és az ezért való küzdelemnek az elve. Magyarul a szép világ álma…

A másik a „behirá hofsit a szabad választás elve. Azaz, hogy mindig tudunk választani igen és nem között… (bár sokszor nem is vesszük észre.)

És ez a kettõ ötvözõdik a zsidó legendáriumban, olyanokban, mint a talmudi legenda a 36 igaz emberrõl, akiken a világ nyugszik. (lámed-váv cádikim).

Honnét van ez a vágy mibennünk, hogy egyfolytában a régieket kövessük??? – miért nem vetjük le ezt az évezredes göncöt, miért nem alkotunk új elveket?

Sokan próbálták.

Születtek új filozófiai rendszerek korszerûek és hatékonyak. Közülük néhány elhalt, néhány elpusztította a világot, néhányról okos emberek vitatkoznak hatszemközt. Ám a régit, az sokezerévest, még nem tudták überelni.

Miért keresünk egyfolytában?

És MEDDIG kell még keresni?

Az ember ösztönökkel születik, miként az állat: De csak az embernek adatott meg, hogy ösztöneit, ha károsak, ha rosszak, legyõzze szabad választás útján. – és pozitív erõként használja fel azokat.

2000 éves mondat:

„Ki a hõs? Aki legyõzi ösztöneit (atyák mondásai 4/1).

Igen, elméletileg õ az ideál, a követendõ, az „igaz ember”.

De ki ilyen???? – próbálkozunk, próbálkozunk?

Milyenek legyünk?

Formálhatjuk magunkat?

És hol az egyéniségünk? –elveszítjük?

MEDDIG?

A 36 jámbor (cádik) általában nem gazdag, befolyásos ember, hanem inkább szegény. Sokszor nem is tûnik ki Tóra-tudásával, bölcsességével, csupán igaz emberhez méltó magatartásával válik a világ alappilléreivé.

Nem lehet tudni, ki az igaz ember, csak a Jóisten tudja.

Sok-sok gonoszság van rajta, benne, amit csak mi a gondolkodó emberek látunk meg. A kiscsecsemõ mit sem érez ebbõl… – meg a hörcsög sem.

Egyáltalán, jó ez nekünk, hogy tudunk választani?

És a világ mégis egységes… olyan, mint a hangszer húrjai, amik külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk.

A mi kis mikrovilágunkban ezt az idillt többszörösen keressük… menekülni a fájdalmak, a fájdalmas kérdések és a fájdalmas döntések elöl.

A világ felemás – Javítani szeretnénk rajta. Ez a génekbõl ered…

Aki ismer engem, tudja, miért mondom ezt… százszoros harc minden pillanatban. Sokan le tudják gyõzni ezt a folytonos tenni akarást, én nem. Szégyellem is magam érte. Oly annyira görcsölök(ünk), hogy jók legyünk… és ebben a nagy akarásban azt látjuk, hogy nem hagyunk teret egymásnak az együttlétben.

Meddig?

Tudom, erre a kérdésre nem válaszoltam. Nem tudok, de küzdök.

A válasz, a pillanatnyi döntéseknek, az igeneknek és a nemeknek a kérdése.

Ez az örök „szabad választás „átka.

És kell nekünk – régi és bevált. Ezért érdemes küzdeni bármeddig.

Akkor nézzük meg mi is lesz ezen a héten…

Január 13. P.: 17.30. vájhi szombatja – szombatköszöntõ – majd kiddus

Január 14. Sz.: 8.30. elõimádkozás tanulás

Január 14. Sz.: 9.00. szombati Istentisztelet – kiddus Winkler Misi

Január 14. Sz.: ima után: héber oktatás

Január 16. H.: 7.00. reggeli ima

Január 18. Sz: A TALMUD TÓRA – téma: a vegyesházasság

Január 19. Cs.: 7.00. reggeli ima

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK IMÁDKOZNI, TANULNI, EGYÜTT LENNI:

Anikó – Zoli