„Őrjöngés volt, az emberek tényleg le voltak nyűgözve a szultánoktól a felszolgálókig, a producerek meg a nyakunkba ugrottak” – számolt be a vetítés utáni hangulatról Bordos Zsolt, aki Kovács Ivóval vett részt a másfél milliárd dollárból (303 milliárd forintból) felhúzott dubaji Atlantis Hotel megnyitójának előkészítésében.
Az 1539 szobás Atlantis Hotel a Palm Jumeirah nevű pálma formájú mesterséges homoksziget közepén áll a Perzsa-öbölben. A tengerbe nyúló pálma ágain és az egészet bekeretező tizenegy kilométer hosszú hullámtörőn összesen nyolcezer villa és lakás épült, és már Schumacher és David Beckham is bevásárolt itt.
„Másnap a tévében néztük a sztárok beszámolóit, és pont elkaptam, amikor Robert De Niro azt nyilatkozza: fantasztikus műsor, fantasztikus!” – mondta a 31 éves Bordos. A két magyar összesen tíz napot töltött Dubajban, és előtte öt hónapig dolgoztak az animáción Párizsban a francia VLS vetítéstechnikai cég szárnyai alatt. A november 20-án megtartott húszmillió dolláros megnyitót a hotel pálmafás parkjában tartották, miután arrafelé novemberben is 27 fok van.
Képzeljünk el 400 mozivásznat
A vetítés és a hozzá időzített tűzijáték látványától az A-listás sztárok az LA Times riportja szerint is transzba estek, és a székeikre állva fotózták „minden idők legnagyobb méretű vetítését”. Az újság azért kicsit túlzott, a magyar részvétellel készült show csak a második legnagyobb volt, méretben a pekingi Olimpia megnyitójának vetítése azért felülmúlta. A partira összesen kétezer gazdag vagy híres vendéget hívtak meg, köztük a dubaji sejket és az emírség királyi udvarát. Hollywoodból átutazott többek között Denzel Washington, Wesley Snipes és Charlize Theron, és mivel India közelebb van, Bollywood is képviseltette magát. A mámorhoz az alkoholfogyasztás is hozzájárult, amit itt annak ellenére elnéztek, hogy muszlimoknak hétköznapokon börtön jár érte.
„Az animációt egy összesen tizenegy csúcsteljesítményű számítógépből álló lejátszórendszer vetítette ki – érzékeltette a méreteket a magyar képzőművész. – Az épületvetítésre szakosodott VLS harminchárom darab projektort használt az egy nagy összefüggő kép kivetítésére. Ebből egy projektor kétszáz kilós, és negyvenmillió forintba kerül.” Pekingben ehhez képest hatvan projektort használtak.
A 244 méter széles és 100 méter magas animációt a hotel homlokzatára vetítették, ez nagyjából négyszáz mozivászonnak felel meg.
„Ez azért különleges, mert a felület 3d-s, nem sima vászon, mint a moziban. Ez az architekturális vetítés lényege. Miután az animációba a felületet is belekalkulálják, a kép nem torzul, és úgy mutat, mintha mégis vászonra vetítenének. Az animációban közben a felület adottságaival is eljátszanak, amikor például a vízből kiemelkedve megszületik a szálloda, akkor magát az épületet vetítették az épületre”- mesélte a képzőművész.
A munka azzal kezdődött, hogy a művészek megkapták az épület tervrajzát, és megépítették háromdimenziós, virtuális modellként. Aztán egy szimulációban kipróbálták, hogyan néz ki egy animáció a felületen. „Ez kilencvennyolc százalékban tükrözi, hogy néz majd ki a vetítés a valóságban, és kiderül, hol lesznek a problémák” – jegyezte meg. A szimuláció az alapja annak a prezentációnak is, ami alapján elfogadták a terveket a producerek.
A hatalmas felbontás miatt csak tesztekre és egyetlen főpróbára volt lehetőség. „Kimentünk, és ott láttuk először a teljes felbontású vetítést a megnyitó előtt két nappal – mondta. – Az a torokszorulás volt a legdurvább élmény. Gyakorlatilag javítani sem lehetett semmit, ezért az elejétől fogva nagyon pontosan kell dolgozni.”
Már a válság előtt leszervezték
Az óriási rongyrázással megtartott nyitóbuli a gazdasági válság idején viszont nem biztos hogy jó üzenet. Hogy az időzítés nem a legjobb, azt maga a hotel tulajdonosa, a Sol Kerzner nevű dél-afrikai milliárdos is elismerte a sajtónak. „A projekt viszont kilenc hónappal ezelőtt indult, amikor még mindenki abban az illúzióban élt, hogy fejlődik a gazdasági – mondta erről Bordos. – Senki nem gondolta volna, hogy krach lesz. A buli reklámfogás volt. Itt nagyon jól kiszámolt terv szerint folynak vissza a befektetőkhöz a pénzek.”
A számítások bejöttek, a megnyitó után hetvenkét órával elkelt a sziget összes ingatlana, és az Atlantisz szobáit is egy évre előre lefoglalták. Úgy számolnak, hogy a befektetés két év alatt teljesen visszahozza az árát, miután a hotel napi egymillió dollárt termel. Emellett a bulira fordított húszmillió dollár tényleg aprópénz. Az eredeti elképzelésekből azért visszavettek, a hotel bővítését elhalasztották. Időközben Dubajt is megcsapta ugyanis a válság. Az állam fejlődésének az építőipar a hajtóereje, és a megnyitó előtt egy hónappal esni kezdtek az ingatlanárak.
Vízesés a szobában
„Különben nem mi kerültünk húszmillió dollárba – jegyezte meg Bordos. – Mi szimpla nyugat-európai fizetést kaptunk, amiért öt hónapon keresztül napi tizenöt-tizenhat órát dolgoztunk. A nagyobb összegek a pr-ra mentek, meg Kylie Minogue-ra, aki állítólag 3,5 millió dolláros fizetést kapott. A biztonságra is nagyon sokat költöttek, a víz alatt fegyveres búvárok úszkáltak, a levegőben helikopterek köröztek. A tűzijáték, ami az animáció egy adott pontján tört ki, ötször nagyobb volt, mint a pekingi Olimpia megnyitóján. Ezzel Guiness-rekordot is felállítottak.”
A magyar duó a látványt azért nem önállóan hozta össze. Az animációt a francia Giovanni Burgeois-val hármasban készítették, és a Jean Michel Jarre-koncertek vetítéseinek művészeti vezetője, Marie Jeanne Gauthe irányitása alatt dolgoztak. A tizennégy perces anyag Atlantisz legendáját mutatta be, a legendás kontinens egy hatalmas kígyó farokcsapása nyomán süllyed le benne a tenger mélyére.
A következő fejezetben aztán felépült a sivatagban Dubaj, majd a világ hét csodája után nyolcadikként megjelenik maga a hotel. A forgatókönyvet az amerikai producer, Edd Grilles és Marie Jeanne Gauthe írta, de a mieink is hozzátettek. Edd Grilles különben az MTV Awardsok rendezvényszervezője volt, és a Rolling Stonesnak is szervezett koncertet.
Napi négymillióért eltűnnek a gondok
Az Atlantisz-őrület nem merült ki a névadásban és a showban, a hotelhez vízalatti termek és járatok is tartoznak. Itt 65 ezer hal társaságában úszkálhatnak a vendégek egy hajdan volt civilizáció rekonstruált romjai között. Van olyan szoba, ahol vízesés csobog alá a kádba, és 23 ezer forintnyi összegért delfinek társaságában lehet a tengerben lubickolni. A luxuslazulásért csengetni is kell, egy éjszakára 160 ezer és ötmillió forint között lehet szobát foglalni.
„A csapatommal a kezdetektől olyan helyszínek kialakításán dolgozom, ahol az emberek teljesen kiszakadhatnak a hétköznapi életükből. Ez a hotel egy vízió megtestesülése” – nyilatkozta a legújabb fejlesztéséről Sol Kerzner, aki egy szerényebb Atlantist már a Bahamákon is megépített. Az orosz zsidó családból származó hetvenhárom éves hotelmogul emellett a Maldív-szigeteken, Mexikóban és Mauritiuson is üzemeltet ötcsillagos luxus-szabadidőközpontokat.
A magyarok útja budapesti partikból vezetett a Közel-Kelet nagyszabású partijára, nyolc éve kezdtek itthon bulikon vetíteni. „Lassan megismerkedtünk a vetítéstechnikával, a Képzőművészeti Egyetemen osztálytársak voltunk, de a 3d-animációt autodidakta módon tanultuk – mondta Bordos. – A francia céggel egy vetítéstechnikai kiállításon találkoztam, először a 2005-ös Szigeten dolgoztunk együtt, ahová Kovács Ivó barátomat hívtam meg alkotótársnak. Akkor a Radiohead-koncerten vetítettünk az emberekre, és Giovanottinak csináltunk vj-showt. Idén februárban hívtak először nemzetközi porondra, a Tower of Terror megnyitójára a párizsi Disneylandben. Ez komoly meló volt, teljesen bevetítettük a hetvenöt méteres épületet. Becsomagoltuk, mint egy dobozt.”
A dubajihoz hasonló vetítéseket a budapesti közönség is láthatott már párszor, a műfajt itthon Berkes Dorka és Kozma Péter honosította meg Raypainting néven. Egy időben a Magyar Telekom székházát fényfestették évente, és az egyik legnagyobb dobásuk az volt, amikor az uniós csatlakozás alkalmából a teljes Millenáris bevetítették. „Velük két évig együtt is dolgoztunk. A Raypainting a dubaji vetítéstől abban különbözik, hogy ahhoz ipari diavetítőket használtak, azaz állóképet vetítettek, mi meg ipari projektorokat használunk, és mozgóképet vetítünk. De állóképben ők sokkal nagyobb méretben is dolgoztak” – mondta Bordos.
