(Bp., 1902. febr. 1. – Bp., 1966. júl. 6.): költő, József Attila-díjas (1965). Proletár környezetből indult életútjára. Volt lakatos, kifutó, könyvügynök. Első verskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írt hozzá előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket. Első verskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa. Baráti szálak fűzték József Attilához. 1944-ben Baumgarten-díjat kapott. – F. m. Vérző napok (Bp., 1927); Egyedül (Újpest, 1928); Irgalmas szegénység (Újpest, 1931); Férfi hangon (Újpest, 1933); Emelt fővel (Újpest, 1937); Válogatott versek (Bp., 1944); Élj és énekelj (válogatott versek, Bp., 1954); Ostor és olajág (Bp., 1957); Ágy igaz (Bp., 1961); Égni! Elégni! (Bp., 1964). -Irod. Illyés Gyula: Egyedül (Nyugat, 1929); Bálint György: Irgalmas szegénység (Nyugat, 1931); Cseres Tibor: B. J. emlékezete (Élet és Irod. 1966. 28. sz.). – Vészi Endre: Rekviem B. J.-ért (vers).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Comments are closed.