a róla elnevezett irodalmi díj alapítója

esztéta, kritikus

Budapest, 1880. november 6 – Stary Smokovec (Ó-Tátrafüred), 1927. január 18.

Abból a régi patrícius családból származott, amelyből B. Izidor, B. Nándor és B. Károly. Egész fiatalon a Budapesti Szemlében kritikai tanulmányokat írt. Egyetemi tanulmányai befejeztével Németországba költözött, és német nyelven publikált. Utolsó magyar nyelvű írása a Nyugatban jelent meg A renaissance problémáiról (különnyomatban,1909) címmel. Nevét a Conrad Ferdinánd Mayerről írt könyve (München, 1917) tette ismertté, amely a költő lelki életének folyamatát elemzi. Az I. világháború után érdeklődése a színház felé fordult. Ekkor írta a Zirkus Reinhard (Potsdam, 1920) című dramaturgiai és színháztudományi munkáját.
A magyar irodalom történetében az általa létrehozott egyik legnagyobb kulturális, művészeti alapítvánnyal tette maradandóvá nevét. A mintegy egymillió pengőt kitevő vagyonát azokra a tehetséges magyar írókra hagyta, akik”.. .mentesek minden vallási, faji és társadalmi előítélettől.
Munkásságuk csakis eszményi célokat szolgálnak, és így személyes előnyök kedvéért megalkuvást nem ismervén, anyagiakban szükséget szenvednek.” Az alapítvány gondozói, Baumgarten végrendelete alapján, Babits Mihály és Basch Lóránt ügyvéd voltak. Az első Baumgarten-díjat 1929. január 18-án osztották ki tíz magyar író között, akik fejenként négyezer pengőt kaptak.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)