Forrás: MNO

Sok érdeklődőt vonzott a Magyar Nemzet, a Hír TV és a Lánchíd Rádió

2008. június 30. 09:41Van úgy, hogy a riport már a vonaton elkezdődik. Magyarországon tudniillik még mindig nem vagyunk hozzászokva, hogy a járatok megint majd egy órát késnek. Pedig nincs háború, nincs természeti katasztrófa, nincs már Varsói Szerződés, sem semmittevésre szakosodott KGST. Van viszont egy olyan kormányzat, amely igazi politikai Rontó Pál módjára mindent tönkretesz, amihez csak hozzáér. Így a vasút, amihez az idősebbek visszaemlékezése szerint valamikor az órát lehetett hozzáállítani, szinte a végét járja. Mindez a közös bosszúság viszont összehozza az embereket, akik addig csak keveset foglalkoztak utastársaikkal. Van pénze a MÁV-nak, csak egészen máshová megy az, saját zsebre – mondja egy házaspár hölgytagja. Valaki röpke helyzetelemzést tart a környező országokhoz képest. Mindenki sűrűn bólogat, amikor leszűri a konzekvenciát: ha így megy tovább, hovatovább a balkanizáció szó is hízelgő lesz, hiszen ma már csak Albánia állhat mögöttünk a rangsorban. Még egy megjegyzés, ami sikert arat: hozzánk akkor költözik be igazán a Szovjetunió, amikor már felbomlott. Az addig mosolyogva hallgató kalauz mondja ki a verdiktet: ősszel változások lesznek az országban, mert még az ötéves gyerekek is látják, hogy ez így nem mehet tovább.

Jelenleg azonban annyi a fő változás, hogy megérkezünk Balatonfüredre. Az állomásról negyedórás kellemes séta a Balatoni hal- és borünnep fő helyszínére, a híres indiai költőről, Rabindranat Tagoréról elnevezett sétányig. A meglepetés is kellemes: nagyon sokan tudják, milyen rendezvény kezdődik aznap. Viszonylag kevesebben lehetnek azzal is tisztában, hogy Balatonfüred, Csopak és Paloznak önkormányzatain kívül a füredi Polgári Szalon Egyesület és a Hamvas Béla Asztaltársaság is rendező fél, de nem is ez a lényeg. Sok ember tudja, hogy az immár tradícióvá vált eseményre érdemes ellátogatni.

Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, a fővédnök azt hangsúlyozza megnyitóbeszédében, hogy a magyar kultúra és a bor szeretete összekapcsolódott a tudatunkban, itt, a Balaton partján pedig mindez kiegészül a halak gasztronómiai szerepének felértékelődésével. A Tagore sétány pedig éppen az a hely, ahol mindezt nem kell körmönfont érvekkel alátámasztani. Elég, ha valaki kinéz a Balaton vizére, körbetekint a barátságosan festői tájakon, rögtön képet alkothat, miért vonzó hely a környék évezredek óta a harmonikus élet és étel után vágyó embereknek, művészeknek. Egyelőre azonban azoknak a médiaszereplőknek a kitüntetése van soron, akik a jelenben, közéletünkben akarnak végre harmonikus viszonyokat teremteni. Andrássy Gábor, a Magyar Páneurópai Unió kitüntetési bizottságának elnöke a kuratórium döntésének értelmében idén Borókai Gábornak, a Heti Válasz főszerkesztőjének, (illetve távollétében a lap képviselőjének), továbbá Krakkó Ákosnak, a Hír TV oknyomozó riporterének, valamint Vass István Zoltánnak, a Lánchíd Rádió munkatársának adta át az Eötvös József Sajtódíjakat.

De harmónia uralkodik a borászati pavilonok környékén is, ahol a résztvevők és vendégek egyöntetűen demonstrálják az isteni nedű és a kultúra összefonódását. Manapság megbecsülendő érték: a tumultus ellenére még sincs egyetlen hangoskodó szó, türelmetlenkedő mondat, az emberek sem taposnak egymás lábára. Az egyik asztalnál a Kő Pál-Halassy Csilla szobrászművész házaspár, Sára Sándor filmrendező és Melocco Miklós szobrász köré verbuválódik nagyobb társaság, a másiknál pedig Andrássy Gábor és Nemessuri Zoltán, a Magyar Páneurópai Unió Egyesület alelnöke viszi a szót. Középkorú angol házaspár nézi kedélyesen egy pohár jófajta hideg rizlingfröccs mellől a barátságos kvaterkázást. Egy szót sem értenek a disputából, ám láthatóan tetszik nekik a vonzó miliő. Olyan a közönség a borünnepen, ahol nem válik szét előadó és vendég. Nincs kasztszerű elkülönülés – egyenjogú résztvevők vannak, akik akár barátokká is válhatnak a fórum, agóra folyamán. Az pedig a kiváló borászok munkájának gyümölcse, hogy az est végére szinte senkinek sem kellene elbuknia a “józansági teszten”, hiszen mindenki többé-kevésbé hibátlanul tudja kiejteni a sétány névadójának nyelvtörő nevét.

Ha a még hivatalban lévő miniszterelnök álruhában a borünnep felé somfordált volna, nagy-nagy csalódottsággal kellett volna konstatálnia, hogy bár a polgári jobboldal széles tömegeket invitáló rendezvényéről van szó, alig-alig ejtették ki az ő nevét. Olyasvalaki esetében, aki belebetegszik, ha nem vele foglalkoznak, ez bizonyára nagy csapás. De hát minek is olyan politikusokról szót ejteni, akiket már egyre többen írnak le? A Péntek 8 különleges, élő szabadtéri adásán se igen került szóba az MSZP-elnök neve. Mégis – vagy talán éppen ezért – nagy siker volt a Navracsics Tibor Fidesz-frakcióvezetővel lezajlott műsor. A népes közönség mindenesetre már szavazott. Arra a kérdésre, vajon lesznek-e előre hozott választások és mikor, az egybegyűltek csaknem fele úgy voksolt, már őszszel, míg kisebb hányada a jövő tavaszi megméretésre tippelt, ám csak kis rész vélte úgy, hogy 2010-ig kell várni a kormányváltásra.

Még hogy érdektelenek a magyarok a politika iránt! Jó páran úgy csöppentek bele az ünnepi műsorokba, hogy nem is tudták, milyen jellegű rendezvényre keveredtek, mégis ott ragadtak. Így történt ez a Péntek 8 élő adásán éppúgy, mint a csopaki Dobó vendéglőben, a Magyar Nemzet-esten vagy a Hír TV, a Lánchíd Rádió és lapunk többi közönségtalálkozóján.

Nem ártana, ha ilyen közegben is szondázná néha a Szonda Ipsos a közvélekedést, nem csupán baráti berkekben sugallaná a kormánypárti szirénhangokat. Politológiai szakkifejezéssel élve az ilyen hétvégéket hívják szavazóbázis-bővítésnek, holott semmilyen direkt marketingeszközzel nem élt senki. Csak hát az emberek érzik, hogy a szájukig ér a fojtogató korrupció, s ez még azokat is aktivitásra sarkallja, akik szívük szerint nem ártanák bele magukat a nagypolitikába – pláne uborkaszezon idején.

Mennyivel meghittebb dolog indulni vagy kibicelni egy olyan kitűnő hangulatú halászléfőző versenyen, mint amilyen Paloznakon volt! Az emberek mégsem akarják a politikát mesterségesen kizárni az életükből, hiszen pontosan azt várják tőle, hogy nyugodt mindennapjaikat és az ünnepek örömét egyaránt biztosítsa számukra. Nem véletlen, hogy a szimpózium eredeti jelentése: lakoma.

S mindenki tudja: nem veszélytelen az oknyomozó újságírás a mai Magyarországon. Egy idősebb úr aziránt érdeklődött a Hír TV Célpont riportereitől, vajon mekkora a legkisebb rejtett kamera? Losonczi Kata tréfásan úgy felelt: olyan kicsi, hogy meg sem tudja mutatni. Ám az már egyáltalán nem vicces, hogy egyes műbaloldali politikusok nem hajlandók válaszolni a Hír TV-nek. A munkatársakat rendszeresen megfenyegetik névtelenül telefonon, SMS-ben, e-mailben, levélben. Kiderült a közönségtalálkozókon: nemcsak a tévé riporterei büszkék a felmutatott eredményekre, hanem a nézősereg is rájuk. Hisz nagy kérdés, mi lett volna, ha a Zuschlag-Weiszenberger-féle visszaéléseket nem göngyölíti fel a stáb, s vajon lenne-e ma kisebbségi kormányzás, ha az SZDSZ-botrányokat, az elcsalt elnökválasztást nem derítik föl. Ki tudja, talán még Zuschlag is az MSZP reménybeli csúcspolitikusaként tündökölne, ha nem buktatta volna le ordenáré antiszemita élcelődése közben a Hír TV operatőre. Milyen érdekes: ahova a kormányzat beteszi a lábát, rövid úton válság üti fel a fejét. Ahol viszont nem osztanak lapot az álbaloldali lobbinak, ott valahogy működni kezd egyszerre minden. Olyan recept ez, amit egyre több közösségben követnek. Függetlenül attól, hogy a Balatoni hal- és borünnep, egy vasúti szerelvény vagy egy egész ország közönségéről van szó. Az emberek nem szeretnek olyan vonatra szállni, amely nem megy sehova…

Comments are closed.