kúriai tanácselnök, jogtudós

Budapest, 1850. március 27. – Budapest, 1914. október 1.

Tanulmányait Budapesten a kegyesrendieknél és a jogi egyetemen végezte. Az ügyvédi diploma megszerzése után hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1885-ben a büntetőjog magántanára, 1886-ban ügyész lett, 1898-ban az Igazságügy Minisztériumban részt vett a büntető perrendtartás novella-tervezetének kidolgozásában. A legkiválóbb magyar büntetőjogászok egyike volt. Nagy műveltségével, éles judíciumával, jeles szónoki képességévei egyaránt kitűnt és nagy tekintélyt szerzett. Művei a magyar büntetőjogi irodalom maradandó értékű alkotásai. Érdemei elismeréséül 1901-ben koronaügyész- helyettessé, később kúriai tanácselnökké nevezték ki. Számos külföldi és hazai jogi szaklapban írt tanulmányán kívül nagyobb önálló munkái: A sajtójogifelelősség rendszere (Bp., 1882); A kísérlet tana (Bp., 1884, németül is); Törvényhalmazat és bűnhalmazat (Bp., 1886); A tett azonosságának kérdéséhez (Bp., 1889); Az előzetes eljárás reformja (Bp., 1893); A vádhatározatról (Bp., 1895); A felebbvitel ténykérdésében (Bp., 1898); A büntetés kimérése kriminálpolitikai szempontból (Bp., 1901); Büntetőjogi tanulmányok (Bp., 1907).

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)

Comments are closed.