Riskó Gáspár felvételeIrány Brüsszel?
Nem. Félreértés történt. Egy magánbeszélgetésben valóban szóba került, milyen lenne, ha egy párt felkérne. Ezt aztán egy botcsinálta újságíró megírta, és mindent összekutyult. Az egyik bulvárlap megkereste az SZDSZ-t, mert azt gondolták, hogy csak ott lehet esélyem. Egy megszólaltatott liberális politikus pedig, pechemre, engem be se avatva, nem cáfolta, hanem azt mondta, jó ötlet.
Nem így gondolja?
Televíziózni akarok. Korai lenne még a váltás.
Még?
Sok ötletem van, amelyeket képernyőn szeretnék megvalósítani. Azt azért látom, hogy Magyarország nem jó pályán halad. Ha tehetek a változásért, segítek. De a képviselőség most nem aktuális.
Egy politológus elemezte is: jó volna, ha indulna, mert a leghitelesebbnek tartott közszereplőként „eladhatná” a politikát.
Ez nem volna ellenemre. Közérthetőbbé kellene tenni a liberalizmus eszméjét, méltatlan, hogy mára szitokszóvá vált. Vagy tudomásul venni, hogy a magyar társadalom ennyire antiliberális. Remélem, nem így van.
Vagy csak a liberalizmust képviselő politikusokat nem állhatják.
Ez népszerű felfogás, de nem értek egyet vele. Hatalmi helyzetben a liberalizmus valószínűleg nem lehet kristálytiszta. Egy liberálisnak nem való a hatalom. Ő inkább az élő lelkiismeret. A politika lényege eldönteni: az adott gazdasági és társadalmi helyzetben mely rétegeket preferálunk, és melyek kárára. A liberális megpróbálja elérni, hogy mindenki artikulálni tudja saját érdekét. Ez nem hatalmi stratégia.
Skizofrén helyzet lehet liberális politikusnak lenni.
Az SZDSZ ebben vergődik. Ellenzéke volt saját koalíciós partnerének és mindazoknak, akiknek az érdekeit sértette a párt politikája.
Föloldották az ellentétet azzal, hogy kiléptek a koalícióból?
Nem tudom. Csak az biztos: liberális eszméket nehéz hatalomban képviselni.
Valamit azért ők is elszúrtak, nem?
Valamit biztosan, de nehezen tudnám megmondani, hogy mit. Az 1990-es választási eredményüket annak köszönhették, hogy sokan bennük látták az antikommunizmus legradikálisabb erejét. Az MSZP nem lett a keményvonalas kommunisták pártja, bár kétségtelenül belőlük is megtartott néhányat. Szerintem is hiba volt velük koalíciót alkotni. Ezt többen gondolták végzetesnek, ezért fordultak el az SZDSZ-től. 1998-ra megfogyatkoztak a szimpatizánsok, kormányzás után ez szinte természetes. Aztán az ország radikalizálódni kezdett. Most, paradox módon, a szélsőséges csoportok zömmel liberális elvek alapján védekeznek, a szólás-, a gyülekezési, a sajtószabadságra hivatkoznak. A mai jogrendszer elsősorban olyan, amilyenné a liberálisok alakították. Ezt kihasználva tudnak egyre agresszívabban fellépni azok, akiknek első dolguk lenne ezeket a jogokat megnyirbálni.
A 22-es csapdája, hogy a liberálisok nem tennék meg ugyanezt.
Úgy van. Egy ortodox liberálisnak semmi kifogása azellen, hogy horogkeresztes csoportok menetelhessenek vele szemben, mert így legalább könnyen azonosítani tudja őket. Szabadelvű szótáramban a „nem illik” a legfontosabb szó. Nem jogi kategória. De el kellene érni, hogy a társadalom belássa: nem illik valakit a származása, a nemi identitása miatt megítélni.
Hogyan érjük el?
Nem tudom.
Még egymással is vitáznak a szélsőségek ellen fellépők.
Mi, a Magyar Demokratikus Charta szervezői igazat adtunk a miniszterelnöknek abban, hogy a civileknek határozottan ki kell állniuk az intolerancia ellen. Gyurcsány is a kétszázvalahány alapító egyike. A Tarka Magyar is számított a kormányfő támogatására, aztán mégsem akarták, hogy ott legyen a rendezvényükön.
Ott volt. Miért kellett elmennie?
Rossz kérdés. Mindenkinek és mindenhol ott kell lenni, ahol az igazságtalan kirekesztés ellen mozgósítanak. Az a kérdés: Orbán és a többiek miért nem mentek el?
Mert megkérték rá őket.
De az aláírásukra bezzeg számítottak!
Mi értelme van a chartának?
Lesz interaktív honlapunk, monitoringszolgáltatásunk, amelyen keresztül bárki jelezheti, ha kirekesztéssel kapcsolatos esetről szerzett tudomást. Ennek megpróbálunk nyilvánosságot adni. Szervezünk egy jogászcsapatot, kerekasztal-beszélgetéseket, ahol fontos témákat vitatunk meg.
És ez megállítja a szélsőségeket?
Az elmúlt hetekben cigányok házait támadták, megölték a lakóikat. Szörnyű, hogy úgy tűnik, ez már el sem éri a lakosság ingerküszöbét. Attól félek, az emberek tekintélyes része nem felháborodik, hanem azt mondja: maguknak keresték a bajt. Mi arra törekszünk, hogy az európai szintre, lejjebb vigyük az ingerküszöböt.
Önnek nem mondták, hogy keresi a bajt?
De.
Megbánta a politikai coming outot? A kuruc.info adatai alapján is megtalálhattuk volna.
Megbántam, de nem tudom megállni. Pedig kaptam életveszélyes fenyegetéseket is. Talán megvéd a szomszédban kitűzött árpádsávos zászló…
Úgy tudom, álnéven fórumozik is.
Nem meggyőzni akarom őket, inkább megérteni a gondolatmenetüket, és rendszerezni a sajátomat.
Vitázik a szomszédjával is?
Már nem.
Miért?
Világnézeti kérdésekben nem lehet meggyőzni a másikat. Bármit mondok, azt hiszik, azért teszem, mert a magyarságnak akarok ártani. Nem az érvekre figyelnek, hanem vélt szándékokat tételeznek fel.
Jobban végiggondolnák, amit mond, ha nem leplezi le a pártszimpátiáját.
Nagyon sok művész ismerősöm azt mondja, nem fog coming outolni, mert így nagyobb hatással lehet a hallgatóságára, miközben a másik oldalon természetes az ellenzéki magatartás. Amit egyébként teljesen normálisnak tartok. Az ellenzékiség hazánkban természetesebb lelkiállapot, mint a kormánypártiság. A fiatalok szélsőséges mozgalmaiban is inkább az ellenzéki lelkületet látom, mint a megalapozottságot. A balliberális oldal nagyot hibázott, amikor „91-ben, az árpádsávos zászló első megjelenésekor patáliát csapott. A szélsőségesek ráéreztek az ízére, milyen bennünket bosszantani. Mi pedig háklisak vagyunk, hiszen vannak, akiknek a szüleit árpádsávok kíséretében vitték a Duna partra.
Fel lehet önt annyira bosszantani, hogy a chartaszervezésen, honlapkészítésen túl aktív politikai szerepet vállaljon?
Nem értek a politikához.
Ezzel nem lenne egyedül a parlamentben.
De joggal kritizálhatnának.
Humán- és reálműveltség, kilenc nyelv ismerete.
Ezek csupán eszközök. Az Európai Parlamentnek kulturális szekciója is van, ott talán kezdhetnék valamit. De a legjobban mégis az izgat, ami idehaza történik: az agresszió, az intolerancia elharapódzása, szalonképessé válása. A szélsőségek nagyon megerősödtek. Olvastam tőlük olyan véleményeket is, hogy a Fidesz és az SZDSZ végső soron egypetéjű ikrek. Orbánnak is meggyűlhet a baja az „utcával”, nem lesz elég az a beígért két pofon. A Magyar Gárda is nehéz ügy. Azok a vidékiek, akik a cigányoktól fenyegetettnek érzik magukat, hatékonyabb eszközt látnak a gárdában, mint a rendőrségben. Szerintem ez a legrosszabb megoldás. A fő kérdés: aki bűnözik és cigány, azért teszi-e, mert roma, vagy azért, mert szegény, és a legszegényebbek épp a cigányok. A militáns fellépés a még nagyobb elkülönülés felé visz. És a cigányság is megszervezheti magát. Ez polgárháborút jelentene.
Kiút?
A legszegényebbek taníttatása, munkához juttatása. Ami nagyon sokba kerül. Vajon az ország lakosai mennyi pénzt szánnának arra, hogy a legszegényebbeket felemeljék magukhoz? Attól tartok, a jelen gazdasági helyzetben semennyit.
Pedig sokan reménykednek abban, hogy a válság esély kibeszélni és megoldani évtizedes gondjainkat.
Ezzel az ellenzékkel semmit nem lehet megbeszélni. Hat éve nem volt példa arra, hogy bármiben is egyetértsenek.
Nem lehet mindent az ellenzékre fogni.
Ha nem tetszik nekik valami, népszavaztatnak. Így nem lehet reformokat végrehajtani.
Gyurcsányék feladata a kormányzás. Évekig többségük is volt hozzá.
Az őszödi beszéd kipattanása óta mégis a Fidesz diktál. Lehet, hogy Ungváry Rudolfnak van igaza, aki kifejtette – remélem, jól idézem -, ebből a jobboldalból csak akkor fognak végleg kiábrándulni az emberek, ha hagyjuk, hogy egyszer megvalósítsák, amit akarnak.
Jankovics Marcell pedig azt mondta önről: tiszteletre méltó, hogy nem hagyja el a süllyedő hajót.
A kisebbségi kormánynak csekélyek a nyerési esélyei. De kiállok mellette, mert azt gondolom, nincs más út. Ők legalább vállalják – és ezért nem lehet őket a hatalomhoz való ragaszkodással vádolni, hiszen tudják, ezzel jelentősen veszítnek a népszerűségükből -, ha szükséges a kiadáscsökkentés, akkor a 13. havi nyugdíjról, a családi pótlékról, az egészségbiztosításról kell beszélni. És nem az új Audikról, ahogy azt Varga Mihály próbálja elhitetni.
Nem tesznek jót a karrierjének az ilyen interjúk.
Beszélgettem erről a főnökeimmel, és megértőek voltak. Az RTL-nek valószínűleg megy annyira jól: megengedheti magának, hogy egyik alkalmazottja politikailag elfogult legyen.
Így legalább kiegyensúlyozott a csatorna.
Népszerűségvesztésre azért számítok. Nem leszek többé Magyarország legkedveltebb médiaszemélyisége. Igaz, nem is akarok preparált tojásokat dobálóknak tetszeni. Többet számít az általam nagyra becsült emberek elismerő tekintete.
