Forrás: MNO

2008. június 30. 09:41Kizárta lapunkat a Magyar Gárda-per mai tárgyalásáról a Fővárosi Bíróság (FB). Azt válaszolta: betelt a létszám, a hatvanhárom személy befogadására alkalmas tárgyalóteremben nincs több hely. Korábban még tudott segíteni, de most ezt már nem teheti meg – közölte -, mert múlt hétfőn, tehát pontosan egy héttel ezelőtt, lejárt a jelentkezési határidő. Az érdeklődő újságírók a hétfőt megelőző péntek, szombat és vasárnap juttathatták el regisztrációs kérelmüket a titkársághoz. Az utolsó jelentkezési nap a hétfő volt. Mi kedden juttattuk el levelünket a bírósághoz. Megjegyezzük: az ügy korábbi tárgyalásán, amikor többeket, köztük a jogvédő Morvai Krisztinát is kizárták a helyiségből, a tárgyalóterem harmada üres volt.

A bíróság eljárásában nem az a különös, hogy regisztrációs kötelezettséget ír elő, és még csak az sem, hogy ezt jogvesztő határidőhöz köti. Feltűnőbb és vitathatóbb ennél az, hogy azt mondja: a múltkor segített, de most már nem segíthet. Ne segítsen! Nem segítséget kérünk és kértünk a Fővárosi Bíróságtól, hanem azt vártuk és várjuk el, hogy teljesítse kötelességét: tegye lehetővé, hogy részt vegyünk a nyilvános tárgyaláson és teljesítsük kötelességünket, tájékoztassuk olvasóinkat a történésekről. A bíróság nem szívességet tesz, és nem kegyet gyakorol, ha megteremti a feltételeket a nyilvánosság, a sajtó részvételéhez. A sajtónak ugyanis alkotmányos kötelme, hogy informálja olvasóit a közérdekű eseményekről. A bíróságnak szintén alkotmányban előírt kötelessége, hogy módot adjon a tájékozódásra. Az állami szervezeteket terhelő általános tájékoztatási kötelezettségen túl a bíróságra további feladatokat ró az alaptörvény. Az alkotmány ugyanis úgy rendelkezik, hogy a tárgyalások nyilvánosak. Ennek a súlyát, jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha egybevetjük az alaptörvény egy másik szakaszával. Eszerint a bíróságok függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. A két rendelkezésből az következik, hogy az igazságszolgáltatás felett egyetlen kontroll érvényesül: a nyilvánosság ellenőrző szerepe. A polgárok a közvetlen részvétel és a sajtó tudósításai révén győződhetnek meg arról, elfogulatlan, tisztességes eljárás zajlott-e a tárgyalóteremben. Mindezek miatt nem a bíróság belátásától függ, módot ad-e a sajtónak a részvételre. Ugyanakkor számos esetben tapasztalhattuk már eddig is, hogy az igazságszolgáltatás megpróbálja kivonni magát az alkotmányos kontroll alól. Ezért fordult egy hónappal ezelőtt az Alkotmánybírósághoz a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). A jogvédő szervezet annak az 1986-ban elfogadott igazságügyi és belügyi rendeletnek a megsemmisítését kéri, amely az igazságügyi tájékoztatásról szól. Mint Schiffer András, a TASZ ügyvivője lapunknak akkor elmondta: a bíróságok rendre megpróbálják megakadályozni a sajtó részvételét a nyilvános tárgyaláson. A legkülönfélébb indokokkal, ürügyekkel próbálják meg távol tartani a sajtó munkatársait.

A Fővárosi Bíróság a jelen esetben nem hivatkozott a régi jogszabályra. Az FB elnöke, Gatter László saját elhatározásból írta elő a regisztrációs kötelességet, s a hét végére eső jogvesztő határidőt. A jelentkezési sorrendet természetesen senki, semmilyen formában nem tudja ellenőrizni. Az elnök olyan jogkört vindikál magának, amely megítélésünk szerint nem feltétlenül jogállami. Megértjük, persze, a bíróság vezetőjét, hiszen a Magyar Gárda-per első tárgyalása előtt sok szemrehányást kapott. A tárgyaló előterében ugyanis kaotikus jelenetek játszódtak le. Nem mindenki tudott bejutni a helyiségbe. Az akkori reklamációk, felszólalások hatására az elnökség most átesett a ló túlsó oldalára. Irracionális rendteremtésbe kezdett.

A Fővárosi Bíróságra egyébként nem feltétlenül jellemző a gyors, következetes és szigorú ügyintézés. Gondoljunk csak a Tocsik-perre, amelyet a Legfőbb Ügyészség a 804 milliós sikerdíj visszafizetéséért indított. Ez az ügy immár tizenkét éve tart, nem utolsósorban az FB ráérős ügyintézése miatt. Tocsik Márta büntetőperében pedig korábban hónapokig nem foglalták írásba az elsőfokú ítéletet, noha erre szigorú határidőt szab a törvény. A Princz Gábor ügyében benyújtott vádiratot és nyomozati aktákat is több mint egy év után vette le a polcról a büntetőtanács akkori elnöke, s csak ezután tűzte ki az első tárgyalást. Az időmúlás aztán enyhítő körülménynek számított.

Vannak persze sürgős ügyek is a Fővárosi Bíróságon és a hatókörébe tartozó kerületi fórumokon. Ilyen volt a 2006 őszén történt, kriminálisnak mondott ügyek sora. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) nemegyszer kvázi rögtön ítélő módon járt el. Egy-kettőre kiszabta a szinte drákóian súlyos büntetéseket. Futószalagon határoztak a nyomozási bírók is az előzetes letartóztatásokról. Ezek több mint nyolcvan százalékát később másodfokon megváltoztatták. A sokszor az utcán összefogdosott járókelők, többnyire fiatalemberek sorozatosan kerültek fogságba. Gatter László később kérdésünkre azt mondta: mégis győzött az igazság, mert másodfokon szabadlábra helyezték a letartóztatott embereket. Csakhogy sokan öt-tíz perces tárgyalások után hónapokra börtönbe kerültek. Egzisztenciák sérültek, karrierek törtek ketté. Életre szóló tragikus élményeket szereztek jó néhányan. Feltűnő volt ezek után, hogy 2007 júliusában, tehát éppen egy évvel ezelőtt, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a vezetők előterjesztésére a bíróságok napján Juhász Andor-díjjal tüntette ki a PKKB-nak azt a csoportvezetőjét, aki a garázda és erőszakos bűncselekmények megítélésével foglalkozó percsoportot irányítja. Gatter László erről azt mondta: nem az őszi események ügyeinek úgymond hatékony elintézéséért kapta a csoportvezető bíró a magas kitüntetést, hanem azért, mert megérdemelte.

Belátjuk, a Magyar Gárda-per kellemetlen, kínos ügy. De vajon indokolt volt-e, hogy az újságíróknak az előző tárgyalás előtt három ellenőrző ponton kellett áthaladniuk, míg eljutottak a tárgyalóteremig. A bíróságnak nem kellene ennyire viszolyognia a nyilvánosságtól. Most is azt mondhatjuk, amit korábban írtunk: a négyszeres rablógyilkosságért életfogytig tartó fegyházra ítélt Magda Marinko 1995-ös tárgyalása előtt volt utoljára ilyen felhajtás a Markó utcában. Úgy véljük, a bíróság a sajtó jogait csorbító, aránytalan, önkényes lépéseivel saját frusztrációit próbálja leplezni.

Kulcsár Anna

Comments are closed.