Sziasztok!

Nem terveztem, hogy ma is írok, de kaptam a Zsolttól egy telefont, amiben azt mondta, nem

a valóságot írom, és elhallgatok dolgokat. Kértem, hogy írja le mire gondol, de sajnos nem

volt hajlandó. Így most kénytelen vagyok emlékezetből megpróbálni válaszolni, bár mint az

már kiderült, azzal (mármint az emlékezetemmel) problémák vannak.

Először is az, hogy munka lettél volna, akár Te, vagy bármelyik alijázó, nem éppen fedi a va-

lóságot. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy mikor kb. másfél éve jött ide két magyar család,

megkérték egy ismerősünket a merkaz klitában, hogy menjen nekik segíteni a fordításban.

Mivel neki nem volt ideje, így a Terit ajánlotta maga helyett, aki el is ment, majd mikor később

kiderült, hogy ezért a Szochnut még fizetni is hajlandó, természetesen nem zokogva jött haza.

Nem mondhatnám, hogy ott könyörgött, hogy hagyják őt csak társadalmi munkában dolgozni.

Viszont, az akkori olékkal ma is foglalkozik, igyekszik segíteni az ügyes-bajos dolgaikban, és

tartja velük a kapcsolatot.

Sajnos amiket Te mondasz-írsz, azon dolgoknak igen nagy részét az indulat motíválja, különben

nem gondolnád, hogy valaki a megérkezésetek napján például azért hord Titeket a rendes mun-

kája után este 11-ig a boltokba mert ezt csak munkának tartja. A munkát nem viszi el az ember

az első hétvégéjén egy kicsit kirándulni, hogy ne érezze magát annyira egyedül vagy rosszul,

egy új idegen világban. Az igaz, hogy mivel mindketten dolgozunk, és még nem vagyunk munka-

nélküliek, így az intéznivalók nagy részét munkaidő után, vagy néha előtte rendeztük el veletek

is. Nem tudom mi ebben a probléma. Így is a személyi igazolványt kivéve, tulajdonképpen

minden el volt intézve az első héten. Mivel nem jön az országba elég magyar olé, így a Szochnut

nem tart főállású magyart az ideérkezők kísérgetésére, mi meg nem állunk olyan jól, hogy felad-

juk a munkánkat, és csak olék segítésével foglalkozzunk.Le kell írnom azt is nagy bánatomra

(mivel megfeddtél, hogy miért nem ezt írom meg), hogy az egyik reggel elfelejtettem a megbe-

szélésünk alapján találkozni veletek a belügyminisztérium irodájánál, és csak akkor jutott eszem-

be, amikor már félúton voltam Tiberias felé, és rámtelefonáltatok. Legszívesebben ott sűllyedtem

volna el, égett a pofámról a bőr, de ez már nem változtatott azon amit tettem. (Azért másnap

nem kellett hiába várni rám.) Ebből is látszik, hogy talán már ideje lenne Cavintont szednem.

Azt mondtad az esetek 90%-nál ott sem voltam. Nem tudom mire gondolsz, hiszen többnyire

csak az általad leírt dolgokról írtam le a véleményemet (mint például a Miki esete a patikussal),

vagy azokat a dolgokat amiknél valóban ott voltam. Azt írtad, ha a feleséged dolgozna a merkaz

klitánál akkor Te is szépeket írnál róla. Úgy látszik ez is megkülönböztet minket, ugyanis én nem

írtam szépeket róluk, ha csak azt nem, hogy “viszont szinte mindig kedves és segítőkész ember

volt többségük”. Akárhogy is nézem, nem találok semmi mást, amit róluk “jót és szépet” írtam.

Felróttad, hogy miért írtam azt amit írtam a gyerek biztosításáról, mikor Te három hónap után

fizettél 50 valahány sékelt. Ebből az látszik, hogy két különböző dologról beszélsz, mivel az

valószínűleg a balesetbiztosítás, aminek semmi köze a fogorvoshoz amiről panaszkodsz.

Azt mondtad ma, a város felelős a Szochnut és a Belügyminisztérium dolgozóiért. Ezt nem tudom

kitől hallottad, de nehéz elhinni, hogy ilyen rendszer valahol a világon létezne. Ennyi erővel az

összes üzem és bolt vezetőjét is, legalább a városnak kéne kineveznie. Nem tudom, hogy kevered-

hetnek benned össze a helyi és az állami hivatalok. Az meg, hogy ott hogyan dolgoznak, megint

más kérdés. Sajnos nem túl jól, nem túl lelkiismeretesen, és én kész is vagyok velük harcolni a

saját és más igazáért is. Viszont tenni ellenük nem tudok semmit, mivel ezek a hivatalnokok tu-

lajdonképpen be vannak betonozva. Ha csak nem döntenek úgy, hogy munkahelyet változtatnak,

vagy sikerülne valahogy bebizonyítanom, hogy (a belügyminisztérium irodájában a három nő pél-

dául) letepertek, és meg akartak erőszakolni, esély sincs rá, hogy kirakják őket az állásukból.

Ennek ellenére is úgy beszéltem velük, hogy megkérdezték, miért nem mellettük állok, pedig

én holnap is ott fogom intézni a dolgaimat, Te meg elköltözöl.

Mint írod, a Teri, és vele én, valóban visszament Magyarországra másfél év után, de ebben sincs

semmi szégyellnivaló. Mi “93-ban úgy jöttünk ide, hogy mindenünket megtartottuk Magyaror-

szágon, és eljöttünk ide megnézni, milyen itt az élet. Minket nem hozott el a Szochnut, eljöttünk

3 gyerekkel a vakvilágba (akik közül az egyik két hónapos volt). Annyira nem tudtam hova jö-

vünk, hogy éjjel mikor a szemetes autó nagy csattanással áthajtott a merkaz klita előtt lévő

gödrön, azt hittem már az arabok lőnek. Ezek után nyolc hónapig éltünk ott, majd ugyanannyit

a Sarona nevű mosávban, nem éppen az előző életünkben megszokott színvonalon.

Mikor aztán Teri visszament meglátogatni a családját, újra beköltözött a saját házunkba, vissza-

került az előzőleg megszokott körülmények közé, úgy döntött nincs kedve tovább kínlódni itt, és

heves tiltakozásom ellenére ott maradt. Mivel nem maradt mit tennem, és mivel én vagyok a csa-

ládfő, aki nélkül nem család a család, én is visszamentem. Ennek ellenére (bár már jól menő

vállalkozásunk volt), két év elteltével ő döntött úgy, hogy mégis itt akar élni, és azóta is itt húzzuk

az igát, annak ellenére, hogy senkinek nem kívánom, hogy annyi pofont kapjon, mint amit mi kap-

tunk a visszatérésünk után. Nem hiszem, hogy ebben bármi szégyellnivaló lenne, én nem sok

olyanról tudok, aki az első sikertelen próbálkozása után visszatért volna.

Remélem minden eszembe jutott amit felhoztál, és nem gondolod továbbra is azt, hogy én Téged

így vagy úgy akarlak beállítani. Megpróbálom az igazat írni, és ha ezt Te ezt a saját személyed el-

leni támadásnak veszed, talán a Te készülékedben van a hiba. Nem tudom, hogy képzeled a ma-

gyarok közti együttműködést, ha a Téged érő kritika ilyen hatással van rád. Pontosan ez az egyik

oka annak, amiért nagyon sok magyar nem is keresi a többiek társaságát. Nem értem honnan

jöhet az a mérhetetlen gyűlölet, amely elönt Téged, amikor Karmielről, vagy az oroszokról beszélsz.

Nem tudom, hogyan képzeled az ittlétedet ezzel, mivel bárhová is mész, beléjük fogsz botlani.

Egyszerűen kikerülhetetlenek, minden ötödik izraeli a statisztika szerint orosz. Akkor most mit te-

gyünk? (Bár mint egy megjegyzésedből láttam, téged a nyugdíjasok is zavarnak, talán jobb is

lenne, ha nem lennének, és mint néhány barbár törzsnél elmennének a sivatagba meghalni.)

Remélem, sokkal jobban fogod érezni magad, miután elköltözöl innen, mert különben nagyon

nehéz lesz Neked minden itt töltött nap. Sok sikert kívánok Nektek az “új” életetekhez, remélem

sikerül megtalálnotok a hozzátok illő környezetet, és minél jobban beilleszkedni.

Itt a végén még annyit tuzoknak, hogy valóban más frissen átélni a dolgokat, de mivel mi másfél

éve folyamatosan “benne” vagyunk, és sokkal több problémát látunk mint a Zsoltéké, talán el le-

het hinni, hogy objektív vagyok. Nekem igazán nincs okom elferdíteni a valóságot, ahogy ezt még

nem is vetette senki a szememre.

Ez most egy kényszerű kitérő volt, az eredetileg elkezdett sorozatot igyekszem a következő alka-

lommal folytatni.

Comments are closed.